FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Először is üdv újra a fedélzeten sárga-kékek! Másodszor pedig üdvözlöm saját magam a soraitok közt, illetve a saját soraim között is. Komoly dilemmában voltam, de ezt nem azért írom le ide, hogy bármiféle megnyugvást nyerjek általa, hanem mert így tartom korrektnek felétek, önök felé. Azok felé, akik évek óta olvassák a mérkőzések utáni szösszeneteimet. Egy csomó olyan dolog történt az utóbbi időben (illetve ismét) szeretett klubom körül, amivel nem tudtam mit kezdeni. Egyszerűen nem megy, vagy csak nehezen. De hisz’ ismertek, ismernek, ami a szívemen, az a számon, és sosem érdekelt, hogy ezért mennyien szeretnek majd, vagy mennyien küldenének a gulagra.
Arra gondoltam, hogy ilyen körülmények között képtelen lennék félretenni eredő pesszimizmusomat, és ezáltal erősen egysíkúvá válnának az írásaim, mert a negatív dolgokkal többet foglalkoznék, mint a pozitívumokkal. Hogy mire gondolok? Mondok egy példát, és közben kezdjük is a tavaszi nyitány kivesézését. Egy szerdahelyi gyerek kénye-kedve szerint forgatja az idegenlégiósokat, miközben ez a szerdahelyi gyerek a Spartak mezében focizik, míg az idegenek mellén a DAC-logó virít. Hogy ebben mi a negatívum, vagy mi a rossz? Hát csak az, hogy minden sora igaz.
Sajnos szerintem minden sora igaz, és ismétlem, szerintem, nem Ivan Alex jelenleg az egyetlen szerdahelyi gyerek a Fortuna Ligában, aki majd görbe tükröt állít klubunk játékosfilozófiája elé.
Na pontosan az ilyesfajta dolgok miatt gondoltam úgy, hogy hanyagolnom kéne ezeket a beszámolókat. 58 napos téli szünet után folytatódott a bajnokság, hazudnék, ha azt mondanám, álmatlan éjszakáim voltak foci nélkül. Mindeközben megszületett a DAC testvérklubja, amiről viszont azt hittem, csak álmodom, hogy ilyen létezik. Eladtuk a legjobb hadra fogható játékosunkat, és „nincs szükség forradalomra a keretben” – az utóbbit nem én mondtam. Jött három portugál spíler, sacc per kábé a luzitán második vonalból. Alex Pinto nem mozgott rosszul, robosztus, védőnek egész jó fizikumú.
A tizenegyes, aminek szenvedő alanya volt, akkora tizenegyes volt, mint a ház. Nem értem, mit kellett rajta annyit sasolni a VAR által!? A kapus, Ricardo Ferreira igazi öreg róka, látszik rajta, hogy nem piszkít majd a gatyájába.
Ennek ellenére szerintem vastagon benne volt a gólban, leragadt a rövid sarokban, védtelenül hagyva a kapunk kétharmadát…
…pedig elegendő ideje lett volna, hogy kettőt jobbra lépjen. Faluhelyen azért jelöli be az ötös vonalának közepét a sörkapus, hogy tudjon orientálódni. Ezek helyezkedési problémák, de ilyen hibákat Jedlička is elkövetett, akinek emellett számtalan mérkőzést köszönhetünk. Nyilván a kapusposzt egy specifikus poszt, hajlamosak vagyunk csak arra az egy hibára emlékezni, miközben megfog a portás tíz ziccert. Apropó Jedlička, csak nekem furcsa, hogy miután Jedla nem hosszabbította meg a nyáron lejáró szerződését, a keretbe beírták ugyan a nevét, de szemlátomást nem számolnak vele, és állítólag Somorján edz? Ennek az én olvasatomban olyan száműzetés szaga van? Miközben volna alternatívája a fiatal Száraz Benji személyében (illetve Vantruba sem rossz), hozunk egy a klub filozófiája szerint „túlkoros” kapust?
Így épül a jövő csapata? Már megint így épül?
A második gólunkat állítólag lesállás előzte meg, amit a VAR az imént „odaadott”, most elvette. Bármit gondolok én, ez a bajnokság ugyanott folytatódott, ahol abbamaradt. Szemét egy világ van! Hahn Jani keze volt lesen, csakhogy kézzel a fociban nem lehet gólt elérni, szóval nem volt les. Összességében az iramra nem lehetett panasz, az, hogy 2-3 játékosunknak semmi keresnivalója sincs jelenlegi formája alapján a csapatban, egyértelmű. Szerintem! Nem kéne nekünk egy rendes csatár, aki nem ijed meg a saját árnyékától és gólt is képes rúgni? Régi téma ez mifelénk, miközben egy csomó támadónk van a keretben…
Pozitívumként értékelem, hogy sikerült összeállni a DAC-szurkolóknak a vendégszektorban. Parádés látvány volt!
A második félidőben alakított játékunk alapján, és ha figyelembe vesszük, hogy csak az gól, amit a bíró megad, örülhetünk az egy pontnak. Végül is, Nagyszombatból az egy pont nem is olyan rossz. Na így nem fogunk a büdös életben soha semmit elérni, mert egy „nem is olyan rossz”-al elintézzük az esetet. Egyértelmű, hogy visszavetett minket Andzouana meg nem adott gólja, de valamilyen szinten mi csesztük el a meccset. Tipikus eset: a meccs előtt kiegyeztünk volna az eredménnyel, így viszont fáj. És amíg így fáj, addig nem tudok közömbös lenni és véka alá rejteni a véleményem. Elvégre történt, ami történt, a DAC még mindig a szeretett csapatom és ezen azt hiszem, semmi sem változtathat. Hajrá DAC!
NAGYSZOMBAT–DAC 1904 1:1 (0:1)
Góllövőnk: Kružliak (11 m)
DAC: Ricardo Ferreira – Alex Pinto, Kružliak, Muhamedbegovic, Ciganiks – Nebyla, Balić (87. Njie) – Andzouana, Hahn (60. Sharani), Andrezinho (74. Veselovský) – Krstović (87. Moumou. edző: João Janeiro.