A családmodellek közül foglalkoztunk már az egyszülős, az egyedülálló szülői modellel is. Számos nehézséget rejt magában ez a felállás, lehet ez a bevétel kiesése, a gyerekre, gyerekekre szánt elegendő minőségi idő hiányát, vagy a magány kérdését. Mit tanácsol a szakértő ilyen helyzetben? Vörös Zsuzsanna, EQ- és személyiségfejlesztő most az egyedül élő szülőkkel kapcsolatban válaszolt.
Korábban:
Többen együtt. Mégis hogyan?
Bárkiből lehet elég jó szülő
Mit tegyünk akkor, ha egyedül maradtunk gyermekünkkel?
Elsősorban fontos tényező, hogy miért is egyedülálló az a szülő? Más-más dinamika jellemzi azt a családot, ahol elhunyt valamelyik szülő, ugyanakkor a válások után is egy teljesen másfajta élethelyzetben van a gyerekkel egyedül maradt szülő, és teljesen más kérdéseket vet fel, ha valaki önként választotta azt, hogy egyedül vállal gyermeket – hiszen napjainkban ez sem ritka dolog.
Mi történik, ha az egyik szülő elhunyt?
Amikor az egyik szülő meghal, akkor a család életét érintő egyik nagyon fontos kérdés, hogy a gyászfeldolgozás milyen módon történik meg. Rengeteg olyan eset van, amikor az ember megreked a gyászban, és ez az egész életminőségre is kihatással lesz.
Ha ez egy egyedül maradt szülővel fordul elő, mert akár a gyerekek életkora nem engedi meg, hogy a sebeit gyógyítgassa hónapokon keresztül, akkor nagyon sokszor, csak évek múlva törnek fel azok a mélybe fojtott érzések, amiket akkor nem tudott kellően megélni.
Ez viszont a legtöbbször nem egyértelmű módon zajlik. Kapcsolati rendszerben, ha gondolkodunk, akkor általában valamilyen konfliktus lesz az, ami által felszínre akar törni az a régi sérülés, és ilyenkor nagyon fontos, hogy mit kezdünk ezzel. Gyakori, hogy a kamaszkorú gyerek váltja ki a szülőből, és sajnos ilyenkor elég nehéz csapda alakul ki, hiszen a legtöbbször a hormonváltozásra fogják a dolgot, majd következő lépésként a gyereket akarja a szülő szakemberhez küldeni. A jó szakember viszont úgy gondolom, hogy hamar felismeri a mintázatot, és bár egyetlen kamasznak sem árt az önismeret, de az a tapasztalat, hogy sok esetben a szülőnek sokkal nagyobb szüksége van a segítségre. Ez utóbbihoz nem kell egyedülálló szülőnek sem lenni, mert bárkire igaz lehet. Az elmúlt években rengeteget foglalkoztam kamaszokkal iskolai tréningek során, és higgyük el, hogy sokkal nagyobb szüksége van annak a kamasznak is arra a szülőre, mint gondolnánk, ha pedig egyedülálló szülő gyereke, akkor méginkább.
Miben más a szemlélet egy válás esetén?
Amikor válás miatt lett valaki egyedülálló szülő, még mindig nem teljesen egyértelmű, hogy milyen élethelyzettel néznek szembe családilag. Fontos, hogy ki kezdeményezte a válást, hiszen amikor a sértődött fél, a saját regresszív viselkedésében dacos kisgyerekként éli a mindennapjait, ennek hangot és látványt adva, akkor az kihatással van az egész családi rendszerre. Természetesen ez is egyfajta gyászmunka, ahol ez a szakasz is része a folyamatnak, viszont arról nem szabad megfeledkezni, hogy mindennek a gyerekek is maximális tanúi és átélői. Más kérdéseket vet fel, amikor egy bántalmazó kapcsolatból való kiszállás után válik valaki egyedülálló szülővé. Ilyenkor hatványozottan fontos lenne a gyerekeknek és annak a felnőttnek is a szakmai segítség, hogy a múltban szerzett sebeket idejében gyógyítani kezdje.
Mit a válás utáni legnagyobb buktatók és milyen konkrét tanácsokat adnak egy elvált szülőnek?
Ideális felállás lenne egyébként az egy válás során, hogy a felek felkészülnek egy segítő szakember mentorálásával a válásra. Amit a legtöbben elfelejtenek, hogy attól még, hogy az útjaik szétválnak, a gyerekeiknek továbbra is mindketten a szülei maradnak.
A gyerekek viszont nagyon sokszor a válás után sérülnek a legtöbbet. Ennek a legfőbb oka az, hogy vagy kialakul egyfaja verseny a szülők között, és a nagy versengésben elfelejtik, hogy azt a gyereket elsősorban nevelni kell.
Sajnos gyakori az is, hogy az egyedül maradt szülő próbálja nevelni a gyereket, de az osztott felügyeletben a másik fél rombol – vagy fordítva. Ilyenkor jön aztán az iskolai jegyek romlása, vagy magatartásbeli problémák, amikor a gyereket küldené az iskola is szakemberhez, pedig, ahogy már említettem, a szülőnek volna szüksége az önismeretre.
Egyedülállónak, illetve egyedülálló szülőnek lenni döntés kérdése is. Mi a kulcsa ennek a felállásnak?
Az egyedülálló szülőség azon fajtája, amikor valaki önként vállalta valamilyen okból, hogy társ nélkül fog felnevelni egy gyereket, szintén számos megpróbáltatás elé állítja a családot. Nem elhanyagolandó itt az a racionális felvetés, hogy erre mennyire van felkészülve anyagilag, szociálisan, mentálisan az az egyén.
Mi az, amit bármelyik felállásban meg kellene tennie egy egyedülálló szülőnek?
Akármelyik szülő is az, aki hiányzik a családi életből, meghatározó a gyerekek szempontjából. Az anya női, anyai mintákat ad a gyerek életébe, az apa pedig férfi, apai minőséget. Ez nem jelenti azt, hogy máshonnét lehetetlen ezt megszerezni, de alapjáraton ettől a két embertől származunk, és az életünket ez nagyban meghatározza.
Én rendkívül bátornak és szerencsésnek tartom azokat az embereket, akik felnőttként sorsuk és múltjuk ellenére szembe mernek nézni önmagukkal, és a változást, változtatást tekintik fejlődési útjuknak, s nem ragadnak bele az önsajnálatba, valamint abba, hogy egy életen át másokat hibáztassanak saját életük alakulásáért.
Anyától és apától származunk, megkaptuk az életet tőlük, az viszont, hogy mit kezdünk vele, rajtunk múlik.