Reklám
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Drámai végjátékban, az utolsó utáni percben bekapott góllal maradt alul a magyar labdarúgó-válogatott az írekkel szemben, s ezzel szertefoszlottak a világbajnokságra való kijutás reményei. Pedig álomszerűen kezdtük az utolsó csoportmeccsünket, csak hát a balsors! Abba nem mennék bele, vajon ki hibázhatott? Szövetségi kapitány, játékosok, játékvezetők? Felesleges! Meg aztán úgyis lesznek olyanok, akik majd megteszik helyettem. Akik talán éppen annak örülnek, hogy megint nem lesz ott Magyarország a futball legnagyobb ünnepén? Mert lesznek ilyen alakok: ők megmondták, ők jobban tudják. Ők azok, akik röhögő szmájlit szoktak rakni a posztok alá.
Mi pedig, akik képesek vagyunk az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni, akik már gyerekkorunkban megtanultunk matekozni, majd kivasalva rakjuk el a címeres mezt, hogy legközelebb is büszkén vehessük elő. Nem dobjuk a sarokba, nem tapossuk meg, mert nekünk magyarnak lenni nem divat, hanem becsület és alázat dolga! A meccset végig uraltuk, a párharcokat megnyertük. Ez a találkozó meglehet fejben ment el, minekután a magyar akkor játszik jól, ha már biztos a győzelemben. A foci viszont nem ilyen, de igazából az élet sem ilyen. Mi sírva vigadunk és örömünkben is könnyezünk. Trianon óta megtanultuk, nincs nagyobb fájdalom annál, amikor megfogyatkozott nemzetünk fia honfitársra támad!
Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt!
A meccsnek mindig akkor van vége, amikor a hármas sípszó elhangzik. Nem érdemeltük ezt, és meglehet, sosem szolgáltunk rá, hogy Himnuszunk sorai is ennyire búskomorul szóljanak, de ez van. Megtanultunk így élni, de soha, soha nem adjuk fel! Még akkor sem adjuk fel, ha veszve van az ügy. Majd legközelebb! – ez nem pejoratív, ez nem a majd jövőre szólama, ez az alázat bennünk nagy eleink felé. Mert ha a Hét vezér nem metszette volna meg karját, ha az Egri nők feladták volna, ha a márciusi tizenkét pontból akár csak egy feleslegesen íródott volna, akkor igen. Akkor jogunk lenne azt mondani, hogy soha többé ne akarják elcsavarni a fejünk. Hogy minket ez már hidegen hagy!
Reklám
2026-ban Magyarország nélkül zajlik a vb, de 2030-ra majd kiszurkoljuk.
Ez a vasárnap este a fiesztáról kellett volna hogy szóljon, de már hétközben megalapozták egyesek, hogy ne így történjen. Milyen szövetség az, amelyik megtiltja, hogy olyan nemzeti színű élőképet mutasson be a tábor, amire amúgy egész Európa folyton a csodájára jár? Igen, ettől nagyon pipa lettem, mert pontosan tudom, mi munkát kell tolni egy lepedőnyi koreóba, hát még egy akkorába, ami a Puskást a „földszinttől a plafonig” betakarja. Hiszen a tábor összes tagja szintén vasalva rakja el otthon a címeres mezt. Akkor meg kinek kell megfelelni, magunknak vagy az UEFA-nak? Annak az UEFA-nak, akik 15 ezer eurós büntit ad a pilseni betyároknak, csak mert nem átallották kifeszíteni képzelt irodalmi, s nemzeti hősük képmását. Bizony szegény Švejk, a derék katona is úgy járt, mint talán Nemecsek Ernő járt az írek ellen.
„Az MLSZ illetékes döntéshozói nem engedélyezik, hogy látványelemekkel támogassuk a Nemzeti Tizenegyet és hogy e módon is fokozzuk, megalapozzuk a 90 percet a Puskás Arénában. Ergo betiltották a koreográfiát… A hivatalos indoklás szerint a legutóbbi mérkőzéseken tapasztalt, ellenük irányuló véleménynyilvánítások („szidalmazások”) okán tette meg a Szövetség ezt a drasztikus lépést…” – a CB’09 közleményéből.
Vagyis még csak nem is az európai szövetség, hanem a saját egójuk miatt?! És mindezt egy sorsdöntő meccs előtt, amikor a tábor győzelembe kívánta volna hajszolni a nemzeti tizenegyet? „Jobb híján” sáltenger lett a vége. Aztán szertefoszlottak az álmaink a 96. percben. A végjátékban szerzett góllal a magyar válogatott elveszítette az írek elleni vb-selejtezőt, így a vendégek mehetnek a pótselejtezőkre. S ezután a könnyező magyar játékosokat az a tábor vigasztalta, akiket megfosztottak egy élménytől, pedig ők csak adni szerettek volna a csapatnak és a nagyérdeműnek. A magyaroknak, Európának, sőt az egész világnak.
