Az interjú megjelent a Klikk Out 2022/12. számában.
Fotó: Ugróczky István
Mint egy golyózápor, úgy érik az embert a poénos, nosztalgikus és komoly sztorik, amikor leül egy beszélgetésre az egész HaddelHaddal. Aki volt már HaddelHadd-koncerten, tudhatja, mi az, amiben ők a legjobbak közé tartoznak. Ez pedig nem más, mint a kapcsolatteremtés zenekar és közönsége között, illetve a szimbiózis a zenekar egyes tagjai között. Így volt ez az egyik alapítóval, Bíró Gáborral, és nincs ez másképp az ő közel négy évvel ezelőtti tragikus halála után kialakult új felállásban sem, amely a járvány ideje alatt érlelte, idén pedig – gyakorlatilag a banda fennállásának 20. évfordulójával egyidőben kiadta második lemezét, a Hősök vagyunk címűt. Egy régi-új HaddelHadd, egy újabb Bíró-Antal generációval, a régi lendülettel.
Idén októberben 20 éves volt a HaddelHadd, 20 éve viszont még nem így öten ültetek itt, hanem közületek csak ketten…
Bíró Szabolcs: Nekem is akkor alakult az első zenekarom, abból nem lett semmi, de én akkor még csak 14 éves voltam.
Bíró Gáborék háza mellett, egy kis melléképületben próbáltunk, nyár volt, és nagyon emlékszem rá, hogy két dal között kimentünk, és én láttam, ahogy Gábor egy basszusgitárral éppen igyekszik valamerre. Megkérdeztem: te is zenélsz?! Erre ő, hogy „igen, megalapítottuk a HaddelHaddot.” Visszakérdeztem: saját számokat is játszotok? Ez pedig nagyon megmaradt bennem, azt válaszolta: „nem, mi zenélünk!”
A mostani HaddelHadd egy többgenerációs zenekar, érződött valaha bármiben a generációs különbség?
Szabolcs: Nem, minden próbánk azzal kezdődik, hogy leülünk, és másfél órát beszélgetünk. Mindenki tud a másik hülyeségeiről, örömeiről, boldogságairól. Egyáltalán nem érzem azt, hogy itt apám korosztályával ülök együtt.
Antal András: Én az egész gyerekkoromat ezekkel az emberekkel töltöttem, Szabi pedig még egy lapáttal rátett.
Ezt azért válaszolja meg az idősebb korosztály is…! Hogyan alakult ki egyébként a mostani felállás?
Antal Tamás: Nagyon spontán jött, Szabit és Andrást is Tota cserkészte be. Nekem eszembe sem jutott, hogy a saját gyerekemet hozzam be a zenekarba.
András: Még most is igen húzza a száját! (nevetnek)
Tamás: Még most se annyira jó! (nevetnek) Jött Tota, és azt mondja, Tomika, miért nem szólunk az Andrásnak? Erre én, hogy ah, ugyan, az Andrásnak?! Aztán felhívtam őt mégiscsak, és megkérdeztem, nem akar-e eljönni játszani. „Azt biztos nem” – ez volt az első reakciója, aztán csönd lett a telefonban, végül oda jutottunk, hogy megpróbáljuk.
Kántor Tibor (Tota): Tipikus haddelhaddos történet, hogy kézenfekvő dolgokra elsőre nem is gondolunk. Az jutott eszünkbe, hogy megszólítunk több jó torkú csallóközi srácot, akiknek zenekari tapasztalata is van. Sipivel egyezkedtünk, hogy ő majd megkeresi a még fel nem fedezett tehetségeket, akik iszonyatosan jól énekelnek, jó frontemberek, és akkor egyszer csak eszembe jutott András. Aztán mikor mi már összeraktuk a koncepciót Tomival, hogy szeretnénk a HaddelHaddot még abban az évben (2019) újra színpadon látni, ebbe gurult be Szabi. Egyszer kint szivarozgattam, ő pedig a szomszéd utcában lakik, és arra tekert. Ránéztem, és valami olyasmit kérdeztem tőle, hogy te Szabi, decemberben mit csinálsz? Nem lenne kedved a HaddelHaddal énekelni pár számot?
