FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Egy órával a mérkőzés kezdete előtt, gyér forgalomban érkeztem a városba. Isten lássa lelkemet, húsvét vasárnap nagyobb tumultus volt a Fő utcán, mint most, egy órával a kezdő sípszó előtt. Ez meglepett. Egy hete a jó idő meg a fagylaltárusok győztek, a foci viszont kiveszőben van a köztudatból. Dunaszerdahelyen, és nem csak Dunaszerdahelyen. Sajnos! Elnézve az első félidőt, nincs is min csodálkoznunk. Sajnos! Ha nem írnám ki többször is, hogy „sajnos”, még azt hihetnétek, élvezem, pedig nagyon nem!
Talán mindenki az Anyaországi választásokkal van elfoglalva? – áltattam magam. Mint utóbb kiderült, feleslegesen. Nem szerencsés a sportot összemosni a politikával, de a politika, vagyis a Magyar Kormány nélkül sem az új stadion, sem pedig az Akadémia nem épülhetett volna fel Dunaszerdahelyen. Jól tudja ezt, aki egy kicsit is gondolkodik, s még büszke is rá, ha hazafi, hiszen számtalanszor szemünkre vetették. Hogy miképpen sáfárkodtunk a lehetőséggel, az már persze más lapra tartozik. Viszont én még emlékszem olyanra, hogy Dunaszerdahely a Kárpát-medencei magyarság búcsújáró helye volt. Na, de lássuk a meccset, hiszen ez mégiscsak egy sportrovat.
Bár az első félidei teljesítményünk hagyott némi kívánnivalót, a második 45 percben bedaráltuk keleti vendégeinket.
Az 50. tétmeccsét ünneplő Branislav Fodrek három helyen változtatott a legutóbbi, Slovan elleni kezdőcsapaton: Mendez, Tuboly és Kapanadze a kispadon maradt, míg Gueye, Udvaros és Modesto lehetőséget kapott. Aznap este örömömre szolgált, hogy legalább a Nélküled éneklése hiteles kezekbe került. Az első játékrészt inkább felejtsük is el, a változást a szünet utáni hármas cserénk hozta a 61. percben, ami után sokkal effektívebbek lettünk elöl. Néhány perc elteltével vezetést szerzett a DAC!
Ouro beadását Kmeť fejelte a jobb felső sarokba – 1:0.
Nem sokkal később ismét Kmeť lépett fel kezdeményezőleg, akinek beadását a nagymihályi védő a saját kapujába kotorta – 2:0. A kétgólos előny reményében a közhangulat is üdébb lett az amúgy ugyancsak foghíjas lelátókon. Három perccel a rendes játékidő letelte előtt Gueye lövése egy vendég védőn megpattanva a harmadik találatunkat hozta – 3:0. Ekkor már állva ünnepelt a MOL Aréna, kicsit visszahozva valamit azokból az időkből, amikor ez odahaza szinte természetesnek számított.
A két ellentétes félidő függvényében is illik megjegyezni, hogy megérdemelt DAC-győzelem született.
Írni róla, egyéb külső tényezők miatt mégis nehezemre esett. Sokáig kerestem a szavakat, miközben Valaskó Feri mérkőzés előtti fellépése járt a fejemben. Az Ismerős Arcoktól kölcsön vett sorai úgy vélem, ismét aktualitást nyernek majd, de ne legyen igazam!
„Mint a villám tépte magányos fenyő,
Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő,
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér,
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél…”
Legalább mi, határon túli, határtalanul magyarok tartsunk össze! Ami pedig a focit illeti, szintén lehetne szívmelengetőbb, nem tagadom. Szenvedély és hűség, ezek csak puszta fogalmak mindaddig, amíg egy család a hétvégi konyha- és benzinpénzét kellemesebb környezetben, és főleg élményekben gazdagabban is el tudja költeni. Folytatás ezúttal idegenben, szombaton a zólyombrézóiak otthonában. Hajrá, DAC!
DAC 1904 – NAGYMIHÁLY 3:0 (0:0)
Gólszerzők: Kmeť, Dzotsenidze (öngól), Gueye
DAC: Popović – Nemanič, Bationo (61. Tuboly), Kacharaba – Kmeť (85. Kukovec), Udvaros (61. Kapanadze), Ouro, Modesto (46. Mendez) – Sylla (61.Gagua), Ramadan, Gueye.