A második fordulóval folytatódtak a Nemzetek Ligája A divíziójának küzdelmei. Nos, az a helyzet, hogy az ember az angolok elleni bravúros magyar győzelem után vérszemet kap, önbizalommal telítődik. Pláne, hogy Olaszországtól a legutóbb mérkőzéseken elég „Messi” állt a győzelem – előbb Argentínától, a kontinensbajnokok találkozóján kaptak ki 0:3-ra, majd ikszeltek a németekkel. De feltétlenül kudarcként kezelhetik azt is, hogy nem jutottak ki a vb-re…
A magyar szurkolók pedig özönlöttek, egyesek még a tenger habjait is megjárva, persze nem feltétlenül úszva. Immár nem csupán gyerekek, vagyis főleg nem azok. Természetesen tőlünk a Felvidékről is szép számmal kiutaztak, magyar szótól lett hangos Cesena helyenként szűk belvárosa. Azt is megtudhatták végre a helyiek, hogy:
– A mi mamáink jobban főznek! – ez az olasz felirat állt ugyanis egy kétrudas drapin a népszerű Frakk mesékből ismert Vilma néni mellett, amit kb. minden valamirevaló híroldal leközölt. Némelyik kétszer is!
Mire szurkolóink bejutottak a stadionba, már az egész világot körbejárhatták a kulturált vonulásuk képsorai, de minden bizonnyal ismét lesznek majd olyanok, akik a szálkát is meglátják, de saját szemükben a gerendát sosem. Rossi mester csupán egy helyen változtatott a kezdő tizenegyen – a kapusposzton –, majd elénekelte a magyar- , valamint saját nemzete himnuszát is, és kezdődhetett a mérkőzés. Számomra ezúttal a televízió előtt és nem rádión…
Ezen a ponton kapcsolódok be az élő közvetítésbe, az eddigiek még a mérkőzés előtt íródtak:
– Zengett a Ria, Ria, Hungária – a baloldali kapu mögött lévő szektor teljes egészében a szolidan megtelt vendégszektor.
Az első félidő kiegyenlített játékkal kezdődött, majd az olaszok kegyetlenül kihasználták a helyzeteiket, feltűnően pontos passzokkal oldva a játékuk. Azért álom ide, álom oda, mégiscsak Olaszország az aktuális Európa-bajnok. Bizonyára a védelmünk is hibázott, a második olasz gólt megelőzően picit meg is zavarodott, tágas teret adva ezzel az azúrkék csatároknak.
– Mindent bele! Mindent bele!
A félidőben 2:0 oda… A tifosik hangja is megjött ezekben a percekben, talán ettől lett kissé halkabb a magyar tábor – már amennyire ezt a televízió képernyője előtt meg lehet ítélni.
A fordulást követően összeszedettebb csapat képét mutatta a magyar nemzeti tizenegy, s bár nem kis fölénnyel az olaszok bírtak, csak összejött a szépítés. Egy beadást követően Mancini ért szerencsétlenül a labdába – öngól, 2:1. Sőt, megvolt a lehetőség az egyenlítő találatra is, igaz a hazaiak sem nézték tétlenül a történteket. Visszatért a magyar tábor hangereje – valójában el se ment –, tüzek gyúltak a vendégszektorban. Mindenki azt mond, amit akar, de:
A vége féle eldugták az olaszok a labdát, tartották az eredményt – érted ugye, otthon húzták az időt a magyar labdarúgó-válogatott ellen!
Azt gondolom, hogy a vereség ellenére emelt fővel távoztunk. Összességében két meccs után három pont a magyar mérleg, pár nap leforgása alatt legyőzni az angolokat, majd megszorongatni otthonukban az olaszokat, nem a legrosszabb teljesítmény. A második helyen vagyunk a csoportunkban… Szép volt, fiúk!
Következik Németország, piha micsoda széria! Hajrá, Magyarok!
OLASZORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2–1 (2–0)
Gólszerzőnk: Mancini (öngól)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Nego (58. Fiola), Nagy Á. (58. Styles), Schäfer (87. Vancsa), Nagy Zs. (81. Bolla) – Sallai R., Szoboszlai – Szalai Á. (87. Ádám).