A cikk megjelent a Klikk Out 2022/06. számában.
Amikor kezedbe fogod a könyvet, rögtön megkap a borító: tapintása kellemes, a rajta lévő festmény azonban különös. Ha elég sokáig nézed, felkavaró és rémálomszerű, az agyad pedig folyamatosan azon pörög, hogy tulajdonképpen mit ábrázol, próbálja értelmezni a látottakat. Mindenképp telitalálat, hiszen bennem a könyv olvasásakor ugyanilyen benyomások kavarogtak.
Bartók Imre „hőse” tönkrement házassága után egy pinceszobában húzza meg magát. Ennél jobbra anyagi források híján nem is futja neki, hiszen afféle bukott író, akinek fő művét sem a kritikusok, sem az olvasóközönség nem értékelte. Emiatt tele van sértettséggel, keserűséggel, és önsajnálatában kicsinyes dühvel osztja ki az irodalmi élet sikeres szereplőit gondolatban (és, ami kevésbé bölcs, nekik címzett levelekben). Hétvégenként eljár idősödő szüleihez ebédre, illetve társasjátékozni, itt-ott kisfiára vigyáz. Ez így nem is lenne túl izgalmas, viszont hamarosan egyre több furcsaságot vesz észre maga körül, s a valóság szövete gyorsan foszlásnak indul.
A Lovak a folyóban helyenként horrorszerű, néhol játékos, másutt visszataszító. Metsző gúnya szórakoztató, mindemellett pedig rendkívül „okos” szöveg, amely ezer módon reflektál önmagára, a szerzőjére, és közben fittyet hány a megértés játékszabályaira. Nem könnyű olvasmány, de mindenképpen érdekes – a szó jó értelmében.
