Amikor először felvetődött a szonett, mint műfaj kipróbálása a rovatban, azonnal tettem hátrafelé egy lépést. Azért tartottam a szonettírástól, mert olyan remekművek születtek a műfajban, mint pl. Shakespeare 75. szonettje (az „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér“ kezdetű klasszikus), amit nem lehet, illetve nem is célom űberelni. Aztán Jankával megállapodtunk abban, hogy legyen szabad a szonett, oldjuk a feszültséget, engedjük kicsit lazábbra a gyeplőt, engedjük be a humort. Lássuk, hogy mennyire sikerült elvonatkoztatni, a szigorú, kötött formától!
/