A sikabonyi szőlőskertben
A sikabonyi szőlőskertben – Ötödik fejezet
A szövetkezet a környező cégek és vállalatokhoz képest nemcsak az átlagon felüli bérezéssel tűnt ki, hanem az emberarcú hozzáállásával is...
A sikabonyi szőlőskertben – Negyedik fejezet
De hogy is volt ez pontosan, Dunaszerdahelyi szövetkezet, aminek Hodosban volt a központja?
A sikabonyi szőlőskertben – Harmadik fejezet
Az etető hajnalban kelt, a fejőnő a jószág szerint alakította napjait. Kétkezi munka, kérges tenyér, valóban annyira szégyellnivaló lenne a múlt?
A sikabonyi szőlőskertben – Második fejezet
Pár év telt el azóta, hogy a rendszerváltás hatására az EFSZ-ek átalakultak, és elhagyva az „egységes” jelzőt, szimplán földműves és mezőgazdasági szövetkezetekké váltak.
A sikabonyi szőlőskertben – Első fejezet
„Csend legyen gyerekek, alszik a kenyér, nem szabad felkelteni! – ebből már tudták a kölykök, hogy aznap már nem esznek semmit.”
A sikabonyi szőlőskertben – Előszó
Kicsit frusztrál, hogy ismét olyasvalamibe vágtam a fejszémet, amiről korábban egyáltalán, vagy csak kevesek írtak...
