Ahogy e családmodell nevéből kiugrik az „egy”, azonnal tudjuk, hogy miről is van szó. Az utóbbi évtizedekben főleg, hiszen a hagyományos, vagyis a nukleáris családok átrendeződésével, a mozaikcsaládok mellett párhuzamosan megjelent az egyedülálló szülő modellje, ahol csupán egy szülő nevel egy vagy több gyermeket. Ezekben az esetekben az anya vagy az apa nem házas, hanem özvegy vagy elvált.
Az egyedülálló szülő nem újdonság, nem a modern kor egyik szüleménye. Csupán annyi változott az az utóbbi évtizedek során, hogy ma már nincsenek az özvegy vagy elvált szülők olyan erős társadalmi nyomás alatt, ami arra ösztönözné őket, hogy azonnal újra kelljen házasodniuk. Ma, amikor már sem a házasságon kívül született gyermek, sem a válás nem tabu, jóval több az olyan család, ahol egy szülő nevel egy vagy több gyereket. S bár a gyermeknek ideális körülmények között mindkét szülőre szüksége van, mégis sok esetben jobb egyedülállóvá válni, mint bántalmazó vagy egyéb módon destruktív, ám hagyományos családformában maradni.
Az egyszülős helyzet oka lehet egy olyan helyzet is, ahol a nő tudatosan választja ezt az életet, vagy úgy, hogy a gyermeket váró nő valami okból nem tud az apával házassági-élettársi kapcsolatot létesíteni. Ezek az élethelyzetek azonban lélektanilag teljesen különböző állapotok.
Erősségeik
A családi kapcsolatok nagyon szorosak lehetnek és megtanulják megosztani a ház körüli teendőket. Az egyszülős család a legnagyobb átalakulás, amelyet a társadalom a családszerkezeti változások tekintetében tapasztalt. A statisztikák azt mutatják, hogy ma már minden negyedik gyermek egyedülálló anyától születik. Az egyszülős család tagjai gyakorta nagyon közel állnak egymáshoz, és megtalálják a módját, hogy együttműködjenek a problémák megoldásában. Az állandó hétköznapi kihívások, a gyerekeket és a szülőket is nagyon rugalmassá teszi.
Gyengeségeik
Problémát jelenthet a megfelelő bevétel hiánya és nehéz a szülőnek teljes munkaidőben dolgozni, és ezzel egyidejűleg minőségi gyermekfelügyeletet biztosítani. Szerencsére sok egyszülős családot támogatnak rokonok és barátok.
Háttér és statisztika
Az élettársi kapcsolatok nagyobb térnyerése fokozta a párkapcsolatok törékenységét, ezáltal instabilitását is. Az európaiak, összehasonlítva más kontinensekkel élőkkel, az egyedülálló, a párkapcsolatot szándékosan és tartósan elvető életformát nem preferálják, újra párt keresnek maguk mellé. De amíg korábban inkább újraházasodtak, ma már inkább az élettársi kapcsolatot választják folytatásként.
A 2000 körül végzett népszámlálások megmutatják, hogy mennyire változatos Európában a gyermekek családdemográfiai helyzete, hogy egy vagy kettő vér szerinti vagy mostohaszülő neveli-e őket, hogy a szülők élettársi kapcsolatban vagy házasságban élnek-e. Az adatok nagy különbségeket jeleznek: délebbre fekvő országokban nagyon alacsony az egyszülős családban élő gyermekek aránya a 0–4 éves gyermekek körében Cipruson mindössze 3 százalékot, Görögországban 6 százalékot tesz ki. Néhány országban viszont több mint egyötödös a hányaduk. „A volt szocialista országokban összességében magasabb az egyszülős családok részaránya: a hét országból ötben a 20 százalékot is eléri. Két országban, Romániában (9%) és Magyarországon (12%) találunk csak ennél lényegesen alacsonyabb adatokat. A többi európai országban 10 százalék körüli a mutató értéke” – írja Spéder Zsolt Az európai családformák változatossága című könyvében. Hozzáteszi, hogy az Egyesült Királyságban mutatkozó kiugróan magas arány (21%) régóta közismert, és főképpen az egyedül élő nők gyermekvállalására vezethető vissza.