Múlt heti ankétunkban három olyan olvasónkat kérdeztük, akiknek szívügye Dunaszerdahely városa és annak fejlődése, értékeinek ápolása, sőt, gyarapítása.
Felmerülhet a kérdés: vajon a sok lelkiismeretes lakosnak mekkora szava lehet a város tényleges alakításában?
E cikket egy olyan exlakos írja, aki pár évet húzott csak le a városban, életének egy mozgalmasabb szakaszában, ezért persze – ha az ismerősöket, barátokat, kedvenc helyeket tekintjük -, nincs oka panaszra.
Az ankét válaszadói viszont testközelből tapasztalják a déeszi stílt azóta is. Feladatuk az volt, hogy mondjanak két olyan szívderítő dolgot a városban, ami hiányozna, ha nem lenne; és egy negatívumot, számukra a legfontosabbat, amin biztosan változtatnának, ha tehetnék.
Túlcsordultak a javaslatok. Hiába a fényes, csinos külső, ha olyan fájó pontokat találunk, mint a megkérdőjelezhető egészségügyi ellátás, a konzum, mint vallás és a lakosok feje felett döntő akárkik láthatatlan ténykedése.
Csoda, hogy annyi az önszerveződő fiatal, a sok tehetséges kisvállalkozó, a lelkes változtatni vágyó, aki új szint vinne a város felhígult vérkeringésébe? Dehogy. Szerencse, hogy vannak!
Ők hozzánk szólnak, olyanokhoz, akik törődnek a várossal. Ők azok, akik két kezükkel fejlesztik, építik, gyarapítják. Csak engedjék nekik… De sokszor mégis érthetetlen akadályokba ütköznek, mert nem egyezik a véleményünk a nagy mindentudókkal.
Mi, kívülállók, magunk sem értjük, miért van az, hogy DS híres, hírhedt földjére lépve legalább száznyolcvan fokot fordul velünk a világ. Menő kocsik fényszórói vakítanak el, akár a polcokon fekvő áruk, a megszerezhető bőség illúziója. A nagy csillogástól szinte észre sem vesszük, hogy mi, járókelők, be- és átutazók, magunk is árucikkekké váltunk. Akkora a másikra irányuló figyelem, egymás gyanakvó méregetése, mintha valamiféle kirakatban, vagy egyenesen a kifutón lennénk.
Korábban:
Eccsók és más semmi
DS, ahol temérdek tér kő, mer’ a érdek a térkő! (sic!)
Vajon változhat ez valaha is? Nem mondom, egy saját színház, megfelelő városi tömegközlekedés, jó sok fa ültetése, átláthatóbb egészségügyi rendszer, még több kulturális rendezvény valóban jót tenne városnak, főleg a lakóinak. De vajon erre vezet az út? Idővel biztosan meglátjuk.
Addig is: nagyon szorítunk nektek, lelkes déesziek. Most már tudjátok, a változásokat értünk is, az összes itt elő magyarért, nem csak a városért teszitek.
Ezt se hagyd ki:
A stíl maga az ember! | Helyi stíl
A szesz vajon mi? | Helyi stíl