Mozaikcsaládok mindig léteztek, csak más-más formában, ahogy eddig talán nem is gondoltunk volna rájuk soha. Mai modern megfogalmazásában a mozaikcsalád:
„Egy olyan életközösség, amelyet egy szülő és gyerekei, valamint egy másik ellenkező nemű felnőtt alkotnak, amely felnőtt esetleg szintén hozhatja saját gyermekeit a családba. Lényeges, hogy van legalább egy olyan felnőtt, akinek a gyerek(ek) a saját biológiai gyermeke(i) és ez(ek) a gyerek(ek) a másik felnőttnek nem biológiai gyermeke(i)” – fogalmazza meg mediátorműhely.hu szakértője, Bennó Zsuzsa, mediátor, integrál személyiségfejlesztési tanácsadó, coach.
A mozaikcsaládok nehézségei
A kihívások a főképp a mozaikcsaládok bonyolult struktúrájából fakadnak. Míg a biológiai szülő már kialakított egy kapcsolatot gyermekével, addig az új pár a párkapcsolatot és a gyermekkel való kapcsolatát is most egyidőben alakítja ki. Érzékelhetjü, hogy valószínűleg ez teljesen másként fog működni, mint amikor születésétől fogva együtt neveli egy pár a közös gyermeküket. Itt ebből az alapfelállásból következően lesznek olyan sajátos buktatók, amelyekre lehet és érdemes felkészülni. Ez a felkészüléssel azonban nagymértékben csökkenthetjük a feszültségeket, tudatosíthatjuk az okokat, a mozaikcsaládok működési sajátosságait és így sok fölösleges sérüléstől megkímélhetjük magunkat és családtagjainkat is.
Mozaikcsaládok régen
Mozaikcsaládok léteztek már több száz, ezer évre visszamenően is, kialakulásuk, és működésük azonban jelentősen eltért a mai mozaikcsaládokétól. „A XX. századot megelőzve mozaikcsaládok úgy alakultak ki, hogy valamelyik szülő megözvegyült, és az elhalálozott szülő helyét töltötte be az új pár. Ebben az esetben az élő szülő – főleg, ha az anya hunyt el – általában új szülőt keresett gyermekei számára. A mostoha, ahogy ezt a kifejezést a gyermekmesékből is ismerhetjük, valóságosan, fizikailag is bekerült az elhunyt szülő helyére, feladatának a meghalt szülő szerepének felvételét, a gyermekek nevelését tekintették. A mostohák megítélése általában – talán éppen az elhunyt szülő szerepének felvétele miatt – rendkívül negatívvá vált. Jól nyomon követhetjük ezt a negatív megítélést a különböző mesék mostoha ábrázolásában, gondoljunk csak Hófehérke vagy Hamupipőke történeteire. A gonosz mostoha fogalma aztán elterjedt a köztudatban, és ez a kialakult kép a mai napig terheli a mozaikcsaládokat” – emeli ki a szakember.
Miután megjelet a válás
Az újraházasodással létrejött családmodell korábban jelentősen különbözött a mai mozaikcsaládok felépítésétől. Megjelent ugyanis a válás intézménye. Sőt, nem csupán megjelent, hanem a XXI. századra drasztikusan megnövekedett a válások száma. Jelenleg Magyarországon a házasságok 1/3-a újraházasodás. És akkor még nem is beszéltünk a mára oly jellemzővé vált élettársi kapcsolatokról. Ami a nagyon nagy különbség ezekben a mozaikcsalád alapításokban, az az, hogy ma az esetek nagyobb részében a gyermektől külön élő szülő nagyon is él, sőt jó esetben fenntartja és ápolja a kapcsolatot gyermekével. Ez az az élethelyzet, amire sem a hagyományos évezredeken keresztül kialakult családmodell, sem a meséink nem adnak választ:
Hogyan éljek jól egy mozaikcsaládban? Hogyan működtessem jól a mozaikcsaládomat?
Káosz az elnevezésben
Annak ellenére, hogy milyen gyakran fordulnak elő mozaikcsaládok, akár a környezetünkben is, még sincs egyfajta elnevezésünk rá. Magyarországon a mozaikcsalád és patchwork család kifejezések terjedtek el. A patchwork angol szó foltvarrást jelent, arra utal, hogy egy család különböző részekből áll, mely részek megtartják saját mintájukat, jellegzetességüket, nem mellesleg különállásukat, de összeillesztve mégis egy egésszé válnak. Hasonlóra utal a mozaikcsalád elnevezés is: mozaik kő is sok szép színes darabból áll, művészi összeillesztésével alkot egy egészet.
Az angolszász kultúrákban is több féle elnevezés terjedt el, mint például a stepfamily, patchwork family, blended family kifejezések.
A jó mozaikhoz idő kell
A mozaikcsaládok életében az egyik legfontosabb szerepe a türelemnek van. A túl gyors, erőltetett kialakulás nagyon sok konfliktust okoz. Az ideális az lenne, ha csak akkor kezdődne egy új kapcsolat, ha a régi már teljes mértékben lezárult. Amikor az érzelmi kötelékek teljes mértékben eloldódtak. Ez azt jelenti, hogy már erős negatív érzelmek sem kötik össze a volt partnereket. „Akkor érdemes új ajtót kinyitni, ha a másikat már becsuktuk magunk mögött. Ez azonban nagyon ritkán van így. Fontos figyelembe venni, hogy a gyerekeknek is szükségük van felkészülési időre. Általában a felnőttek hosszabb ideje készülnek egy döntés meghozatalára, de a gyerekeket váratlanul éri az új helyzet. Hagyjunk időt nekik arra, hogy feltehessék kérdéseiket azzal kapcsolatban, mi vár rájuk! Többnyire arra kíváncsiak, lehetőségük lesz-e mindkét szülővel megtartani a jó kapcsolatot, illetve hogyan néz ki majd az új életük” – fogalmaznak a hvg.hu pszichológiai magazinban.
A szeretetet nem lehet elvárni
Az új családban a legtöbb, ami elvárható a gyerekektől, hogy megadják minden családtagnak az alapvető tiszteletet. „Szeretetre viszont senkit sem lehet erővel rávenni. Az külön adomány, ha idővel erős érzelmi kötelék is kialakul, de a vér szerinti szülő előjogait elvitatni nem érdemes. Mindez vonatkozik párunk gyermekére is. Szeretni valakit nem döntés kérdése, de elfogadni egy helyzetet tudatosan kell” – teszik hozzá.