A magyar válogatott kétszer is vezetést szerzett Írország ellen, de a vendégek mindkétszer egyenlítettek, majd az ötperces hosszabbítás végén, már a 96. percben járva megszerezték a győztes találatot is.
Marco Rossi szövetségi kapitány két helyen változtatott az örményországi kezdőcsapaton. Tóth Alex és Lukács Dániel kezdett Styles, illetve Bolla helyett, átszervezve így a középpályát és a támadósort. Remekül kezdődött számunkra a mérkőzés, a 3. percben már a harmadik sarokrúgásunkat végeztük el gyors egymásutánban, amikor egy „kis” szögletet követően Lukács Dániel érkezett remekül a rövid oldalon, és a kapu jobb oldalába fejelt – 1:0. A vendégek azonban már a 15. percben kiegyenlítettek, amikor a VAR-nak is „köszönhetően” büntetőhöz jutottak. Dibusz hiába érezte az irányt, esélye sem volt védeni – 1:1. Az egyenlítés után továbbra is a magyar csapat diktálta a játékot számtalan helyzetet kidolgozva. Majd a 37. percben Varga Barnabás a kapunak háttal állva mellel átvette a labdát, amit egy pattanás után a tizenhatoson kívülről, fordulásból, védhetetlenül bombázott a bal felsőbe – 2:1.
Egygólos magyar vezetés mellett vonultak az öltözőbe a csapatok. A csoport másik mérkőzésén ekkor a portugálok már bőven döntésre vitték a dolgot, így egyértelmű lett, hogy nemzeti tizenegyünk csak a pótselejtezőben bízhat. Ehhez nekünk a döntetlen is elég lett volna, ámbár hazai közönség előtt senki sem gondolta komolyan, hogy a srácok megelégsznek az iksszel.
Akiket Marco Rossi szövetségi kapitány csere nélkül küldött ki a második játékrészre. A magyar helyzeteket egy ír lesgól követte. A mérkőzés ezen szakaszát helyenként férfias játék, máskor viszont a kíméletlen adok-kapok jellemezte. Hiába, óriási volt a tét. Ahogy teltek a percek, egyre csak magyar helyzeteket jegyezhettünk fel, az írek pedig mindinkább türelmetlenné váltak. Friss erőket igyekezett bevetni a mester, a kinyíló vendégcsapat meghátrálására. Akik nem igazán jutottak el Dibuszig, inkább effektívek voltak, s így 80. percben ismét egyenlő lett az állás – 2:2.
A döntetlen még mindig nekünk kedvezett, pontosan tudták ezt a vendégek, akik minden megszerzett labdát azonnal előrevágtak.
Meleg percek következtek, miközben Szoboszlai még eldönthette volna a mérkőzést, de az írek kapusa szögletre tolta a magyar csapatkapitány bombáját. Vészjósló kimaradt ziccer volt, két perc múlva a gólvonalról mentettünk. Megúsztuk, sóhajtott fel egy emberként a Puskás Aréna, és több millóan a határon onnan és túl. A határtalanul magyarok! Öt perc lett volna a ráadás. Öt kemény perc. Tudom, ez „csak” foci. Öt kemény perc a Don-kanyarnál vagy ’56-ban a Corvin közben teljesen mást jelentett. Valakinek az életet, másokat a foci éltet. És büszkeséggel tölti el, hogy a Dunaszerdahely játékosa pályára léphet. Redzic Damir debütálhat, miközben földink, a lakszakállasi Mocsi Attila is pályára lép. Elsülhetett volna szépen is, de a balsors nem engedte. 96. perc: a harmadik góljába igyekvő ír Parrott lövésébe Mocsi még bele tudott piszkálni, de a labda a kapunkba csorgott – 2:3. Ennyi volt, így végződött az utolsó vb-selejtező mérkőzésünk.
MAGYARORSZÁG–ÍRORSZÁG 2:3 (2:1)
Gólszerzőink: Lukács Dániel és Varga Barnabás
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Nego (93. Mocsi), Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer (64. Styles), Tóth A. (76. Bolla) – Lukács D. (64. Ötvös), Szoboszlai, Sallai (93. Redzic) – Varga B.
Javítási lehetőségre nincs mód! A csoport másik mérkőzésén Portugália 9:1-re legyőzte az örményeket, s így az első helyen végzett. Az írek lettek a csoportmásodikok, Magyarország pedig a harmadik. Ezáltal befejeződött számunkra a 2026-os világbajnokság selejtezősorozata. 1986-ban mindössze tíz éves voltam, jövőre, ha Isten is úgy akarja, ötven leszek. Egy csekélyke ajándékot kértem Rossiéktól, de már most tudom, hogy nem kapom meg. Csalódott vagyok, de nincs bennem harag, hiszen már most készen kell állnunk 2030-ra! Ez nem naivitás. Ez a mindörökké Magyarország!
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Magyarország–Írország (2:3) világbajnoki selejtezőről
FOTÓK: Szertefoszlottak az álmok, az utolsó pillanatban fordítottak az írek
Reklám
