Mindannyiunk életét vagy így, vagy úgy megkeserítik az előítéletek. Költőtoll epizódunk épp ezt a nehéz, de fontos témát dolgozza fel most verses formában.
Ezt a verset főleg az AI által generált tartalmakra hegyeztem ki – minőségi és etikai kérdéseket ugyanis bőven felvet e technológiák széles körben történő elterjedése.
Azt hiszem, manapság szinte lehetetlen nem foglalkozni azzal, hogy a mesterséges intelligencia hogy nyúl bele, és a nem is oly távoli jövőben még ettől is mennyivel erősebben fog belenyúlni a mindennapi életünkbe.
Kitárgyaltuk a Tévelygő csillagokat meg a Kalocsát, ám ez nem minden! Ottó elmélkedett a szerző haláláról, Janka pedig budapesti könyvtártúrára invitál benneteket.
Az alábbi versben egy olyan élethelyzetet, kapcsolati dinamikát próbáltam megjeleníteni, amely tele van feszültséggel, harccal és rejtett (?) agresszióval.
Ahelyett, hogy a feszültségeket elnyomnátok, mi arra biztatunk Titeket, hogy éljétek meg a negatív érzéseket is, sőt, akár hozzánk hasonlóan vessétek papírra.