Miki, Miki, szimpatikus csapatod van! Ja, mégsem!

(Pohronie–DAC, kicsit másképp)

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

A meccs előtt, ahogy az szokás, a taccsbíró ellenőrzi a hálót, és hát nem a legfájinabb rendben találja. Azt hittem, ilyen csak a megyeiben fordul elő, még a szünetben is ügyködik rajta az egyik helyi mindenes. Valahogy sejtettem, nem ez lesz az egyetlen, amire felkapom a fejem: pl. a megállás nélkül nemzeti zászlót rázó hazai fanokra, akiknek valószínűleg sok gyötrelemmel járt idáig várni a lehetőségre ellenünk. Igen, benne voltatok a tévében, remélem be volt állítva otthon a REC funkció!

Ugye, azt senki sem gondolta, hogy itt is hatot rúgunk, bár meg kell hogy valljam, ilyen szoros meccsre azért nem számítottam. A hazai csapat taktikája világos, magasan szűrni, ha kell, rombolni, de ugye Miki, az aprítás nem volt benne a pakliban? Az csak a technikai hiányosságokból fakadt, és nem utolsósorban a játékvezetők szabadabb (dilettáns!) felfogásából?! Egyébként kedves sporik, ha búcsúban elcsattan két pofon és nem csípik fülön az elkövetőket, végül az egész falu verekedni fog reggelig, nem ám csak orrvérzésig!

Ott vannak még a „mindig elfogultság nélkül” közvetítő riporterek, csak azért hagytam fent a hangot a tizedik perc után is, mert a kicsiket csitította a televízió.

Na jó, most, hogy mindenkit kiosztottam, illik megemlíteni, hogy mi sem voltunk ám toppon, futhattunk is eleget, hogy ne maradjunk hoppon. Rímbe szedve mulatságos, amúgy nem. Blekit hátulról megkóstolták, elborul az agya, világos. Van ez a Špiriak gyerek, aki nálunk sosem vágta ki a rezet, többet van kölcsönben, mint a könyvtárban az Egri csillagok, de velünk szemben nagyon megmutatná, hol kell alagutat fúrni a hegyoldalba. Kéne egy olyan szabály, hogy ellenünk ne játszhassanak az ilyen kölcsönbe szakadt „labdarúgók”, mert nem lesz jó vége egyszer.

Az első félidőben nem bírtuk áttörni a garamszentkereszti védelmet, ha mégis, visszanyúltak értünk, gáncsoltak, mezt cibáltak…

Zsoltink kapott egy jó nagy maflázst, én bizony azt hittem, ezért kellett őt lecserélni. Aztán Ramirezt ismét hátulról… [Álljunk már meg egy szóra, annak idején nem volt ilyen FIFA szabály, hogy ha hátulról, labda nélkül, az piros lap?] Na ebből lett a gól, aztán Divkót is felettébb botrányosan rakják gyepre. Hogy ez miért nem lett kapásból piros lap? Faluhelyen templomba is elküldenek gyónni ilyen faul után.

Miki, Miki, tudod, hogy én nagyon csipázlak, szimpatikus a csapatod. Csak vicceltem, valódi favágók. Bár az igazi favágók elkiáltják magukat, ha dől a fa, Davisre, meg Sharanira gondolok, éppen, akiket ottnyomott. Ha valamit akarunk, az ilyen meccseket hozni kell, mese nincs.

Az ilyen durva meccseket is hozni kell, aztán gyorsan elfelejteni a kék-zöld foltokkal együtt.

És nem hibázni, ahogy a bekapott gólnál tettük. Volt még egy meg nem adott büntető, labda, ami már kint volt, mégis bent. Volt itt tulajdonképpen minden, csak rendes foci nem. De ami a lényeg, volt itt egy győzelmet érő gól a ráadás pillanataiban, meg szurkolótábor. Minősíthetetlen játékvezetés, kapus, aki a labdát se’ tudja korrektül kirúgni, egy csapat, ami még a Szerednél is gyengébb! Füvetek is milyen Pohronie? Csak a DAC, hat pont pipa!

(Roberto)

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább