Sokan sokféleképpen foglalkoztak már azzal, hogy két ellenkező nemű ember közt létezik-e barátság szexualitás nélkül, talán már nincs is új a nap alatt, és a téma elcsépeltnek is tűnhet. A Szigi-szemmel hetente megjelenő szösszenete csak kispályás a szakemberek által készített felmérésekhez képest, de nézzük a tényeket.
Tehát a férfi és nő közötti barátság esetén legalább az egyik fél részéről megjelenik a másik iránti vonzalom, ezért az ilyen jellegű kapcsolatok több problémával járnak, mint előnnyel, legalábbis erre a megállapításra jutott a Journal of Social and Personal Relationship című lapban ismertetett felmérés.
Nem tudom, melyik generációt szólították meg a felmérést készítők, de véleményem szerint ez korosztályfüggetlen, és itt most jöhetnek az ellenérvek pl. bizalom, hűség, intelligencia, esetleg magabiztosság, amelyeket megfelelően kellene kezelni annak a bizonyos harmadik személynek.
De vegyünk egy példát (vehetünk többet is):
A nő számára fontos két férfi például nehezen tűri, hogy kiadod egyiket a másiknak. Azt még megérti a párod, hogy egy barátnődnek elmondod, amiről neki nehezen, vagy egyáltalán nem beszélsz. Azon viszont szinte biztosan fennakad, ha egy másik férfi többet tud rólad, mint ő maga. Ennek a fordítottjába pedig bele sem merek gondolni. 🙂
Szkeptikus vagyok abban, hogy a férfi és nő barátság kiállja az idő próbáját, kimondottan akkor, ha az egyik, vagy mindkét fél párkapcsolatban él.
Képzeljük csak el, hogy egy átszerelmeskedett este után aléltan szendergünk, és a nő(nk) „igazi” barátjának éjjel 23 órakor eszébe jut megkérdezni a párunktól, mit szól az esti focimeccshez? Esetleg, hogyan viselkedne a csak félig kielégített asszonyság, ha a férfira hívna hajnalban a legjobb barátnője, hogy mit szólna hozzá, ha a konyhában kicserélné a függönyt?
Az azonos nemű barát azért tud maximálisan elfogadó lenni, mert hasonlóképpen működik, mint te.
…de vajon lehet igazi barátunk a másik nem soraiból?