NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓJA
Szeptember elseje van, az Alkotmány ünnepe, munkaszüneti nap, szóval éppen ideális dátum, hogy oldjuk az effajta dolgokat. A jegyzetet különösen a hozzám hasonló társasházban asszociálódott embertársaim figyelmébe ajánlanám, de a lakótelepi panel „ezeréves” együttélési szabályaira is kitérek az alábbiakban. A boltok ma elvben zárva tartanak, ezért a bevásárlások témáját itt és most jegelném, listát holnapra tessenek készíteni…
Dunaszerdahely, a város mely New York-hoz hasonlóan nyáron sosem alszik, télen meg próbáljanak csak reggel havat lapátolni a blokkuk előtt, meg lesznek szólva: „most kell ezt csinálni?” Kényelmesek, de inkább praktikusak vagyunk, hiszen mindent akkor szeretnénk elvégezni, mikor az időnk éppen engedi, sokszor nem törődve a szomszéddal, aki nyolcig alszik. Arról nem is beszélve, aki mondjuk éjjelesből jött haza, neki azért volna egy rossz hírem: így jártál barátom!
Ez a bejegyzés nem minősül jogi tanácsadásnak, a paragrafusok helyett a józan észen alapszik!
Kezdjük egy egyszerű, aránylag zajmentes munkával, a festéssel. A csináld magad program keretén belül, ha este nyolckor még egy soron át kell gurítani a szobát, az át lesz gurítva. Ezt tapasztalatból tudom, viszont falat kaparni ilyenkor már igazán nem kéne elkezdeni. Gondoljunk csak bele, a szomszéd otthon nézi a Szulejmánt, te elkezdesz falat kaparni, még azt hiszi, hogy betámadták a magyarok az oszmán sereget Szigetvárnál. Legfontosabb, hogy hallgassunk a józan eszünkre, amit mi nem szeretnénk, azt a szomszéd sem látja (vagyis hallja) szívesen.
Emeljük a „tétet”, jöjjön egy kis ütvefúró, mondjuk hat darab nyolcas tiplivel, keményen falba!
Kiráz a hideg is tőle, főleg, hogy léteznek szakembörök, akik a fúráshoz sem értenek, csak siratják a hiltit, mint zarándokok a könnyező szüzet. Tudom, vannak általános rendeletek, melyek településenként is változhatnak, de én azt mondanám, egy olyan napon, mint például a mai, maradjon dobozban az a gép. Ráadásul esik is kint, szóval kevés az esély rá, hogy a szabadnapját otthon töltő, feletted lakó család a két gyerekével épp’ ma megy állatkertbe. Majd holnap 8-tól délután 4-ig fúrhatsz, faraghatsz, egészen jó kompromisszum, mit gondolsz? Ja, hogy holnap neked is meló, értem…
Nem egyszerű az élet a panelban, annyi szent, pedig még nem is esett szó komplett lakásfelújításról, ami az együttélés legnagyobb keresztpróbája.
Arról ma ne is beszéljünk inkább, lapozok tovább. Legutóbb történt meg – vagyis már azelőtt is, meg annak előtte is -, hogy reggel fél 7 előtt érezték szükségét az illetékes szolgáltatók füvet nyírni a blokkunk előtt. Helyes kis masina, megfigyeltem, úgy tud driftelni a fák körül vele a vezetője, mint Hamilton Monzában. Aztán megnéztem, mennyi tojás maradt a hűtőben az előző napi panírozásból… Eskü, hogy hét után szavam sem lenne, és azt is sejtem, hogy a nyári hőség nem egy vis maior tragédia. Ilyenkor mindig az kiabál, „akinek a háza ég”, a többiek csak legyintenek egyet. Jól teszik, fő az együtérzés, meg a nyugalom.
Különben ez a fűnyírás dolog kertes házak esetében szintén szabályozva van. Igaz, ott kevés az esély rá, hogy eláztatom az alattam lakót, de figyelni kéne rá.
Na de vissza a városba, a panel emeletes sűrejébe, ami néha tégla, nem is érzek nagy különbséget. Itt is, ott is emberek laknak, akik olykor pihenni szeretnének, utálják, ha bezavar este egy kéretlen Iron Maden a szomszédból. Az én házam, az én váram, tartja ugye a mondás, de ne feledd, akkor már király vagy udvari bolond is lehetsz ugyanott. Csendháborítás, éjszakai nyugalomhoz való jog, közrend megzavarására alkalmas tevékenységek – mind mind olyan fogalom, ami elhangozhat, ha valamilyen gyakorlati tevékenységgel találkozunk, nem csak szokatlan időben. Extrém dolgokra sem kell gondolni, elég mosni vagy porszívózni. Idézet egy házirendből:
JOGILAG BÁRMILYEN ZAJ, AMI MEGZAVARJA A KÖZVETLEN KÖRNYÉKEN ÉLŐK NYUGALMÁT, AZ CSENDHÁBORÍTÁSNAK MINŐSÜL, AKÁR MÉG NAPKÖZBEN IS.
Remélem, nem zavartam!
(Roberto)