NYITÓKÉP: GOCOŇ PÉTER
Nem szeretem a páratlan éveket. Magyarázhatnám azzal, hogy a páros az formára is, tartalomra is kedvesebb, könnyebb a velük való kivonás és összeadás satöbbi, satöbbi. A legbelső igazság viszont az, hogy páratlan esztendőben se egy focivébé, se egy Európa-bajnokság, de még csak olimpia sincsen. Unalmas tizenkét hónap, mondhatnánk. Vagy mégsem? Leszámítva, hogy idén nem volt olyan sportos világesemény, amely miatt szabadságot kellett volna kivennem a munkahelyemen, azért panaszra így sem lehet okom. Voltak szép pillanatok, emlékezetesek, ugyanakkor felejthetők is. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány sporttal kapcsolatos kellemes emlékemet 2019-ből, és kicsit előretekintek 2020-ra.
A nyilak szerelmesei
2018 decemberében épp magazinunk számára készítettem egy interjút Szigeti Gergellyel és Stefankovics Károllyal, a darts két szerelmésével, s az a beszélgetés felhívta a figyelmem arra, hogy bizony ez a sport mára jóval több egy egyszerű kocsmai hóbortnál. Eurómilliókat zsebelhetnek be, akik világszínvonalon dobálják a hegyes nyilakat, és tőlünk nyugatabbra
akkora népszerűségnek örvend a darts, hogy egy komolyabb versenyre nehezebb jegyet szerezni, mint egy Premier League meccsre.
Ezt sosem gondoltam volna, pedig így van. Megerősítették azok az ismerőseim is, akik februárban kint voltak Dublinban egy dartsversenyen, melyet jómagam itthon a tévében követtem élőben. Így már számomra sem ismeretlen Van Gerwen, Rob Cross és Suljovič neve.
2019-ben ezt az új sportágat fedeztem fel magamnak, aminek pedig még inkább örülök, hogy a feljebb említett két fiatalember, Gergely és Karcsi facebook posztjai arról tanúskodnak, hogy a versenynaptárukban nem sok szabad hétvégéjük volt az óévben. Sok sikert, fiúk!
Szintet léptek a kézilabdás lányok
Városunkban az elmúlt években új alapokra került a női kézilabda, azóta pedig sikert-sikerre halmoznak a lányok. Nemcsak a felnőttcsapat, hanem a korosztályos gárdák is, ami jelzi, hogy utánpótlásból nagyon jól állunk. A legfőbb figyelem mégis a legidősebbekre irányult a mögöttünk lévő esztendőben is. Nem véletlenül.
A lányok megnyerték a szlovák I. ligát, az őszi szezontól pedig a cseh-szlovák MOL Ligában szerepelnek, ami hatalmas sikernek számít. Horváth Zoltán klubelnök májusban azt nyilatkozta lapunknak, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ne legyenek a bajnokság pofozógépei.
„Az újonc bátorságával vágunk neki a ligának, és bízunk abban, hogy a kezdők lendülete messzire repít majd bennünket”
– mondta akkor a klubelnök, hozzátéve, hogy fel kell állítani a szakmai stábot, fel kell állítani a játékosállományt. Nos, most ott tartunk, hogy decemberben a csapat a 10. helyen állt a 14 csapatos bajnokságban, a lányokat pedig azóta a spanyol Xavi Mena irányítja. Mindent bele jövőre is, csajok!
Kellene egy új uszoda
A magazinunk online felületén megjelenő Civil a pályán rovat egyik gyakran visszatérő kérdése, hogy milyen sportlétesítményre lenne szüksége Dunaszerdahelynek az interjúalany szerint. Az esetek döntő többségében a válasz az, hogy egy uszodára. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Bár a Thermalparkban tavaly megújult a nagy úszómedence, oda mégis inkább csak pancsolni, kikapcsolódni jár az ember, nem azért, hogy több hossznyi távot leússzon. Valljuk be, erre nem is lenne igazán lehetősége a rengeteg üdülővendég között.
Ahogy – az ígéret szerint – hamarosan elkezdik építeni az új kézilabdacsarnokot a szabadidőparkban, úgy nőhetne ki vele párhuzamosan a földből egy uszoda is.
Nézzünk csak körül, városunkban gombamód szaporodnak a fitnesztermek, de úszni meg szinte sehol nem lehet. Bár, ha minden igaz, az új évben befejeződik a Vidékfejlesztési Szakközépiskola uszodájának felújítása, önmagában ez az egy medence szerintem nem elég egy akkora városnak, mint Dunaszerdahely.
Biztos vagyok benne, hogy egy új, minden igényt kielégítő uszoda kihasználtságára nem lenne panasz. Csak akarat kell hozzá, na meg persze pénz. Kinek van kedve belevágni 2020-ban?
A bajnokok ligája küzdelmei
Ha tágabb spektrumban gondolkodom, természetesen meg kell említenem a labdarúgó Bajnokok Ligája küzdelmeit. Az európai csúcsfutball főszereplői idén is elkápráztattak előadásaikkal. Emlékszünk még a Manchester City-Tottenham negyeddöntős meccsre? A félidőben már 3:2 volt az állás, a vége pedig 4:3 lett, mégis a londoni csapat jutott tovább a legjobb négy közé, mert a korábbi „odavágón” 1:0 lett az eredmény. Amit azok a srácok a pályán bemutattak, az a legfelsőbb szint, a non plus ultra, gondolhattuk. De mégsem!
Mert három héttel később jött az Ajax-Tottenham elődöntő visszavágója, ahol újabb csoda született. Félidőben már 2:0-ra ment az Ajax, összesítésben pedig három góllal vezetett, aztán a második félidőben Lucas Moura mesterhármasa – ebből a harmadig gól a 96. percben – és egy másodperc alatt szilánkosra tört az amszterdami álom, a már oly közel érzett BL-döntő.
Eszméletlen, felfoghatatlan pillanatok voltak, a futball szerelmeseinek ez a két meccs felért egy orgazmussal. Most is kiráz a hideg, ahogy ezeket a sorokat írom.
Nem mintha ezen kívül ne lett volna még pár kiváló meccs 2019-ben, de ez a kettő számomra a top favorit, és a fejben vezetett sportnaplómban az abszolút első helyre kerültek. A döntő – Tottenham-Livelpool 0:2 – ehhez képest felejtősre sikeredett. Egyetlen dolog miatt marad csupán emlékezetes, a pályára játék közben befutó szőke bombázó miatt, aki az instagramon másnap több milliós kattintást ért el a nem mindennapi performanszával. Vajon lesz, aki a vastagon mért büntetés ellenére jövőre is bevállalja
Sárga-kék és piros-fehér-zöld
Le lehet-e zárni úgy egy évet, hogy ne említsük meg a DAC-ot és a magyar válogatottat? Még jó, hogy nem. Pláne azok után, hogy a klub történelmi sikert elérve Peter Hyballa vezetésével ezüstérmet szerzett. S míg egy évvel korábban oda-meg vissza voltunk örömünkben az EL-szerepléstől, addig a múlt szezonbeli kijutást szinte természetesnek vettük. Krakkó szépsége, és a hosszabbításban kivívott továbbjutás örök emlék, akárcsak az athéni 35 fok, és az Atromitosztól elszenvedett kieséssel járó vereség.
A jövőt illetően talán egyértelműen kijelenthetjük, nem az a kérdés, hogy idén meglesz-e a nemzetközi szereplés, hanem hogy sikerül-e úgy megerősíteni a gárdát, hogy két körnél tovább bírjuk Európában. A válogatottunk is európai portya után ácsingózik.
De Rossi mesternél és a csapatnál már kicsit bonyolultabb a képlet. Ott voltam a stadionban, mikor megvertük a horvátokat, ott voltam Wales legyőzésénél is, majd ott voltam mindkét szlovákok elleni meccsen: Nagyszombatban is, és a Groupamában is, a vendégszektorban. Ott voltam a Puskás Akadémia megnyitóján, Uruguay ellen, és azt akarom, hogy idén júniusban is ott legyek, és hatvanezredmagammal énekelhessem boldogan, hogy az éjjel 2020-ban sem érhet véget…