Az 1980-as „vérszegény” esztendő után az MLSZ meglepő lépésre szánta el magát, mivel senkit sem tartott méltónak az Év játékosa címre, ezért nem ítélte oda a díjat egyetlen játékosnak sem. A Képes Sport ellenben ’81 elején kihirdette az Ön tizenegye ankét végeredményét, itt Nyilasi Tibor (FTC) kapta a legtöbb szavazatot, a képzeletbeli dobogón Törőcsiknek (Dózsa) és Kiss Lászlónak (Vasas) jutott még hely az olvasók szerint. A szavazás lezárása után került nyilvánosságra Törőcsik nagy visszhangot kiváltott fegyelmi ügye, ahol az ittasan okozott közlekedési balesetét tárgyalták. Az újpesti középcsatár halmozott büntetésében az útlevelének bevonása is szerepelt, így nem tarthatott a magyar válogatottal az év eleji argentínai összetartásra.
Mészöly Kálmán és csapata megkezdte a világbajnoki selejtezőkre való felkészülést, előbb Dél-Amerikában a klubcsapatokat felvonultató Aranykupán szerepelt (nem túl fényesen), majd Budapesten nyert a bécsi Austria ellen. A mester jobbnak látta pár harcedzett „öreget” is behívni válogatottba, köztük a belgiumi magyar légió tagjait. Áprilisban elérkezett az első nemzetek közötti megmérettetés is, melyen a nemzeti tizenegy várakozáson felül teljesített.
Apám és a közvélemény nagy örömére Valenciában 3:0-ás sima győzelem született a vb rendezésére készülő spanyolok ellen. Kellett ez a magyar focinak, mint egy falat kenyér, mert ahogy egy régi keleti bölcsesség tartja:
„A sikernek ezer apja van, a kudarc árva” – a ma válogatottjai közül bizony már többen megízlelték az „árvaság” érzését.
Svájcban kezdődött a ’82-es világbajnokságra tartó menetelés, egy értékes 2:2-vel (g.: Bálint és Müller, az utóbbi büntetőből), amit a Népstadion gyepén a Románia elleni egy gólos győzelem követett.
„Május 13-án 60 ezer néző várta a megmérettetést, a hatalmas nézőszám minden bizonnyal az előző két jó eredménynek és az ellenféllel szembeni presztízscsatának is szólt.
Végül Fazekas gólja eldöntötte a mérkőzést” – írja a napló, egy héttel az oslói selejtező előtt. Norvégiában a 77. percig vesztésre álltunk, ám Kiss László két gyönyörű góljával fordítottunk.
„Nagyon fontos mérkőzést nyert meg a magyar válogatott, a sors könyörtelensége azonban, hogy ebben a vb-selejtező sorozatban nem lehet fellélegezni, nem lehet lazítani, mivel június 6-án az angolok következnek…”
Az angolokkal játszani mindig óriási kihívás, mégsem ezért vonult be a történelembe ez a nap!
A 68 000 néző a Népstadionban abban reménykedett, hogy el lehet kapni a papíron sokkal erősebb szigetországiakat.
Nem sikerült… Viszont az előmérkőzés legalább ekkora – ha nem nagyobb! – figyelmet kapott. A Budapest–Vidék öregfiúk találkozón ugyanis pályára lépett Puskás Ferenc, aki negyedszázad után tért haza Magyarországra. A 3:3-as „baráti” döntetlenből Öcsi bácsi maximálisan kivette a részét, hiszen a piros mezes fővárosiak mindhárom gólját ő szerezte. A szervezők a legendás Aranycsapat valamennyi, még élő tagját meghívták a gálára, és Surányi András Aranycsapat című filmjének forgatására. Illusztris személyiségekkel telt meg hát a díszpáholy is, de az angolok nem bántak „skótul” a gólokkal és a magyarokkal:
Magyarország–Anglia 1:3 (1:1), a magyarok egyetlen gólját Garaba szerezte.
A Katzirz – Martos, Bálint, Garaba, Varga, Müller (Komjáti), Nyilasi, Mucha, Fazekas (Bodonyi), Kiss, Törőcsik összeállítású magyar válogatott ezzel elszenvedte első vereségét a csoportjában. Egy bekezdés erejéig még odahaza maradunk, a Nemzeti Bajnokság kerek évfordulója apropóján. 1901-ben, 80 éve rendezték az első magyar bajnokságot, öt csapat részvételével, melyet a BTC nyert meg száz százalékosan. Az aktuális 1980/81-es idény bajnoka a Ferencváros lett, az NB 1 gólkirálya pedig Nyilasi Tibor.
Apám kedvence 30 találatával egy góllal maradt le mindössze „Európában”, így a France Football-tól „csak” ezüstcipőt kapott. A Magyar Népköztársaság Kupáját a Vasas hódította el, visszavágva a diósgyőriek előző évi diadaláért, akiknek ez az elveszített döntő [utólag nézve] egyben lezárta klubtörténetük legszebb időszakát. A magyar válogatott ismét klubcsapatokkal hangolt a nyáron, majd…
…a forró nyár után tüzes ősz következett – magyarán, folytatódtak a világbajnoki selejtezők…
…az első rögtön Bukarestben, ahol gól nélküli döntetlen született. Ezt után, október 14-én a Népstadionban: Magyarország–Svájc, itt Nyilasi két találatával, valamint Fazekas góljával 3:0 arányú győzelem került a jegyzőkönyvekbe, ráadásul meccshátrányban átvettük a vezetést a csoportunkban!
„Többször változott a helyzet a selejtezők során, de csak most, a végkifejleteknél vált együttesünk igazán esélyessé!” – írták a mérkőzés után.Hogy erre a címre valóban rászolgáltunk-e, azt rögtön a következő mérkőzés igazolhatta, ahol nem meglepő módon, a Népstadionban telt ház fogadta nemzetünk fiait.
Győzelem esetén megválthatjuk a repülőjegyet Spanyolországba, de elbukni éppoly könnyű, amilyen nehéz az esélyes súlyával pályára lépni!S mi lett a vége? 4:1 a magyarok javára, valamint egy Mészöly portréfilm, ahol a nagy idegfeszültség alatt lévő szövetségi kapitány olyan vehemenciával káromkodott, ami abban az időben nagy botrányt okozott [mára viszont az …és Mészöly Kálmán, a kapitány című László György portréfilm miatt is vált sokunk „Kálmánbájává” a mester]. Gólszerzőink ezen a meccsen Bálint, Kiss László 2x és Fazekas voltak.
Ez a győzelem tehát tét nélkülivé tette a november 18-i, angolok elleni vb-selejtezőt.
„Csoportelsőként érkezett, csoportelsőként távozott a magyar labdarúgó-válogatott a Wembley stadionból. Igazi albioni ítéletidőben az angol válogatott nagyszerűen alkalmazkodva a körülményekhez ugyan 1:0 arányban győzedelmeskedett, de ez csak arra volt nekik elég, hogy minket követve, a második helyről ők is ott lehessenek a Mundiálon”. Ami ennél is fontosabb, aligha vitatható: az európai sajtó ismét az öreg kontinens legjobbjai közé sorolta a magyar csapatot. Jövőre vár minket Spanyolország, és a ’82-es vb kabalája, az örökké mosolygós Naranjito…
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
ÉDESAPÁM NAPLÓJA