POÓR TIBOR: A mérkőzés közben eszembe jutott Ivo Viktor, a remek csehszlovák kapus könyve, amit rongyosra olvastam. Konkrétan az 1970-es vb Csehszlovákia-Brazília mérkőzésről szóló fejezet. Ezt a meccset a brazilok 4-1 arányban megnyerték, de Viktornak rúghattak volna tíz gólt is. Viktor kapus gondolataiból leginkább az maradt meg nekem, hogy milyen tehetetlenséget érzett a meccs során, mivel hiába volt a csapata is megtüzdelve briliáns játékosokkal, ahhoz, hogy mi fog történni a pályán, sok beleszólásuk nem volt. Eszembe jutottak Simon Gyuszi mondatai is, miután hazajott Brazíliából Dunaszerdahelyre egy Brazília-Szlovákia meccsről: „Do p@csi, Tulionak csak a tízes számát láttam a mezén, amikor elsuhant mellettem…” Hm…
Nemrég azt írtam, hogy a franciák mellett a brazilokat tartom a legnagyobb esélyesnek. Picit korrigálok. Számomra teljesen lényegtelen lett a tegnapi meccs után, hogy megnyerik-e a bajnokságot vagy nem. Lényeg az, hogy minél több meccsüket lássam, mert erre a vébére olyan kerettel érkezett Brazília, akik ha nem találnak rá egy Paolo Rossira, mint az 1982-es vébén, akkor sok örömet okozhatnak az egész focivilágnak. Szerintem a brazilok összes ellenfele valamilyen módon kiszolgáltatott lesz ellenük, mert a brazilok erőben, technikailag, gyorsaságban (beleértve a gyors gondolkodást is) abszolút kimagaslóak. Példák a gólok, és most nem is a gyönyörű második gólra gondolok, amit egy földönkívüli mozdulat kísért, a testkultúra, a test mozdulatának magasfokú kivitelezése kísért, hanem az első gól. Az akció minden pillanatában hihetetlenül gyorsabban reagáltak a brazilok az ellenféllel szemben. Fejben kimagasló fölénye volt, és azt hiszem, lesz is a braziloknak. Másik dolog, a támadás felépítése is olyan, hogy szerintem felülmúlja az összes csapat képességét. Persze, benne van a pakliban, hogy valami miatt hamarabb kiesnek, mint gondoljuk és akarjuk, de a brazilok a foci legjavát produkálják. Ezt értékelni és élvezni kell, amíg lehet.

SZIGETI ATTILA: Brazília mindig esélyesként utazik az aktuális világbajnokságra, és biztos vagyok benne, hogy velem együtt még sokan várják a szambakirályok mérkőzéseit a vb-n. Azok, akik a DAC szezonzáró Rózsahegy elleni mérkőzése miatt csak a másik félidőt tudták megnézni, nem vesztettek semmit a kezdeti puhatolózás és Szerbia feszes védekezésén kívül (felvételről több helyen újra láthatók a mérkőzések). Labdatartásban, teljesített passzban és taktikailag is jobbak voltak a brazilok az első félidőben, de előnyt nem tudtak kicsikarni a jól záró szerb csapattal szemben. A második játékrész elején nyomasztóvá vált a brazil fölény, Neymarról már a második szerb kapott sárga lapot, Alex Sandro lőtt egy kapufát és jött Richarlisonnak, aki rúgott egy kötelezőt és egy csodagólt. Véleményem szerint a selecao offenzív játéka nem hagy kívánnivalót maga után, de mi van a defenzívvel? Talán, mint már néhányszor, idén is ez lesz a gyengéje Brazíliának, de ellenfeleinek a támadásokhoz labdát kell majd birtokolni, ami nem mindig fog sikerülni. Játékukban meghatározó lesz Vinícius Júnior játéka, Neymar vezéregyénisége és a védelem működése, ahova nemhiába nevezett 3 Olaszországban játszó játékost Tite szövetségi kapitány. Meglátjuk. Viszont én mindig szurkolok a braziloknak, mert mindent fel tudnak vonultatni ennek a gyönyörű játéknak a szépségéből.