Tényleg ennyire megoszlik a vélemény arról, hogy Dunaszerdahely milyen hely? Valóban ennyire rossz, vagy találunk benne azért valami szépet és jót is? E heti ankétunkban olyan olvasóinkat kérdeztük, akik számára fontos a város és szívesen elmondják a véleményüket is, ha kérdezik őket. Mi most megtettük. Na, és Te mit gondolsz? Lássuk hát a válaszokat!
KAMOCSAI DÓRA
(modell, könyvelő)
Kérlek, mondj nekünk két olyan dolgot, amit szeretsz Dunaszerdahelyben, amire büszke vagy és hiányozna, ha nem lenne!
Nem tudnék csak 2 dolgot kiemelni, hiszen Dunaszerdahely nagy város, ahol több látnivaló és szórakozási lehetőség is van. Szeretem, hogy a városban mindent megtalálok, nagyon jó éttermek, kávézók vannak, ahol jókat beszélgethetünk a barátainkkal, rendezvényekben sincs hiány. Nekem a vásár az egyik kedvencem, remélem jövőre már meg lehet rendezni újra.
Mi az az egy dolog, ami a legjobban bánt, ami frusztrál, amin a legszívesebben változtatnál?
Az egészség a legfontosabb, így én az egészségügy fejlesztését díjaznám. Akár heti szinten lehetne piac is a városban, ahol helyi termelők termékeit lehetne megvásárolni, így támogatnánk a kistermelőket, és ez is egy szórakozási lehetőség lenne az emberek számára. Összességében azt gondolom, hogy senki és semmi nem tökéletes, mindenben találjuk meg a pozitívat és legyünk büszkék arra, amink van!
BENES ZSOLT
(informatikus)
Kérlek, mondj nekünk két olyan dolgot, amit szeretsz Dunaszerdahelyben, amire büszke vagy és hiányozna, ha nem lenne!
Ha próbálom felidézni, hogy mi hiányzott olyankor, amikor hosszabb ideig nem itt éltem, akkor két dolog ugrik be, az egyik a város lelke, az emberek, család, barátok, ismerősok. A másik meg az, hogy Dunaszerdahelyen még (!) madárcsicsergésre ébredünk reggel. Ez csak egy apróság, de nem mindenhol adott, és rájöttem, hogy nekem az „otthon vagyok” érzéshez ez is hozzájárul.
Mi az az egy dolog, ami a legjobban bánt, ami frusztrál, amin a legszívesebben változtatnál?
A város fejlesztésénél mintha a befektető anyagi érdeke lenne a legfontosabb szempont. Szerintem nagy szükség lenne egy olyan (szakmailag megalapozott) koncepcióra, ami a város lakóinak és a következő generációinak az igényeiből indul ki. Tudom, hogy nem leszünk egyik napról a másikra egy bajor kisváros, de legalább megnézhetnénk egyet, mielőtt beindítjuk a betonkeverőt.
KISS LIMPÁR ÉVA
(ékszerkészítő)
Kérlek, mondj nekünk két olyan dolgot, amit szeretsz Dunaszerdahelyben, amire büszke vagy és hiányozna, ha nem lenne!
Meglep, hogy pont engem, a totális kívülállót kérdezel – egyrészt, alig tíz éve élek Dunaszerdahelyen, másrészt bárhol máshol is külső szemlélőként lennék/vagyok jelen. Ezért lehet a válaszom is érdekes?… Vagy épp teljesen érdektelen, szubjektív, felszínes benyomásokon alapuló? Ki-ki eldöntheti.
Mit szeretek? Hadd ne ragadjak ki kettőt!
Szeretem nézni a focimeccsre igyekvő embereket, a kék-sárga ülőpárnákkal a kezükben (a meccseket is szeretem, és a köréjük fonódó hagyományt, mítoszt – olyan kevés maradt ezekből mára). Szeretem a sikabonyi adventet – soha máshol ilyen meghitt karácsonyváráson nem vettem részt. Szeretem a vásárt, az olcsón csillogó, pecsenyezsírban úszót, és az igényes, kézműves részt egyaránt. Szeretem az órás boltocskáját, a cipészműhelyt, a macskamenhelyet. Szeretem, hogy a Kukučin-on van egy darab Szecsuán meg egy darab Pandzsáb (ha ott laknék, nem tudom, szeretném-e). Szeretem az emberekből feltörő spontán humort, segítőkészséget – utóbbi a kisvárosi létben nem satnyult el még teljesen. Szeretem, hogy van még bennük igény a közösségi létre, és tesznek is a működéséért. Még sorolhatnám.
Mi az az egy dolog, ami a legjobban bánt, ami frusztrál, amin a legszívesebben változtatnál?
Összességében, jó hely ez az életre. Hálás vagyok érte. Hogy mi szorul fejlődésre? A (polgári) öntudat, szerintem. Ennek hiányában ezek a legfeltűnőbb vonásaink:
1. Konformizmus.
A férfiak többnyire az „erős” szerepébe próbálják belepumpálni magukat, míg a nők sokszor a „gyámoltalan” szerepben szoronganak. Szoronkullódnak – itt így mondanák, és kifejezőbb.
2. Nincs stílus.
Csak semmi polgári könnyedség, úri huncutság, különcködés, széplelkűsködés, kérem – egy-két extravagáns kivételtől eltekintve az utcán mindenki egyforma. Sőt, az utcák is. Térkő, tuják, felettük: suhanó márkajelzések a poliészteren. Nagyobb gond fordítódik a körmökre, mint a helyesírásra. A karóra drága, de a modor olcsó. Eccsó. A megjelenés mindig reprezentál, ritkán önkifejez. Megfelelési kényszerek szorongatják a népet.
3. Konzum, mint vallás.
Mi, csallóköziek lassan teljesen elveszítjük kapcsolatunkat a földdel, de a matériába való kapaszkodásunkban tartja magát a paraszti felfogás: csak épp drága autókban, steril rendben tartott házakban (afféle kiterjesztett tisztaszobákban) és a hozzájuk tartozó, iszonyú erőfeszítéssel megőrzött gyepszőnyegben ölt testet. Halálra dolgozni magadat mindezekért pedig: dicsőséges mártírium.