FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Írtam én legutóbb ezen a helyen valamit a kölcsönös bizalomról, meg arról, hogy az 1:0-ás győzelemért ugyanúgy három pont jár, mintha öt góllal nyertünk volna. Való igaz, ám ha már így állunk, akkor az is mindegy, mennyi góllal kapunk ki, hisz’ így se’, úgy se’ jár pont érte? Jóhiszemű türelemmel voltam a csapat iránt, újabb győzelmeket és újabb pontokat várva a Liptószentmiklós, Szered, majd a Szenice ellenében. Aztán felvirradt a nap, szurkolóink pedig elutaztak a „világ végére, annak is a tetejére”, hogy bízva a győzelemben a helyszínen tekinthessék meg csapatunk játékát. Én munkából siettem haza éppen, hogy a lábam sem érte a földet.
Nem, kedves barátaim, nem az a bajom, hogy megint kikaptunk, mert bárkitől kikaphatunk, ez egy ilyen játék. Egyszer fent, egyszer lent. Nekem csupán azzal van gondom, ahogy és amiért kikaptunk! Mert reggeltől semmi másról nem szólt a Facebook, csak arról, hogy „megint történt valami” a klub háza táján. Állítólag az egyik játékosunk nem utazhatott a csapattal, mert ezt és ezt követte el, ennek és ennek a sérelmére. Szándékosan nem írok neveket, és az esetet sem részletezem. A klub sem kommentálta, miért nem utazott Poprádra a csatárunk, nem magyarázta meg, nem cáfolta, minek is tette volna. Ez a klub filozófiája, megszoktuk. Hogy mi is történt, vagy nem történt, talán sosem derül ki, de annyi bizonyos, valamilyen okból katasztofálisan játszottunk az újonc „otthonában”.
Lényeges-e jelen esetben a magyarázat? Ha igaz az a baj, ha nem igaz, ki hiszi már el ennyi szőnyeg alá seprés után?
Kedves DAC, szeretett csapatom! Nagy baj van, én most meccsjegyzet helyett elmesélek egy történetet, mert értékelni nagyon úgysincs mit. Viszont értelmezni annál inkább! Ezt pedig az alábbi sorokból a legkönnyebb. Tisztelt olvasóim, ugye ismerik annak a pásztorfiúnak az esetét, aki farkast kiáltott?
A pásztorfiú a réten őrizte a nyájat. A juhok csak legeltek és legeltek, a fiú meg egyedül volt, és unatkozott. Gondolt egyet, torkaszakadtából kiabálni kezdett:
– Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok közt! Segítsetek!
Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot, papot, s lóhalálában futottak a fiú segítségére. Amikor odaértek, a juhok békésen legelésztek, a fiú pedig a hasát fogta a nevetéstől.
– Ha-ha-ha! Becsaptalak benneteket, ti meg milyen rémült képet vágtok!
Az emberek fejüket csóválva visszatértek munkájukhoz.
Néhány nap elteltével a pásztorfiú megint sikoltozni kezdett:
– Farkas, farkas! Itt a farkas! Segítsetek!
Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, és lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek a fiú megint nevetett. Így ment ez néhány alkalommal.
Egy napon valóban megjelent a farkas, s rögvest el is kapta első áldozatát.
– Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Jó emberek! Segítsetek!
A farkas tépte-szaggatta a juhokat, egyiket a másik után. A fiú pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség.
– Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltok? – kérdezte a fiú sírva, a vetésből éppen hazafelé tartó falusiakat.
Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget?
Szóval, ahogy mondtam, bármi is történt az öltözőben – vagy azon kívül -, valószínűleg ismét beleszólt a csapat játékába, utólag már vajmi kevés értelme oldani. Teljesen taccsravágtátok a kommunikációtokat a szurkolók felé, mi csak vegyük meg az új limitált mezt, fogyasszunk a büfében, gratuláljunk az aktuális születésnaposnak. Mi csak tapsoljunk és fogjuk be a szánkat, ha valami nem tetszik. Nos, íme egy részlet a liptószentmiklósi edző szájából:
„Olyan taktikával készültünk a héten, amellyel le lehet győzni az olyan minőségi csapatokat, mint a DAC. A játékosaim az utolsó pontig végrehajtották az utasításaimat.” Bocsi, de hozzánk meg sokadjára tényleg jött a farkas…
LIPTÓSZENTMIKLÓS–FC DAC 1904 1:0 (1:0)
DAC: Jedlička – Blackman (65. Beskorovainyi), Kružliak, Muhamedbegović, Davis – Andzouana, Dimun (80. Sharani), Schäfer, Ciganiks (46. Verlinden) – Hahn (46. Nicolaescu), Krstović (65. Balić).