Reklám
A cikk megjelent a Klikk Out 2025/07. számában
Kemény Lilinek nagyon fiatalon jelent meg verseskötete, s azonnal ígéretes tehetségként ünnepelték. A kezdeti sikereket azonban viszonylag hosszú hallgatás követte, mígnem tavaly megjelent az első regénye, a Nem, mellyel bezsebelte a Margó-díjat. Ritka zajos fogadtatásban volt része: volt, aki egekbe dicsérte, és volt, aki egyenesen gusztustalannak titulálta, erkölcsi fertőt emlegetett. Még abban sem voltak egységesek a kritikák, hogy vajon jól megírt könyvről van-e szó. A végletekig megosztó Nem-et mindenesetre seperc alatt elkapkodták a könyvesboltokból, és sokáig hiába voltam kíváncsi rá, miért is generált ilyen szélsőséges indulatokat, egyszerűen beszerezhetetlen volt. Csak most sikerült hozzájutnom.
„Aljas ez a vallomásos irodalom; a szemérem halála” – olvashatjuk a 297. oldalon. Elbeszélőnk ezt ugyan nem a saját szövege kapcsán nyilatkoztatja ki, hanem a regénybe bedolgozott egy másik szöveggel kapcsolatban, csakhogy nehéz nem erre vonatkoztatni. Kemény ugyanis kíméletlenül önéletrajzi, magát és szereplőit meztelenre vetkőztető, saját vergődéseit egyszerre kitáró és egyben parodizáló, kísérletező stílusban ír, amelyet ennek ellenére is nehéz a valóságra vonatkoztatva, és nem fikcióként olvasni. Én a magam részéről azok táborát népesítem, akiket megbabonázott ez a könyv…
