Podcast: Költőtoll

Nehéz őszinte lelkesedéssel megemlékezni március tizenötödikén. Hihetetlenül átpolitizálták már ezt az ünnepet, melyet az épp aktuális témák, a közhangulat, a pártok közti acsarkodás oltárán áldoznak fel évről évre. Közben persze pont a lényeg veszik el: hogy itt emberek a halandóságuk és sérülékenységük teljes tudatában vitték a bőrüket vásárra egy szebb jövő reményében. Mert hittek valamiben, és ha féltek is, nem annyira, hogy ne mertek volna tiltakozni az ellen, ami megkeserítette az életüket. Nem ártana példát vennünk róluk, és a gyűlölet zsákutcáját mellőzve kiállnunk az értékeinkért a mindennapokban. Az alábbi verset mindenesetre az ő kiállásuk ihlette.

Az alábbi versben az igazi, eszetlen nagy gazdagság életérzését próbálom megjeleníteni, annak minden kellékével. Puzsért idézve, valahogy így festhet a „pénzes proli veretése“. Parodisztikus elemekben nem szűkölködik a vers, a végtelen tobzódásban teljesen megszűnik a pénz értéke, és már csak a féktelen tombolás marad, jachtokon és a rulettasztaloknál, ahol mindig csak „all in“-t illik mondani. Avagy… így mulat egy magyar úr?

Költőtollas társam, Keri feladta a leckét rendesen, mikor előállt az ötlettel, miszerint írjunk ezúttal az anyagiakról, pénzről verset. Nincs is olyan sok költemény, ami ezt a témát dolgozza fel, kapásból mondjuk Ady Endre jutott eszembe az ő disznófejű Nagyurával, vagy Csokonai A fösvényével, de eddig jutottam. Viszonylag kevés előkép van tehát, de ettől szép a kihívás! Sokáig fermentálódott bennem, hogyan is foghatnám meg a dolgot, de a végén csak összeálltak valahogy a sorok. Íme!

A pénz, ha tetszik, ha nem, egy mindannyiunk életét és hangulatát befolyásoló tényező – egyaránt főhet a fejünk, akár túl kevés, akár túl sok adatik belőle. A februári KöltőToll témája éppen ezért a pénz, és a piszkos anyagiakhoz való viszonyunk. Kellemes és rendhagyó kihívást jelentett számunkra verses eszközökkel írni valamiről, ami ennyire kézzelfogható és materiális. Mivel mindketten kedveljük a humort és az iróniát, így az elkészült versek ezekben az eszközökben, biztosan nem szűkölködnek. Jó szórakozást hozzájuk!

Januárban mindenki próbálja kissé rendszerezni az életét, új célokat kitűzni, amelyek iránytűként szolgálnak majd, az előttünk álló esztendőben. Az újrakezdés képessége hatalmas, belső hitet és dacos kitartást igényel – ezt próbáltam megjeleníteni az alábbi versben. Bár a körülmények sokszor nem könnyítik meg a dolgunkat, de hiszem és tudom, hogy a kapitányi hídon, mindig a saját kezünkben van a kormány.

Mindez kulturális és esetleges – mégis, egy új év kezdetén mindannyiunkban mocorog valami kósza késztetés, hogy új lapot kezdjünk, valamit máshogy csináljunk, változtassunk a dolgokon. Hogy ezt a késztetést kihasználjuk, esetleg elnyomjuk, persze rajtunk múlik. Hogy sikerül-e véghezvinnünk a terveinket, az pedig valamelyest a körülményeken is. Egy biztos: a változtatás, újrakezdés nehéz. Pontosan ezt próbálja megragadni az alábbi pár strófa.

A január az újévi fogadalmak, újrakezdés, magunk jobb verziójának megteremtésére tett kísérletek időszaka. S mint ilyen, tele van nehézségekkel, küszködéssel, de egyben reménnyel is. 2025 legelső Költőtoll-epizódjának témájául éppen emiatt az újrakezdést választottuk, s kívánunk nektek sikerekben gazdag, töretlen lelkesedéssel teljes Új Évet!  

Alapvetően nem vagyok az a típus, aki a múltban él, pláne nem az, aki gyakran töpreng, hogy mi lett volna, ha… De azért az ember harminc fölött már nem lehet teljesen immunis a visszaemlékezésre. A barátokkal gyakran felemlegetjük a közös őrültségek perceit, megdöbbenünk azon, hogy gyermekünk, vagy épp ismerősünk porontya mekkorát nőtt, egy-egy régi képen pedig rácsodálkozunk egykori önmagunkra.
Költőtollas társam, Keri vetette fel, hogy verseink témája ezúttal a nosztalgia legyen. Magam is meglepődtem, mennyire rezonált ez bennem, milyen fürgén épültek fel szinte maguktól a jambikus lejtésű sorok, milyen készségesen álltak rendbe a rímek. Ezúttal az emlékek valamiképp megolajozták a versírás procedúráját…

Az alábbi verset gyermekkorom édes emlékű, kalandokkal és gondtalansággal teli nyarai ihlették. Remélem, hogy sikerül a segítségével felidézni azokat az apró, majdnem jelentéktelen pillanatokat, amelyek felnőttkorba érve válnak, egészen jelentőségteljessé.

A 2024-es  év utolsó KöltőTollához mi is passzolhatna jobban, mint a nosztalgia, mint témakör. Az olykor szentimentális pillanatoktól sem mentes emlékezés a téli esték sajátja, hiszen az eseményeket visszapörgetve végtelen mentális munícióhoz juthatunk – a fakulásban pedig benne rejlik az örök szépség. Célunk volt egy olyan tág értelmezési keretet adni a két versnek, amelybe belefér az önfeledtség, a felszabadultság, de a realisztikus részletek is. Ezúton is köszönjük az egész éves, megtisztelő figyelmet – ígérjük, hogy 2025-ben újabb, gondolatébresztésre sarkalló témákkal térünk vissza.