Mátis Márk, aka Ubul személyisége épp olyan színes, mint amilyen ez a mai válogatás. Szíven üt, ahogy kell, libabőrt és azonnali bólogatást eredményez, táncra bíró ereje meg többször is felállít a székedből. Ma az ő tíz kedvence került a Vikkendhouse fókuszába!
Fotók: Fekete Nándor
Mesélnél magadról röviden, hogy az olvasók is megismerhessenek?
A szüleim úgy gondolták, jó lesz a Márk név, mert azt nem lehet becézni. De mindenki Ubulnak hív, néha még anyám is. Középiskolában untam a papírtologatást, és csípőből beadtam a jelentkezést a pozsonyi műszakira. Felvettek, és ezt máig a legnagyobb szerencsémnek tartom (persze csak azután, hogy apám felhívta másnap anyámat, azután a sósinges gútai bál után).
Építész és urbanista vagyok, hobbiként produkciós. Ezzel kompenzálom a türelmetlenségem, ami a szakmámra nézve nem egy jó tulajdonság. Az egyetem első heteiben összefújt a szél hasonlóan ambiciózus fiatalokkal. Archtung nevű brandünk alatt sikerült összehozni több tucatnyi előadást, kiállítást és koncertet, sőt, egy egyetemi díjat is, ami a legjobb szemeszteri munkákat koronázta. 8 évvel később egy klíma nélküli ofiszban még mindig együtt görbülünk. Párhuzamosan otthon is aktívan részt vettem a közéletben. A nagymegyeri keménymaggal a SNITT nevű projektünket építjük már vagy 7 éve. Ha még nem voltatok a szabadtéri mozin, okvetlen pótoljátok!
Rendkívüli ez a sokoldalúság. A zenével milyen a kapcsolatod?
Én amúgy abszolúte emlékszem a zenei felfedezésem első csírájára. Nagyon fiatalon általában öregebbekkel lógtam, akik épp ‘reppesek’ voltak. Mindenki átmegy fázisokon, persze, de elég stigmatikus volt a zenéhez való viszonyulás.
Ehhez párosult egyfajta tribalizmus is, mint ellentét a ‘rokkosok’-al szemben.
Egy nap egész véletlenül Attilával a YouTube-on ráakadtunk a Rammstein – Fire frei című számára. Azonnal megtetszett. Új volt, teljesen más érzéseket keltett, mint minden addigi (10 évesen persze ez nem lehetett egy nagy csomag). És a legjobb az volt, hogy én találtam! Nem nyomta senki a számba, nem egy rádiós szemét volt, amire mindenki kattogott parkolás közben, és nem volt rajta Rudi mp3-lejátszóján sem. Ezzel kinyílt egy kapu a keményzene világába, s onnan még tovább. Persze azóta sok víz lefolyt a Dunán, én is teljesen más hullámon vagyok. Viszont igyekszem magam konzisztensen kitenni új ingereknek, számomra ez máig nagyon fontos.
Felnőttként könnyű kicsit bepunnyadni, már ismered a dolgokat, láttál mindent ezerszer. Csak bambulunk valami háttérzenére, azt is általában a gép dobja, reklámokkal hígítva még jobban az élményt.
De az nem biztos, hogy ott vakarja meg neked, ahol viszket. Mert azt csak te tudod. És azt tudatosan kell keresni!
Mi alapján választottad ki a tíz dalt, amit a mixben hallunk?
Ofiszban letiltottak a közös hangfalról, szóval tudom, hogy nem valami könnyen emészthetőek a dolgok, amiket hallgatok. Ezeket most inkább kihagyom. Igyekeztem több zsánert egy csokorba fogni. Remélem, találtok benne valami nektek tetszőt és talán bele is merültök az adott előadó munkásságába 🙂
A MIX:
TRACKLIST:
1. BADBADNOTGOOD – Since you asked kindly
2. Brokenchord – Shutter
3. Smerz – Craig
4. Ishome – Adam
5. Sick – Training
6. Hank Lavine – Midnight
7. ascendant vierge – Influenceur
8. Monolith – Holograms
9. Porter Ricks – Bay Rouge
10. Benny Benassi – Satisfaction