POÓR TIBOR: Az első félidőt legjobban talán Szoboszlai mérges gesztusa jellemezte, miután meghallotta a sípszót, ami a kabinba invitálta a csapatokat. Igen, volt mindkét oldalon egy-egy nagy helyzet (nekünk volt a nagyobbik), de az első felvonásban engem inkább Gulácsi és Schäffer visszatérése érdekelt. Gulácsi nagyon koncentrált teljesítményt nyújtott, óriási bravúrokat mutatott be. Schäffer pedig megerősítette azt, amit már régebb óta figyelek nála, hogy egyszerűen kiváló az akklimatizációs képessége – legyen az egy új csapatba való beilleszkedés vagy egy visszatérés a válogatottba. Néhány felesleges hiba még volt Andrisnál, lehet még csiszolni a teljesítményén. A második félidőben kíváncsi voltam, hogy néz ki Styles és Schäffer között az aktuális kémia. Megverni a török válogatottat, akkor is, ha felkészülési meccsről beszélünk, ez egy újabb jó hír a magyar válogatott aktuális státuszáról. Várom ebben az időszakban és izgalommal fogom figyelni ezt az érdekes történetet, ahogyan majd Rossi felépíti a csapatunkat az Eb-re. Hajrá, Magyarok!
U.I. Sebaj András, az Eb-en legyen majd egy-két reguláris gól tőled!

SZIGETI ATTILA: Valaki azt is gondolhatta volna a mérkőzés előtt, hogy majd játszik egy sörmeccset a felkészülés jegyében a két csapat, és ha valamelyikük talál egy gólt, talán felpörög az iram. Bizony felpörgött szinte már az első percektől kezdve és gyilkos iramú játékot hozott, ami tartalmazta a két olasz edző taktikai csatározását is. Abban meg egyáltalán ne kételkedjünk, hogy nem megérdemelt volt ez a győzelem. Lehet, hogy a magasabban jegyzett török játékosok komolyabb technikai tudást vonultattak fel, de a magyar küzdőszellem maximálisan ellensúlyozta azt. Újra jó volt látni a fantasztikus szurkolótábort, akiket maximálisan kiszolgál a csapat.