Szabolcs: Konkrétan az volt a válaszom, hogy az összes dalt, amiben visítani kell, azt én akarom. Csak a következő év (2020) elején jelentettük be, hogy ez az új felállás, de aki ott volt azon a koncerten, gyakorlatilag ezt már láthatta, mert végig fent voltam a színpadon, míg a vendégénekesek váltották egymást – amit nem egyedül énekeltem, annak minimum a refrénjébe bekapcsolódtam.
Bíró Gábor tragikus körülmények között távozott, és egy ilyen traumát nem sok zenekar él túl. Mi segített nektek?
Tota: Pár hónapig azért nem volt teljesen világos, hogy ezt mi folytatjuk.
Tamás: De azért minden héten össze akartunk jönni, még ha nem is zenéltünk. Ha egy hetet is kihagysz, akkor már legközelebb is könnyebben mondasz nemet. Tizenakárhány évvel ezelőtt, amikor az első gitárosunk, Drahos Tibi kilépett, mondtuk Totával, hogy jó lenne, ha mennénk tovább, de nem tudtuk, mi lesz Tibi nélkül. Ő volt az, aki profi módon összerakta a zenekart, és tudott zenélni.
Tota azt mondta: „Tudod, mikor nem lesz zenekarunk? Ha a Gábor elmegy. Akkor fogunk megszűnni.” Ő volt a HaddelHadd, az egész egyéniségével. Amikor letisztázódott, hogy folytatni szeretnénk, megfogalmaztuk, hogy Gábor azt szeretné, hogy ne legyen csönd.
Milyen volt az új felállás fogadtatása a közönség részéről?
Tamás: Gábor igazi frontember volt, a viselkedésével, megjelenésével, hangjával együtt, mi pedig úgy néztünk ki, mint a könyvelők. Mindegyikünk szereti ezt csinálni, de vele mégiscsak olyan volt, mintha Mick Jagger ment volna el a Rolling Stones-ból. Az új felállásnak viszont nagyon jó fogadtatása volt, valószínűleg látták, hogy szeretettel, őszintén állunk ott.
Szabolcs: Éppen azért, mert ennyire szívvel csináljuk, szerintem brutális energiák szabadulnak fel, és ez lemegy a színpadról, onnan meg kapjuk vissza. Döbbenetes, amit kapunk, a legtöbb koncertünk teltházas vagy közel teltházas, én soha semmilyen régebbi bandámmal nem éltem meg ilyet. Lehet az is a kulcsa ennek, hogy csupán 3-4 koncertet adunk egy évben.
Tota: Mikor feltetted a kérdést, az jutott eszembe, hogy mi nem is gondolkodtunk azon, milyen lesz a fogadtatás. Ennek pontosan itt vannak a gyökerei, annyira jó a kapcsolat az emberek és a zenekar között, hogy nem is feltételeztük, hogy ennek valaki ne örülne. Mi nagyon el voltunk kényeztetve az elejétől fogva, pedig közben a közönségben generációk cserélődtek ki. Amikor az NFG-ben elkezdtünk játszani, a mi korosztályunk kezdett oda járni. Mi adtunk egy olyan platformot a velünk egykorú közönségnek, ami akkor talán hiánycikk volt.
Tamás: Én szoktam összerakni három blokkba a számokat, amiket majd játszunk, és azt vettük észre, hogy az emberek csak a második blokknál kezdenek megőrülni. Rájöttünk arra, hogy az első alatt még egymással beszélgetnek, örülnek a másiknak. Egy fórum voltunk, ahol hasonló gondolkodású emberek találkoztak egymással.
Ha már itt tartunk, az alapítók egyike sem volt már kamasz, mikor létrejött a HaddelHadd. Mi hívta életre?
Tamás: Úgy kezdődött az egész, hogy vettem hangszereket a gyerekeknek, itthon kezdtünk gitározgatni, én zongorázgattam, és egyszer átjött Tota, akivel már akkor is ezer éve ismertük egymást. Azt mondta, hogy az ő fia lent dobol a pincében, átjöhetnénk és megnéznénk, hogy szól ez az egész együtt. Ez körülbelül 2002 tavaszán történt, át is mentünk, és akkor Tota azt mondta, hogy te, én szólok a Drahosnak (Drahos Tibor, a zenekar egyik alapítója – a szerk. megj.), most volt 50 éves, és nem játszik sehol. Én meg azt mondtam, hogy úristen! Rajtam kívül mindenki végigzenélte a fiatalságát. Aztán Drahos kérdezte, ki lenne az énekes. Én ismertem Gábort, de nem tudtam, hogy énekel. Tota mondta, hogy az előző zenekarában, a Kobrában ott ugrált és énekelt a hangfalakon.
