Podcast: Költőtoll

Ezúttal súlyos témát választottunk. A függőség mára talán valamennyire már mindenkit érint, még ha nem is a klasszikus formájában. Az állandó stressz kimeríti idegrendszerünket, és gyakran egészségtelen viszonyt táplálunk azokkal a dolgokkal, amelyekkel ezt a stresszt megpróbáljuk valamiképp enyhíteni. Könnyen lehet, hogy nem is az alkoholt, vagy a cigarettát, hanem éppen az egészséges életmódot toljuk túl, vagy a kezünk ügyében állandóan ott figyelő mobiltelefont bámuljuk a kelleténél többet. Végülis mindegy, egyfajta viselkedésminta ugyanis minden fajta függőségnél ugyanúgy működik. A következő vers talán jobban vonatkoztatható azokra a fajta függőségekre, amelyekre általában is mind függőségként gondolunk, mégis, azt hiszem, egyetemesen is kirajzolja ezt a mintát.

 

 

 

 

 

 

A függőségnek ezer és egy arca van. A közösségi médiához fűződő egészségtelen viszonytól kezdve az úgymond „klasszikus” alkohol-, drog- vagy cigarettafüggőségen keresztül egészen a párkapcsolati függésig kifejezetten széles a skála, egyfajta viselkedésminta azonban mindannyira jellemző. Ezt, illetve a függőség alattomos jellegét próbáltuk meg megragadni e havi költeményeinkben.

A függőségnek ezer és egy arca van. A közösségi médiához fűződő egészségtelen viszonytól kezdve az úgymond „klasszikus” alkohol-, drog- vagy cigarettafüggőségen keresztül egészen a párkapcsolati függésig kifejezetten széles a skála, egyfajta viselkedésminta azonban mindannyira jellemző. Ezt, illetve a függőség alattomos jellegét próbáltuk meg megragadni e havi költeményeinkben.

Én személy szerint kifejezetten szeretem a novella műfaját. Rövidsége miatt termékeny homályt képes generálni, és nagyszerűen közvetíthet hangulatokat, érzéseket, vagy zárulhat le egy váratlan csattanóval. Az – úgymond – egyperces novellákra pedig ez hatványozottan igaz. Örkény egypercesei a magyar irodalom gyöngyszemei. Ezért is volt érdemes és izgalmas számomra egy ilyesfajta szöveg megalkotása és csiszolgatása.

Be kell vallanom, hogy kiskoromtól vonzódom azokhoz az írókhoz, költőkhöz, akik a tömör és lényegre törő fogalmazás ellenére tudnak sokat mondani, amellett, hogy a műveikben sajátos, fanyar humor is megjelenik. Ezért lett örök kedvencem Romhányi József és Örkény István is – ez utóbbi szerző „örökségét” próbálom most megidézni, az alábbi rövid novellával.

A júliusi KöltőToll rovatban, tőlünk szokatlan módon, nem verseket, hanem két rövid novellát, egypercest olvashattok. Örkény István kiemelkedőt alkotott e téren, próbáltuk tehát az ő szellemiségét, hangulatvilágát is „megidézni”. Izgalmas kihívást jelentett kivételesen nem lírai, hanem prózai vonalon mozogni, komplex szöveget alkotni úgy, hogy mellette a műfaj szabályainak megfelelően, rövidek és tömörek maradunk. Kellemes nyári olvasást mindenkinek!

Az alábbi verssel egy olyan festményt idézek meg, amelyet valószínűleg mindannyian láttunk már – ha nem is élőben, de legalábbis képeslapon, fényképen, nyomatokon. A félhomályos, késő délutáni fényeknél egy nő alakja bontakozik ki – titokzatos mosollyal, mintha egy rejtély egyetlen létező megfejtését birtokolná…

Az irodalom mellett talán a képzőművészet az a művészeti ág, mely leginkább közel áll hozzám, és képes megérinteni. Az ízlésem e téren eléggé eklektikus: a szecessziótól kezdve a huszadik század eleji avantgárdon keresztül egészen a hiperrealizmusig sok minden megfog. De ha muszáj lenne felsorolnom a kedvenc festőimet, a listán biztosan ott lenne Frida Kahlo neve.
Fridának az életútja is kimondottan festői volt. Testileg nem egyszer törött össze, hihetetlen akaraterejével mégis képes volt talpra állni. Versem ihletője az ő Törött oszlop című festménye, amit kifejezette szeretek. Épp erről tanúskodik a vers, a maga szabályos formájával, és “régies” ízével, de hát a festmény is már 80 éve született…

Úgy gondoljuk, a művészet maga nagyszerű ihletforrásként szolgálhat egy újabb műalkotás létrejöttéhez, és nem is csak egy adott műfajon belül, hanem a műfajhatárok átlépésével is. Rengeteg példa van erre: irodalmi alkotások karakterei „vándorolnak” a festővászonra, a zene életre kelti a filmet, verseket megzenésítve visznek színpadra. Ezért úgy döntöttünk, ezúttal hagyjuk, hogy a képzőművészet irányítsa tollunkat egy újabb izgalmas Költőtoll-kihívás keretében!

A fogyasztói magatartásunk elszabadulása egy igen sötét végkifejlettel fenyeget, amelynek tulajdonképpen már részesei is vagyunk. Ne szépítsük: amikor „fast fashion“ terméket veszünk, azt a világot építjük, amelyben gyerekmunkások ülnek az örökké zakatoló varrógépek mellett. Erről írtam az alábbi verset – a versszakokat pedig az egyre csak feszülő cérnaszál köti össze.