Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. Nehéz nem megnézni, hány visszajelzés is érkezett a legutolsó posztunkra, nehéz megállni szó nélkül, ha valami elképesztően primitív hozzászólással találkozunk, és már csak unalomból meg megszokásból is végigpörgetjük a hírfolyamot, aminek valójában semmi hírértéke nincs a számunkra. Igaz, néha kifejezetten izgalmas tartalomra bukkanunk, vagy épp innen tudjuk meg, hogy gyermekkori barátunk végre apuka lett… A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól, hagyományos költészeti formák felhasználásával.
