A kerti bográcsozások főszereplői többnyire a férfiak, ám néhanapján a hölgyek is felveszik a kesztyűt, és nekivágnak annak minden előnyével és hátrányával szembenézve. Mivel nem a konyhai körülmények közt zajlik a főzőcskézés, ahol természetesen a hölgyek jobban otthon érzik magukat, így többféle „gonddal” kell megküzdeniük, többek közt a faaprítással és a tűz csiholásával. Egy nagyon kellemes, napsütötte szombaton csöppentem bele egy ilyen „női uralmú” bográcsozásba, és már most megjegyzem, hogy a nők egy perccel sem „rövidebbek” a férfiaknál egy ilyen „összeröfennéskor”, sőt…! A nők ma már az élet minden területén jelen vannak!
Mivel nemrég sikeres térdműtéten estem át, így teljes mértékben megfigyelőként, illetve természetesen vendégként tettem eleget a meghívásnak, így egyedüli férfiként „tejben-vajban“ fürdettek a lányok… 🙂 De kezdjük az elején! Jómagamból kiindulva, amennyiben bográcsozni készülök, az előkészületek már minimálisan az előző nap elkezdődnek. Leporolom a bográcsomat, kifényesítem az üstöt és a többi kellékemet, fűszerdobozomat teljes kontrollnak vetem alá, feltöltöm a készletet, és nem ritka, hogy a húst is előre pácolom. A bográcsozás helyszínére jóval előbb érkezem, és még a szél irányát is figyelembe veszem, mikor is a bográcsomat a legmegfelelőbb helyre állítom. Tüzifát aprítok, majd mindent elkészítek úgy, hogy minden kellék teljes mértékben kéz alatt legyen a főzés alatt, és ne kelljen másra koncentrálnom. Így csinálom én! És hogy csinálták a lányok?
Lazán, vidáman érkeztek a helyszínre, hagyományosan félóra késéssel, egyenesen az élelmiszerboltban való bevásárlás után. Miután kiugráltak az autóból, a legmegfelelőbb helyszín a bográcsnak szerintük ott volt, ahol a legjobban süt a nap, hiszen a természetes szolárium a legjobb dolog a világon. Előkaparták a kamrából a pókhálós bográcsot, amelyet pár másodperc alatt újjá varázsoltak, majd a csapat egyik tagja nekifogott tűzifát aprítani, míg a többiek rávetették magukat az alapanyagok elkészítésére, így hamarosan nagyban zajlott a hagymaaprítás és a hús kockára vágása.
Mivel a csapat nyolctagú volt, még arra is akadt „munkaerő”, aki gondoskodott mindenki kívánságáról, így hamarosan az első pálinka is lecsúszott gyomorfertőtlenítő gyanánt, ugyanúgy, ahogy mi, férfiak is szoktuk… 🙂
Ami teljesen meglepett, hogy teljesen összehangoltan tették-vették a dolgukat, mintha a világ legtermészetesebb dolgát végeznék. Nem mondom, hogy nagy dolog a bográcsozás, ám igényel némi odafigyelést és kellő tapasztalatot.
Kis idő múltán már a füst illata is megcsapta az orromat, majd a pirított hagyma zamata is megkönnyeztetett. A főzési folyamatba és egyéb tevékenységbe nem szóltam bele, holott sok mindent kissé másképp csináltam volna, ám nagyon kiváncsian vártam a végeredményt. Annak ellenére, hogy az utóbbi időszakban nem nagyon fogyasztom a húsból készült ételeket, nagyon érdeklődő voltam a végtermékkel kapcsolatosan, és úgy döntöttem, mindenképp megkóstolom a gulyást. Tény, hogy a gulyás sertéshúsból készült, ám ettől függetlenül még ízletesre sikerülhet.
Nagyon jó volt hallgatni egész délután a gyengéd nem „problémáit”, és néha jókat kacagtam a felvetett témákon, ahol természetesen szóba jöttek a férfiak is, ám megfigyelőként megerősíthetem, hogy épp annyira vagyunk fontosak mi a nőknek, mint ők nekünk.
Egyszóval nagyon! Ugyanúgy megvitatják az élet minden szegletét, akárcsak mi férfiak, ám a focit meg sem említették a nap folyamán. 🙂 Nagyon tetszett a csapatmunka és a segítőkészségük, ám úgy gondolom, hogy mi, férfiak precízebben állunk a bográcsozáshoz, értve ezalatt, hogy sokkal nagyobb kihívásnak vesszük, mint a jelenlévő hölgyek társasága. Lehet, hogy csak ez az én szemszögemből tűnt így, hiszen lehetséges, hogy szakmai ártalomként sokkal szigorúbb vagyok önmagammal szemben, ebből kifolyólag magasabbra állítom a lécet is, ám tény, hogy egy bográcsozás semmiképp sem telhet stresszesen, akár egy főzőverseny, sőt, inkább laza, lezser, hangulatos, jókedvű összejövetelként kell hozzáállni.
Minden szempontból kitűnőre értékelem a barát(nő)i összejövetelt, és az elkészült ételhez is csak annyit fűznék, hogy nagyon jó volt. Valójában csak egy kanál kóstolóra szedtem rá magam, ám ahogy már az előbb említettem, nagyon szigorúan állok a bográcsozáshoz, és szakmailag inkább az ételben jelenlévő hibákra fókuszálok, ami nem minden esetben helytálló. A főzéshez, akárcsak egy koncerthez, közönségre is szükség van! A kotlamester, akárcsak a zenész, akkor örül a legjobban, ha az általa létrehozott étellel örömet tud szerezni, akárcsak a zenész a zenéjével.
Így ha javasolhatom, akkor bográcsozzatok minél többet, és a legjobb, ha azt minőségi zene mellett teszitek, így biztosra vehető, hogy rengeteg pozitív élményben lesz részetek nektek is!