A Grund

Dunaszerdahelyen, szinte minden iskolaudvaron létezett egy sportpálya, amin a város apraja-nagyja élte mindennapos sportéletét. Nem tudok kiemelni egyetlenegyet sem közülük, mert szinte mindegyiken folytak a kisebb-nagyobb csatározások.

A csapatoknak megvolt a maguk, képletesen szólva kapitányuk, és mindig naprakészek voltak a leegyezett mérkőzések.

A miénk Juhos Lajbi Ricsike volt, aki szinte minden hétre egyezett egy „áldozatot” csapatunknak. 🙂

szaunamaraton

Amikor általában már minden le volt zsírozva, felcsöngettek hozzám, kinéztem a 6. emeleti lakásunk konyhaablakán:

– No, mi van? – kérdeztem.

– Gyönnek a szeveriek, Čert lesz a kapusuk! – kiabálták vissza.

– Labda van? Nincs, és már befordultak a blokksarkon.

Felhúztam a négycsíkos adidas teniskym, felpattantam a Liberta női biciklimre, és irány a prvýmáj.

Nem nagyon szerettem a szeveriek ellen játszani, mert olyan kapusuk volt, hogy aszfalt nem aszfalt, eldobta magát, és fogott, mint a zöldfesték. Vérre menő csaták folytak, és az sem volt mellékes, ki nyeri a kasszában lévő 60 koronát, amiből a Bíró Tomi csinálta diszkót szépen ki lehetett finanszírozni szombat esténként. Bizony, ezek a játékosok, akik itt megfordultak, vastagon átlépték már a 40. életévüket, és a tipikus grundok is múlófélben vannak.

Lehet, kellene egy nosztalgiameccs?!

Mi, východiak benne volnánk.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább