Elég nehéz időket élnek manapság a kisvállalkozók, és biztosan vannak nehézségeik a megacégeknek is, de pontosan ők azok, akik a kisvállalkozók hátán tudnak tartalékokat felhalmozni a netán bekövetkező rosszabb időkre.
Sajnos nem úgy működik Szlovákia (Magyarország sem), hogy ha esetleg egy alvállalkozó nincs kifizetve, annak komoly következményei adódnának a továbbiakban.
Ide kívánkozik az a bekezdés, amikor
fennhangon hirdetik a munkahelyteremtést, aztán 700-800 euróért dolgoztatják az alkalmazottakat havi 240 órát.
Ez is megérne néhány cikket, de most nem erről szeretnék írni.
Hosszú kisvállalkozói tevékenységem idején találkoztam nagyon sok „megavállalkozóval”, főnökkel, pénzemberrel, és ez idő alatt rengeteg pozitív és negatív tapasztalatot szereztem. Sorstársaim, ha olvassák az írást, biztosan csettintettek egyet, hogy bizony inkább negatívval.
…de vajon a rendszer a rossz, vagy az emberekben van a hiba?
A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság után nagy divat lett a kisvállalkozók nem kifizetése Szlovákiában és a Csallóközben egyaránt, de vajon a rendszer a rossz, vagy az emberekben van a hiba?
A válasz egyértelmű, hogy a rendszerben.
Biztos vagyok abban, hogy az olvasók között akad olyan, aki már találkozott azokkal a bizonyos nehezen elérhető emberekkel, akikkel egy-egy munka elvégzése után nehezebb kapcsolatba lépni, mint az Amerikai Egyesült Államok elnökével.
Szerdán kifizetlek! Csúsztak a pénzeim, néhány napot kellene várnod! Betegállományban van a titkárnő, már pénteken lesz és utaljuk! Ezen a héten nem vagyunk, de a jövő hétvégén már leszünk! Visszajött a pénz, mert rossz számlaszámot ütöttünk be véletlenül!
– ugye ismerősek néhányunknak ezek a válaszok?!
Számomra legundorítóbb, mikor az elvégzett munkáért nem akarják kifizetni a bért. Kitalált reklamációkba kapaszkodnak, más egyezségre hivatkoznak, vagy egyszerűen azt állítják, hogy kifizették már a munkáidat.
Van egy sejtésem, mégpedig, hogy ez a hosszúra nyúlt járvány fog hozni még pár vitás kérdést.