Az ételek remek minőségére és az otthoni ízekre, hangulatra építünk!

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

Ifjabb Búda György gondolatait már olvashattuk a lapunkban, méghozzá röviden a Giorgio´s bisztró indítása után. Most arról beszéltünk, mi sikerült azóta, és milyenek az új tervek.

Gyuri, másodszor találkozunk, gyakorlatilag egy történetet készítünk a kezdeteitekről. Mit szeretnél elmondani, ami akkor kimaradt, de főleg mostanra vált aktuálissá?

A Giorgio Bisztró csapata továbblépett. Sikerült megtartanunk a pozíciónkat a piacon, persze közben nem vártunk a csodára, inkább dolgoztunk. Szeretnénk kibővíteni a kínálatunkat, ez pedig az alapján a filozófia alapján fog működni, hogy a kínálatunk a nyitvatartási idő alatt állandóan elérhető lesz, méghozzá frissen.

Mondhatjuk, hogy elégedett vagy az első hónapok után?

Ha összehasonlítom az augusztust, mikor indultunk, majd az első interjúnk időpontját, novembert a jelenlegi márciusi időponttal, szinte összehasonlíthatatlan. Kis lépésekkel tettünk meg nagy lépéseket előre. A technológia, a berendezések és főleg a tapasztalat, a piac, az emberi viselkedés és igények tekintetében mondom ezt. Rájöttünk arra is, hogy a házhoz szállítás nagyon fontos a mai világban, mert az emberek megszokták a kényelmet és a jót.

A kihordást sikerült annyire kibővítenünk, hogy engedélyt kaptunk a saját erőből történő házhoz szállításra. Természetesen a Bistro.sk és a WOLT applikációit is használjuk.

Kapcsolódó tartalom

Ez egy kis változással, egyúttal beruházással is járt, de ha egy vállalkozásba valaki nem akar befektetni, akkor ne is várjon jobb eredményt.

A koronavírus-járvány megtanította arra az embereket, hogy a házhoz hozzák nekik az ételt. Ezzel tulajdonképpen meggyorsították azt a folyamatot, ami amúgy is eljött volna: majdnem mindent online szerzünk be. Viszont ennek köszönhetően az emberek annyira elszoktak az éttermekben, bisztrókban történő étkezéstől, hogy az ételkihordás mára nagyon fontos elemmé vált ebben az ágazatban.

Hadd közelítsem meg a témát a saját nézőpontomból. Azt is figyelembe kell venni, milyen helyen van a bisztró. Ha valaki egy bevásárlóközpontban árul, sokkal könnyebb a helyzete, mert ott rengeteg ember megfordul. Rájöttem, hogy nekem meg kell küzdenem az emberekért. Kezdetben különböző platformokon igyekeztük meggyőzni az embereket, hogy jöjjenek el hozzánk. Ez volt a legnehezebb dolog, ami végül is sikerült, de ha a számokat nézem, még mindig kell pluszban csinálni valamit. Így jött az ételkihordás, mert a piac megmutatta, hogyan is működik ez.

Ez is fontos része a működéseteknek, de a legfontosabb mégis az általatok kínált termék. Erről mit mondanál?

Street food stílusban kezdtük, hazai ízekkel. Ezeket a termékeket meg is hagyjuk a kínálatunkban, mert az emberek szeretik.

Mi nyerte el leginkább a kliensek tetszését?

Szerintem a saját pácolású kebabunk volt a csúcs. Bár sok kebabos van a városban, aki egyszer is megkóstolta a miénket, rájött a különbségre. Mi saját magunk készítjük a húst, mi pácoljuk, teljesen a mi termékünk, amely elnyerte az emberek tetszését. A tépett húsos hamburgerek is jól fogynak, de ezek mégiscsak hamburgerek. Arra is gondolni kell, hogy az emberek nem minden nap tudják megenni a hamburgert. Lezser ételnek számít, ami akkor kell, ha bulizni megy valaki vagy nassolni szeretne. Ezzel szemben a kebab inkább számít ebédre való ételnek a tányéron, nem pedig street food kajának. Lehet belőle egyfajta egyveleget csinálni, ami be is bizonyosodott számomra. Persze, az sem titok, hogy nem egy étterem kínálja menüben.

Tudjuk rólad, hogy nem csak hosszútávon tudsz gondolkodni, de bizonyos ihletek által akár egyik napról a másikra is változtatsz és behozol valami újdonságot, tehát innovatív vagy. Mire készültök jelenleg?

Minden nap lesznek bizonyos fajta ételek, amik a nyitvatartási idő egésze alatt elérhetőek lesznek.

Például, ha szeretnék egy friss rántott húst mondjuk délelőtt 11 órára, mi akkor vágjuk le, akkor sütjük ki, elkészítjük és odavisszük. De természetesen ez este is ugyanígy működik.

A kliens nem kap olyan választ, hogy elnézést, de már nem sütünk. Ez nem menüzés lesz, inkább egésznapi kínálatnak mondanám.

Van az a bizonyos érzés, amikor az ember nem fél kimondani az ötleteit, attól tartva, hogy a konkurencia is átveszi azokat, mivel tudjátok, hogy ti jobban fogjátok csinálni. Mondhatjuk, hogy ez az érzés van most benned ezzel kapcsolatban?

