A Te életed hogy befolyásolta, befolyásolja a covid? Kérdezzük egymást minduntalan. De hogy reagál egy művész, amikor valami ilyen mélyen belenyúl az életébe, ilyen komoly hatást gyakorol, amit egyszerűen, ha akarna, se tudna elkerülni? Tény, hogy csendesen átszövi a hétköznapjait, de vajon a művészetében is visszatükröződik? Ha igen, akkor hogyan? Helyi művészek válaszolnak nekünk.
Rejtett covid-hatás:
KISS MÁRTA
(képzőművész, tanár)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán?
Igyekszem nem rágondolni, vagyis elfelejteni azt az időszakot. De sok negatív hatás mellett pozitív ráébredések is történtek. A materializmus enyhült, a szeretet figyelmet kapott sokunknál.
Azóta milyen témák felé fordultál?
A művészetemben megmutatkozik a covid-időszak és a velejáró aggodalmak, állapotok. A weboldalamon (kisskukurica.com) található egyes képek is erről árulkodnak. Pl. a Nézem a csendet című kép, ahol a covid betegség alatti állapot van megfestve. A festményen 2 imaginárius tér találkozik – a csendes szoba és az ágaskodó természet, ami egyben a paraziták hordozója.
A covid első időszakában ábrázoltam az aggodalmat, amit akkor éreztem gyermek ismerőseim, szeretteim iránt (keresztgyerekek, szomszéd pajtásaim ….) Erről beszélnek azok a képek (Márciusban, Áprilisban, Virágzás), ahol a pici testek összefonódnak a tájjal, a Csallóközünk részleteivel. A gyermekeket (szülői beleegyezéssel) ruha nélkül ábrázoltam, hogy a természetességet megőrizzem és hangsúlyt fektessek rá, mert az életünk befolyásolhatatlan lényege.
Diákjaimra gondolva megfestettem egy szériót, ahol tükröződik ügyességük, tehetségük, szépségük. Motoszkált bennem az érzés, vajon, hogy érezhetik magukat?(Elérjük!, Készek vagyunk!, De legalább nincs iskola! című képek).
Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Ez az idő sok mindenre jó volt. Elhatároztam, hogy leredukálom a négy fal közötti alkotást és egyre többet kijárok a természetbe és az emberek közé alkotni… Pl. a Növényidő című projekt. Nagyobb hangsúlyt fektetek a sárra, mint festői médiumra. Folyamatosan készülnek figurális képeim, amelyeket csak sárral ábrázolok. Festészetemben elindult egy folyamat, ami próbál megszabadulni minden szintetikus – komfortos eszköztől. Lássuk! 🙂
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni (közbeni) időszakaid között?
Jobban figyelem az embert – a mozgását, a viselkedését, a formáját még akkor is, ha éppen nem megfesteni akarom.
ARADSKY RICHÁRD
(szobrász, ipartervező, pedagógus)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán? Azóta milyen témák felé fordultál?
Esetemben minden nagyobb negatív változás és nyomás egyfajta paralizált állapotot vált ki. Adott helyzetekben a változás értelmezésére igyekszem összpontosítani, miközben ezeket kivetítem a családomat érintő esetleges veszélyekre. Mindez destruktív hatással hat a kreatív énemre az alkotás terén. Az említett élethelyzetekben inkább olyan dolgokkal foglalkozom, ahol csak a fizikai jelenlétem (hozzáállásom) nélkülözhetetlen – tehát a manuális műveleteket igyekszem elvégezni.
Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Mikorra sikerül kielemeznem, megneveznem az ismeretlen új helyzetet, már ismét minden működik a megszokottak szerint. Az aktuális társadalmi témák egyre inkább foglalkoztatnak. Szobrászati megnyilvánulásaimat a természetművészet eszközeivel próbálom kifejezni.
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni (közbeni) időszakaid között?
Az említett szakaszok során valószínűleg a képzőművészeti jelenlétem az, ami formálódik – értem ezalatt a munkáim digitális formában való prezentálását, a közösségi médiában való részvételemet. Ez az a változás, ami számomra nem kifejezetten kényelmes, viszont új lehetőségekkel szolgálhat.
KOVÁCS CSONGA ANIKÓ
(grafikus, konceptuális művész)
Milyen alkotói reakcióid voltak a covid első hulláma kapcsán? Azóta milyen témák felé fordultál?
Édesanyaként, az első hullám idején elsősorban arra fókuszáltam, hogy a gyermekeimmel megértessem, miért kell maszkot hordani. A karantént mi, felnőttek is nehezen viseltük, a gyerekeknek újra és újra el kellett magyarázni, miért csak az udvaron, vagy a kertünk mögötti erdőbe megyünk sétálni és játszani. Miért nincs ovika és a mamával, papával miért csak videón keresztül beszélünk. Nem volt egyszerű, de mindenhez próbáltam játékosan hozzáállni. Így történt, hogy anya, ha maszkot viselt, „nindzsává” vált.
Volt bármi az önkifejezésedben, amin változtattál?
Jelenlegi alkotásaimban a családi élet szépségeinek és nehézségeinek témáját dolgozom fel, emellett, megjelenítem a multifunkciós nőt is. Ebbe a témakörbe illesztettem a családi életben visszatükröző járvány okozta nehézségeket, melyben az anya, a nő a fentebb említett „nindzsa-harcosként” jelenik meg.
Általánosságban milyen hatást vélsz felfedezni a covid előtti és utáni (közbeni) időszakaid között?
A koronavírus-járvány társadalmi hatása az egyénre mint téma is megihletett, hiszen a bezártság, az elszigetelődés a legtöbbünkből egyfajta depresszív, „már elegem van az egészből” érzelmi hullámokat váltott ki. Ebben az időszakban készült el a „Deformációk” című alkotás, melynek alapja két pszichológiai autoportré maszkban és maszk nélkül. Általánosságban úgy gondolom, hogy a járvány gyengébb és intenzívebb időszakaiban is a kulcsszó az alkalmazkodás. Nekem személy szerint kisebb problémát okozott, mint azt vártam volna. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a magány egy fikarcnyi érzetét sem érzékeltem, hiszen a csendesnek korántsem titulálható családom minden időmet kitöltötte, ami esélyt sem adott arra, hogy az esetleges borúlátó gondolatok kibontakozzanak. Az alkotásaimon sem a negatív hatások dominálnak, inkább a kendőzetlen valóság jelenik meg, és ezáltal adaptálja és dokumentálja a Covid19-pandémia időszakának hatásait.