NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
Próbáltuk elképzelni, mi várhat ránk azokban a napokban, beélesített vészforgatókönyvvel mentünk a feleségemmel tesztelésre. Tudják, ha az ember lélekben felkészül, illetve a rosszabbik verzióra programozza az agyát, kellemesen csalódhat az eredményhirdetés után. Utólag maximum azon törheti a fejét, mi lesz a felhalmozott élelmiszerrel? Mi lenne, elfogy az karantén nélkül is, nemde? Nyilván a kenyér nem áll el tíz napig, erre gondolva tartós zsemlyéket is vettünk, kukorica-szeletet, szóval olyan dolgokat, ami helyettesítheti majd a kenyeret.
Nem estünk pánikba, látva mások mennyit bírnak felhalmozni, úgy hiszem, nekünk az két hónapra is elég lenne. Azért belenéznék mások szekrényébe, túlélésre rendezkedtek-e be, vagy legyen minden nap háromfogásos ebéd? Képesek vagyunk a komfortzónánk alá menni esetleg, ahol két alapszabály van: majd amit a hűtő kiad, illetve ki mit lel, az lesz az étke? Nem szeretnék belebonyolódni a téma egészségügyi vetületébe, tudatlanul főleg nem. Inkább fókuszáljunk virtuálisan a konzervekre…
Igen, tele van tartósítószerrel, ám nekünk éppen erre van most szükségünk, tartós élelmiszerre! Közhely? Talán igen, talán nem.
Vannak köztük elég ízletes darabok is, készételek, hidegen, avagy melegen. Kedvencem a… pardon, ez így reklámnak minősülne, legyen elég, ha azt mondom amolyan „hamis” gulyás. Még jó, hogy bakter vagyok, a 22 év alatt volt alkalmam végigkóstolni sok mindent. A bakterházban amúgy is eldől, hogy luxushotel igényű-e az emberfia, vagy megelégszik a helyi tüzelésű bungalóval, szedd magad a fát alapon. Kicsit visszaveszek a drasztikus megoldásokból, és kezdeném az első napokkal akkor. Két napig frissen szeletelt felvágottal, standard szalámis salátával megoldható a reggeli. A salátához legyen feferónis a férfitársaimnak, de hölgyeim, természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója. A kenyérnek még semmi baja, de kiflit is vettünk (ebből a fele azonnal ment a „fagyra”).
Ebédre jöhet sertéshús, klasszikusan, rántva, rizzsel vagy burgonyával. Persze legyen akkor húsleves hozzá, erőleves, jusson energiánk elviselni egymás bogarait is így összezárva.
Klopfolással jelezhetik a szomszédnak, hogy megkezdődött a tíznapos otthoni „böjt és önmegtartóztatás”. Uborkasalátához mit tetszenek szólni? A gyerek, miután szétnyüstölte a kontrollert, legyőzte többször is a zombikat, befogható a szeletelésre. Tessék megnyugodni, nem jön ki a gyámügy, hogy kényszermunkára fogta a trónörököst, meg amúgy is, ön most karanténban van, nem fogadhat látogatókat! Ezt a gyámügy is tudja, benne van a rendszerben, ha ön kukkantana ki és elkapják, akkor „ezerhaccáz” keményen! Csecsemő korú gyermeknek a hozzátápláláshoz a húslevesből nyerhető ki ez, meg az. Répát mindenképpen ajánlom, anyám mindig mondta, a répától megtanulsz fütyülni fiam. Ha meg tüzeskedsz, akkor meg éjjel bepisilsz! Visszamaradtam volna a fejlődésben ilyen pogány néphiedelmektől? Dehogyis!
Vacsorára minden nap legyen az, amit a hűtő kiad, és a ki mit lel az lesz az étke, rendben?! Rántotta vagy hemendex szintén. Legyen otthon némi gyümölcs is a rostok miatt.
Harmadik és negyedik nap kezd necces lenni a kenyerünk állaga, persze a pék szakértelmén is múlik a dolog. Ne kockáztassunk, pirítósnak tökéletes lesz, ajánlhatom rá a spéci pirítósra való pástétomokat? Vagy a tömlős sajtot? Ha ügyesek, formálhatnak vele szívecskéket a párjuknak a pirítósra, értékelni fogja. Nem olyan nagy macera kiharapni a tömlős sajtot tetszőleges vastagságúra. Ebédre lehetne spagetti, tetszenek tudni mi kell hozzá, ugye? Lusta háziasszonynak árulnak sajtot eleve lereszelve, mi egészben vettük. Mivel gondoltunk a darált húsra, a kész „konzerv-alapú” spagettihez való maradjon a polcon, hátha a tíz nap alatt fellépnének némi komplikációk. Ne legyen így, de az ördög sosem alszik! Ezt is mennyit mondogatta nekem anyám, de sosem tudtam meg, miért nem alszik az ördög? Nem fárad el, vagy mi a szösz?
Vannak, akik nem hajlandóak megenni a „tegnapi” kaját. Érzékeny a gyomruk, válogatósak, vagy csak mert megtehetik. Bár ez most nem az a buli, de nem szólok bele, oké?
Eljutottunk az ötödik, illetve a hatodik naphoz, szerintem ebbe a részbe több nem is fér bele, meg aztán a Dunaszerdahelyi járás úgyis mehet tesztelni a második forduló keretén belül. Tehát a hetedik naptól folytatjuk majd, ha meg ezúttal ne adj’ Isten „pozitívan” állnának hozzá, vissza lehet görgetni ennek a jegyzetnek az elejére. Reggelire elővehetjük a fagyasztóban pihentetett kifliket, téli szalámival, pástétommal, vagy tetszőleges kenővel (mifelénk „pomazanka”). Paprika, paradicsom, esetleg hagyma is – ha közben hajba kaptak, úgysem lesz csók – illik mellé. Egyik nap legyen rántott sajt hasábburgonyával, másik nap grenadír uborkával, csak hogy megpihenjen a szervezetünk a húsféléktől, és ne mondhassák, hogy ezek a Robertóék akkor sem érnek rá, ha a gyerekeik csak a balkonon szellőzhetnek. Egyébként a grenadírhoz előbb megfőzzük a tartozékokat, majd egyben tepsiben megpirítjuk.
Jó étvágyat és egészséget kívánok minden kedves olvasómnak, valamint kitartást a sorban álláshoz. Ne feledjék, abban a házban, ahol megmarad a jókedv, hátrányos helyzetű a nyavalya!
(Roberto)
ELŐZŐ RÉSZEK:
LISTÁVAL A KÉZBEN…