Észrevettem, hogy a konkurencia figyel minket, tehát valamit mégiscsak jól csinálunk. Viszont nyugodtan adódhat olyan szituáció, hogy többünknek ugyanaz az ötlet juthat az eszébe ugyanabban az időben, de látom, hogy a konkurencia is hozzánk hasonlóan gondolkodik. Ha valamit elkezdünk, annak néhány hét alatt híre megy, és a többiek is hasonlóan cseleksznek. Ez jó hír számunkra, hiszen kicsik és kezdők vagyunk, de ez ad egy nagy lökést, hogy valamit jól csinálunk, mivel bizonyos módon felfigyeltek ránk és a tevékenységünkre.

Hogyan telnek a napjaid? Nemcsak tulajdonos vagy, de nagyon aktívan részt is veszel a munkában. 

Egy átlagos napon úgy fekszem le, hogy a bisztróra gondolok, reggel, ébredés után pedig ugyanez a helyzet. Köztudott rólam, hogy nem vagyok szakács és nem is ebben a szférában tanultam.

Szintén köztudott, hogy az édesanyám a bisztró szíve-lelke.

Reggel felkelek, idejövök, megnézem, mi újság, beszélgetek az emberekkel. Azt csinálom, amihez a legjobban értek: kommunikálni a saját embereimmel arról, mi hiányzik, hogy jobb legyen a munkakörnyezet, mit szeretne egy bizonyos idő után elérni. Szeretném, ha mindenki motivált lenne és jókedvűen járna munkába. Folyamatosan dolgozom a marketingen, igyekszem intézkedni ezzel kapcsolatban. A napokban elindítjuk a saját weboldalunkat, amelyet összekötünk a szociális hálózatokkal.

Hány órát dolgozol naponta?

Fú, huszonötöt, de a bisztró mellett vannak más tevékenységeim is. Azt vettem észre, hogy kevés az időm, ezért mostanában igyekszem kiosztani a feladatokat, megbízni embereket, hogy gondolkodjanak el bizonyos dolgokon és azok megoldásain.

Milyen vendégek járnak a bisztróba?

Minden korosztály megfordul nálunk, a gyerekektől egészen a nyugdíjasokig. Az idősebb generáció főleg a pacalt részesíti előnyben a nosztalgia miatt, viszont, a marhagulyás és a disznótoros káposzta is – ezeket az édesapám receptjei alapján készítjük – nagyon keresettek voltak.

Azt vettük észre, hogy az esetek túlnyomó többségében dicsérték az ételeinket, ízlett a klienseknek és visszatértek hozzánk. A működésünk hét-nyolc hónapja alatt látjuk, hogy napról napra egyre több a visszatérő vendégünk.

Megosztanál velünk olyan történetet, amikor nagyon büszke voltál a munkátokra?

Igazából nem tudok egy esetet kiemelni, de a Facebookon és élőben is megköszönik az ételt és pozitívan nyilatkoznak rólunk. A Bistro.sk oldalon látom, hogy a visszajelzések ötcsillagosak. Persze, mindig akad valaki, akinek nem tetszik valami, de mi sem tudjuk mindenkinek tökéletesen eltalálni az ízlését. Az elméletem szerint egyszerűen nem lehet mindenki a mi kliensünk, és ez nem csupán a gasztronómiára vonatkozik.

Bár még csak március van, lassan közeledik a nyár, a teraszok időszaka. Mivel csalogatnád be az embereket hozzátok?

Ahogy azt már említettem, lesz állandóan elérhető napi kínálat, ezzel a stratégiával vágunk neki a nyárnak. A nap minden pillanatában szeretnénk kielégíteni a klienseink ebédre és vacsorára vonatkozó igényeit.

Ha mondjuk a karácsonyi szezon előtt folytatnánk a mostani beszélgetésünket, mivel lennél elégedett?

Ha ügyes emberekkel bővülhetne az állományunk, akik szeretik a munkájukat. Ha látom, hogy az alkalmazottaim boldogan járnak munkába, akkor tudom, hogy az eredmények is jók lesznek, tehát, ha a cég virágozni fog, ezt az alkalmazottaim is megérzik.

Ez akkor felhívásként is szolgálhat, ha valaki szeretne street foodot kínáló helyen dolgozni, az jelentkezzen nálad…

Igen, de bizonyos tudást is fel kell mutatnia. Legyen kitartó, mert a munka sok kihívással jár. Van egy elméletem, amely szerint a világ sok apróságból tevődik össze.

Elmondtad, hogy a Giorgio’s szíve-lelke az édesanyád. Mit látsz, amikor munka közben ránézel?

Ha nem fáradt, akkor nagyon boldog. Szereti ezt csinálni, ami érződik is a végeredményen. A hetedik, sőt akár a nyolcadik érzékével ő rakja össze a mozaikdarabokat, köti össze a megfoghatatlan pontokat.

Köszönöm szépen a beszélgetést, találkozunk legközelebb!

 

MÉG TÖBB FOTÓ A GIORGIO’S BISZTRÓRÓL ÉS A KÍNÁLATÁRÓL: 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább