FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Talán… Legutóbbi meccsjegyzetemben megdicsértem a csapatot, igazságtalan lenne, ha most egyszeriben ezért a vereségért elkezdeném szidni a fiúkat. Úgy érzem, nincs miért szégyenkeznünk, jelenleg ezen a szinten vagyunk, és ezt a szintet a román ellenfelünk szolidan mondva is felülről súrolja. Üti, vágja, köszörüli, kemény csapat ez a FCSB, vagy ex-Steaua, kinek hogy tetszik. Erős, kellemetlen ellenfél. Történelmet írhatnánk, de a történelmet mindig a győztesek írják, a legyőzötteknek pedig csak a bánat marad, esetleg az újabb kihívás.
DAC-szurkolóként sosem írnám le, hogy esélytelen feladat, ettől függetlenül pokoli nehéz meló vár ránk Bukarestben! Amikor kiderült, hogy a „Steaua” lesz az ellenfelünk, székely barátaim azt írták:
– Nem kell megijedni, verhető ellenfél – már csak ezért sem írnám, hogy lehetetlen feladat, egy székely ember ugyanis sosem hazudik!
Azzal sem mondtam senkinek újat, hogy vízválasztó lesz ez a párharc, egy teszt, mely a DAC jelenét hivatott felmérni. Már az első percekben kiderült, hogy merőben más ellenféllel van dolgunk, mint az első két konferenciás körben, vagy akár a ligában. Egy minden tekintetben forróbb légkörű meccs, mely a lelátót is a korábbi időkre emlékeztette, ünnepi díszbe öltöztette. Nagy érdeklődés előzte meg, sok néző és talán még ennél is több szurkoló látogatott ki az Arénába, akiket a focin kívül valami más is motivált.
Igen, nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy magyar-román csata, nem éppen burkoltan, nem a paravánok mögül. A bukaresti klubtulajdonos ezt helyettünk is kiemelte, fenyegetően.
Mi viszont fogadkoztunk, hogy nem vesszük fel a kesztyűt, nem leszünk olyanok, mint ők, talán sikerült, talán nem. Arra viszont, hogy a szlovén játékvezetőnek még nálunk is nagyobb szava lesz, végképp nem lehettünk felkészülve. Ahogy nem lehetünk majd felkészülve egy olyan büntetésre sem, mint amilyet a Sepsi OSK kapott az UEFA nagy tudoraitól. Miszerint: az a rigmus, melyhez karlendítés is tartozik és ősidők óta a „szívtől az égig” jelentéssel bír, számukra nem helyénvaló. Tehát szívükben él a klub, s ez mindhalálig tartó kötelék – úgy hiszem, Dunaszerdahelyen sem érezzük ezt másképp. 8424-en voltunk aznap a helyszínen és csak a Jóisten a megmondhatója, mennyien még lélekben.
Szóval történelmet írhatnánk, egy volt BEK-győztes ellen, akik már nevükben sem ugyanazok, mint a ’86-os Steaua, de papíron ettől még ők a párharc favoritjai.
Valahogy a Nélküled meg a Himnusz is hangosabban szólt az eddigieknél, és piros-fehér-zöldbe borult minden négyzetmétere a lelátónak. Majdnem minden négyzetmétere, hiszen ezúttal a vendégszektor sem maradt üresen. Akkor itt ma csata lesz? Ria, Ria… Talán dacból is kellett volna több a kilencven perc alatt, főleg hajrá DAC-ból a széksorok között! Puhatolózó első húsz perc, egy kapufára tellett részünkről, Kružliak ismét a kezdőben, Risvanisszal párban. Görögünk legutóbb jól megfért Brunettival, Kružliakkal ezúttal kevésbé. Nem terveztem kielemezni a játékunkat, amiért az alcímben minden egyes beszámolómnál ott áll: „kicsit másképp”. Kicsit szívből, érzelgősen és olyan dolgokról is, amit más újság nem írna le.
Kiegyenlített első játékrész, a második ugyanott folytatódik, ahol emez abbamaradt. Jó lett volna egy gól legalább!
Helyette lett piros lap, bár nem csupán azon a piroson ment el a meccs… vagy mégis? A mérkőzés ezen pillanatából maradt bennem a legnagyobb tüske, valami olyasféle tüske, hogy már megint a Kružliak! Csak az nem csinál hibát, aki az égadta világon semmit se csinál, de… Ugye érzi a kedves olvasó, hogy picit ki vagyok bukva, és nem is biztos, hogy csak a Kružliakra. Aztán volt egy szituáció, amikor az ellenfél játékosa ugyanúgy megkaphatta volna a másik kártyáját, plusz minimum még egy ilyen alkalom. A kedves sporttárs, szohi van? Aztán meg a Fortuna ligás játékvezetőkre morgunk folyton? A kiállítást a bukarestiek gólja követte, mi pedig tíz emberrel is felálltunk, küzdöttünk. Senki se veheti el tőlünk, hogy nem harcoltunk volna az utolsó sípszóig! Csak nem eléggé, nem úgy, nem lett döntetlen (sem), holott rászolgáltunk!
Mert ugye rászolgáltunk?
Szomorú vagyok, dühös és csalódott egyszerre, a csapatomra mégsem tudok haragudni. Guľa mester magyarázatát, miért nem hozta be korábban Kalmárt, hogy „csodát tegyen” – tíz emberrel küzdve a gyepen – elfogadom. Krstović sorozata megszakadt, nem volt elemében a srác, sorozatban lepattant a védőjéről. A fene egye meg, győzelmet vártam, de ki nem, ugye?! A jövő héten visszavágó, Bukarestben kell döntésre vinni a dolgot, hát minden kiutazó vigyázzon magára, a társára, meg a drapijára! Akkor is a DAC! Igenis írjunk történelmet!
DAC 1904 – FCSB Bukarest 0:1 (0:0)
DAC 1904: Veszelinov – Blackman, Kružliak, Risvanis, Ciganiks – Balogh (75. Moumou), Dimun, Káčer – Szánthó (68. Brunetti), Krstović (86. Nicolaescu), Veselovský (86. Kalmár).