FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
FORDÍTOTTA SZLOVÁK NYELVBŐL: NÉMETH ANDRÁS
Valószínűleg hazudnék, ha azt mondanám, hogy az idény előtt nem voltak a sikeres szezonkezdetre utaló jelek. Annak a módja, ahogyan eljutottunk az eddigi százszázalékos mérlegünkig, azonban meglepetést okozott, méghozzá elég nagyot.
Az írás megjelent a Klikkout 2020/szeptemberi számában.
Muszáj az elején megjegyeznem, hogy a bajnokság csapatai közül mi érdemeltük meg a leginkább ezt, és a riválisaink közül egyikről sem mondanám, hogy akárcsak megközelítette a mi kiváló idénykezdetünket. Végtére is, a SzerdaHelyzet műsorában Szigeti Attila kollégával – a műkorcsolyázásból vett szakkifejezésekkel – nemcsak a technikai kivitelezést, hanem együttesünk művészi benyomását is megdicsérhetjük. Ez azonban a labdarúgáson kívüli dolgokra, a klubra és a szurkolói háttérre is vonatkozik.
Mi azonban egy olyan bajnokság szereplői vagyunk, amelyet egy konkrét szervezet irányít és megvannak az ellenfeleink is. Hogyan sikerült nekik – a még mindig – a Covid 19-cel súlyosbított idény kezdete?
A Szlovák Labdarúgó-szövetséggel kezdeném. Az UEFA-hoz hasonlóan ez a szervezet is maradi és minden lépésükkel azt bizonyították, hogy az új, bonyolult helyzet felfedte náluk, hogy nem rendelkeznek egy egészségesen, gyorsan és elemzően gondolkodó emberi háttérrel, amely a krízishelyzetekben képes észszerűen cselekedni. Ha vannak ilyenek, akkor őket a többi olyan átlagos ember húzta vissza, akik képletesen írni-olvasni sem tudnak – ahogyan azt a 2020-as évben tapasztalt helyzet elvárná.
Nem azt mondom, hogy az országunk más szférái jobb helyzetben vannak, de a labdarúgást irányítók gyerekes hibákat vétettek. Fentről egészen lentig, a szövetség mint olyan, csak minimálisan tudatosítja, hogy a szlovákiai labdarúgás az összeomlás szélén áll, és ha nem szedik össze magukat, akkor nem lesz mit irányítaniuk.
Az új helyzet felfedte, hogy a futball elavult jogszabályai lényegében az egyik sírásója a szlovákiai labdarúgás életképességének, és nemcsak a professzionálisnak. Ami azonban a legrosszabb megállapítás volt: a felelősség hirtelen jövő áradata azt okozta, hogy az eddig nem tapasztalt nyomás és stressz alá kerülő emberek megdermednek és nem képesek észszerűen gondolkodni. Elsiklanak a lényegi problémák fölött, fuldokolnak az intrikákban és erre megy el az energiájuk – nos, mindenki a túlélésre játszik.
Ezért is lehettünk szemtanúi annak, hogy a klubok tulajdonosai vették át a gyeplőt, akik – természetesen nem mindegyikük – egész életükben sok emberért voltak felelősek, és akik egész életükben nem egyszer vészhelyzeteket oldottak. Egyszerűen nem babra ment nekik a játék az üzleti életben. Így tehát a tulajdonosok is szót kaptak, ami nem mindig volt jó.
Ennek fényes bizonyítéka ifjabb Kmotrík esete. Igen, szimpatikus volt, ahogyan a megszorítások ellen küzdött, és akkor mi is igazat adtunk neki, de a ,,Nekünk mindent szabad!” jelszótól megtisztított észszerű cselekvés talán megóvott volna a Bajnokok Ligájából való kiesés katasztrófájától.
A Slovan jelenleg szét van esve, és bár mi örülhetünk annak, hogy az arrogáns ifjabb Kozák lapátra került, az ilyen elbocsátás nem jó. Inkább azt jelzi, hogy
sok, „Konfliktus” feliratú bomba ketyeg az égszínkékek háza táján.
A Slovan pont a lényegre nem figyel oda, hogy főleg most kell racionálisan cselekedni, mert ez az egyetlen módja annak, hogyan lehet túlélni a tilalmak és megszorítások idején, főként a labdarúgásban. Az „A” terv mellett lennie kell egy „B”, „C”, de akár még egy „D” tervnek is. Nem szabad pánikolni.
Ezért a klub élére egy, az ifjabb Kmotríknál észszerűbb ember kell. Ez a mi érdekünk is, hiszen ha ebben a bajnokságban maradunk, akkor szükségünk lesz a Slovanra. És szükségünk lesz más klubokra is beszámítható tulajdonosokkal, akikkel – ha már a SZLSZ befagyott és a kormánynak másodlagos jelentőségű a sport vagy a labdarúgás – képesek leszünk megnyerni a túlélésért folytatott versenyt.
Nincs szükségünk olyan mellébeszélésre, amilyet a Zólyombrézó tulajdonosa, Soták mutatott be, hiszen azzal semmi sem oldódik meg, csak lecsendesíti a nosztalgikus szomorúságát amiatt, hogy a számára politikailag gyümölcsöző időszak már a múlté.
Az elmúlt hónapok azt mutatják, hogy a mi tulajdonosunk rendben van ilyen téren. A médiában való szereplései nem jelentéktelenek, de ami a legfontosabb: a lényegi dolgokkal foglalkozik. Semmiképpen sem fogom azt a gondolatmenetet propagálni, hogy minden hibátlan volt, de ki nem követne el hibát ebben az őrületben?
Fontos volt, hogy nem lépett meg semmiféle olyat, mint például Antošík, aki évekig építette a klub jóhírét, majd egyszeriben a klub felszámolásáról szóló tragikomikus döntését követően a fél ország bizalmát elvesztette. A legerősebb támogatást és energiát azonban a szurkolói háttér adta a klubnak – sokkal könnyebb a fal ellen küzdeni úgy, ha az emberek a járvány idején is a futballal élnek, és nem látott mennyiségben látogatnak ki a mérkőzésekre… Ez a hatalmas erő, amely támogatta a fontos dolgokban észszerűen gondolkodó klubvezetőt, és egy ilyen vezető a csapat és a stáb mögött – egyszerűen nem sírni kell a problémák felett, hanem megoldani azokat, ahogyan az elődeink is tették.
Eddig sikeresek voltunk, így egy klasszikust idéznék – „Ne rontsuk el!”