Štuller Judit számára az idei év több szempontból is jelentős, egyrészt szeptemberben lép ki a harmincasok sorából, másrészt pedig pár hete saját mesekönyvét is a kezében foghatta. A gimnázium után a Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanult, majd munkába állt, ahol is a számok, analízisek, csoportvezetés várta. Mesékről, az élet tanításairól és meditációról is beszélgettünk.
„Egy kisangyal, Sára és egy hatéves kislány, Michaela édesanyja vagyok. Mindkettőjüktől nagyon sokat tanultam, tanulok a mai napig. Sára tanította meg nekem többek közt azt, hogy a határaim nem ott vannak, ahol én azt gondolom. Tudom, hogy minden előttem álló feladatra képes vagyok, csak el kell hinnem és bele kell állnom a feladatokba, s akkor kapom majd a segítséget is különböző formákban. Az elengedést, a megbocsájtást is általa tanultam meg. Rövid földi élete során többet tanított nekem, mint addig bárki.
Misa lányunk két évvel Sára eltávozása után született. Hatalmas ajándék, mint minden gyermek. Hálásak vagyunk, hogy egészséges, életvidám és ő is egy kis tanító. Hiszem, hogy sok üzenet, tanítás érkezik hozzánk a gyermekeinken keresztül.
A mesekönyved A szivárvány ajándékai címet viseli. Hogyan mutatnád be az olvasóknak, milyen is ez a könyv?
Ez a mesekönyv kicsit más, mint a többi, mivel a két mese mellett még színeznivaló és egy hanganyag is várja a kis tulajdonosokat. Tudjuk, hogy nem mindig van a szülőnek ideje olvasni, erre is gondoltunk. A könyvben két mesét talál az olvasó.
Az első mese egy legendamese az önzetlen ajándékozásról, egymás megsegítéséről és a háláról. Ezek azok az értékek, amiket a gyerekeinknek kötelességünk megtanítani, hogy jobb világot teremthessenek.
A legendamesét Misa lányunknak kezdtem mesélni, amikor még csak kétéves volt. Egy alkalommal a lámpaoltás után kérte, hogy olvassak még egy esti mesét, mert nem tud még elaludni. Gondolom, sokunknak ismerős a helyzet. Mivel én akkor már újra dolgoztam, nem igazán volt energiám még egy mese felolvasására, így kiegyeztünk abban, hogy mesélek valamit könyv nélkül. Így született meg „A szivárvány ajándékai“ c. legendamese, amit azután szinte minden nap kért, hogy meséljek el. Sokára született meg a mese befejező része, mert a kislányom mindig gyorsan elaludt. Tavaly, egy baráti kirándulás alkalmával végül volt lehetőségem le is írni az addig csak fejből mesélt történetet.
Mikor hazajöttünk, megkértem unokatestvérem nagyon tehetséges lányát, Rózsa Emit, aki most végzős a Vámbéry Ármin Alapiskolában, hogy rajzoljon a történethez pár képet a kislányomnak, csinálhassak neki belőle fotókönyvhöz hasonló, kis mesekönyvet ajándékba. A kért rajzból lett 27 csodás rajz, amiket elvarázsolva néztem, mert igazán ezek adtak életet a mesének. Ahogy néztem a képeket, úgy erősödött bennem az érzés, hogy ebből akár egy igazi mesekönyv is születhetne.
A pontot az i-re a kislányom reakciója tette, aki azt mondta: „Anya, az nem jó, hogy ezt a mesét a többi gyerek nem ismeri. Ismerniük kellene.“
A másik mese egy meditációs mese, ami segít ellazulni, elcsendesedni a gyerekeknek. A meditáció a kreativitásukat is fejleszti, oldja a szorongást és segít hamarabb elaludni. Ide kis mandalákat helyeztünk, melyek szintén színezésre várnak. A végét a könyvnek pedig pár színes feladattal gazdagítottuk.
Mégis hogyan találkozik a mese világa a meditációval?
A meditációs mese tavaly, az adventi időszakban született, mikor a helyzet kezdett elég nyomasztó lenni a világban, sok volt a negatív hír, a félelem. Leültünk a kislányommal a díszektől megvilágított nappaliba, és néztük a fényeket.
Kérdeztem tőle, szeretne-e egy kis szeretetet küldeni a világba, hogy ne legyen annyi félelem és betegség. A válasza egyből igen volt. Mondtam, hogy csukjuk le a szemünket és kezdtem mesélni, ami jött. Másnap papírra is vetettem.
A meditációkat saját magam is nagyon kedvelem. Varázslatos. Akkor, miért ne tanítsuk meg rá a gyerekeket?
Szerinted milyen a jó gyermekirodalom?
Nem volna helyénvaló, ha minősítenék bármilyen irodalmi művet, vannak erre gyerekirodalmi szakértők, mint a könyvem szerkesztőnője, Beáta, akivel az Egyensúly Gyermektorna c. oktatói tanfolyamon ismerkedtem meg. Ez sem volt véletlen. Sokban hozzájárult, hogy a mesék ilyen minőségben kerüljenek az olvasókhoz, gyerekekhez.
Én személy szerint szeretem azokat a meséket, amelyeken keresztül a gyerekeknek igazi értékeket taníthatunk, amelyek érzékeltetik a gyerekekkel, hogy milyen viselkedés helyes, amelyeken keresztül megtanulják az egymás iránti tiszteletet, elfogadást. Természetesen a legfontosabb, hogy ugyanezt lássák tőlünk. Szeretem azonban azokat a meséket is, amelyek csak vicces történetek, nincs különösebb, mélyebb mondanivalójuk, de a gyerekek jókat tudnak nevetni rajtuk. Ki ne szeretné hallgatni, amikor kuncog a gyerkőce? Hiszen hatalmas energia van a gyerekek nevetésében.