A zenekar neve pedig egy fesztiválhoz kötődik, ahol egy rakás amatőr zenekarral játszottunk. Azt mondtuk, hogy odamegyünk, szétszedjük az egészet, erre Drahos megjegyezte, hogy vigyázzatok, mindjárt lesz ott haddelhadd. Beszélgettünk tovább, egyszer csak Gábor bemondta, hogy na, legyen a banda neve HaddelHadd.
Tota: Én zenéltem korábban a pozsonyi Pigmeus zenekarban is, de húsz év már kimaradt, mire összeálltunk. Ami nagyon megmaradt akkoriból, az Tomi arca, mikor játszottunk egy számot, és összeállt benne, hogy ezt mi játsszuk. Eleinte szó nem volt arról, hogy mi valamikor kijövünk a próbateremből, csak hogy összejövünk, zenélgetünk, és ez jó a lelkünknek.
A mostani felállás előtt is volt viszont néhány tagváltás…
Tota: Mindenki valami pluszt hozott be a zenekarba. Drahos Tibi bácsi a rendet, de vele a stílusunk nem igazán egyezett. Aztán jött helyette a Rabay Robika, vele felszabadultabb lett a hangzásunk. Vele csináltuk még meg az első lemezt, de aztán bedobta a törölközőt, még mielőtt megtartottuk volna a lemezbemutatót. Én akkor vesztettem el picit a kedvem, mert nem láttam, ki jöhet helyette. Sipi volt végül az egyetlen, akinek nem én szóltam, hanem Gábor, én viszont őt basszusgitárosként és billentyűsként ismertem, nem gitárosként.
András: Az egész Csallóköz Sipihez járt gitárra, és amikor először megláttam, az ugrott be, hogy miért nem ő volt már eddig is a gitáros?!
Sipi: Minden tagcsere után változik a zenekari struktúra, a hangzás. Színesebb lesz például a gitár- vagy a basszusgitárjáték. Mindenki hozzáteszi a saját kis világát, én is hoztam a magamét.
A mostani album bizonyára egy különleges mérföldkő úgy a régi tagok, mint az újak számára. Hogyan írnátok le, hova helyezitek el ezt az albumot az életetekben, zenei pályafutásotokban?
Tamás: Nekünk a zenekar mindig inkább a barátságról szólt, mint a zenéről. Senkinek nem menne így, ha nincs ott a baráti kötelék.
Tota: Teljesen világos volt, hogy nem a lemezeladás a cél, de mégiscsak jó volt összerakni. Mindkettő a saját kis gyerekünk. Iszonyatos szerencsénk volt az első lemeznél Varga Fricivel, aki az egészet felvette és producerként belenyúlt, most meg Gilával, Szabó Ádámmal. Annyira jó történeteket hozzáadott az egészhez, amikor Szabival és Andrással kreatívkodtak. A gyerekek levezényelték az egész lemezt. Szóval nem arra készült, hogy eladjuk, de nagyon jó érzés lenne, ha sokan meghallgatnák és szeretnék.
András: És fontos volt, hogy büszkék lehessünk rá.
Szabolcs: Én úgy fogalmaztam meg, hogy Gábor halálával ért véget a HaddelHadd első korszaka. Ez egy teljesen másik korszak, más hangzás, más játék. Itt már nem az volt a kérdés, hogy a zenekar fel tud-e venni egy albumot, viszont technikailag, a hangzás és a részletek szempontjából nagyon nagy lépés történt előre. 2020 szeptemberében már készek voltak a dalok, és akkor azt mondtuk, hogy most mindenki keményen begyakorolja azokat. Én talán ezt a produceri szemszöget hoztam be a zenekarba, a részletekig mindent véresen komolyan gondoltam. Nagyon hosszú ideig gyakoroltuk a dalokat, közben belekerültek a saját kis apróságaink. A szerelem a legjobb tápláléknál például azt mondtam, hogy a szóló után minden halkuljon el, Tota csak az alapritmust vigye, András a legmélyebb húrján játsszon egy hangot, én pedig fél percig torokénekelek. Majdnem mindegyik dalban van valami ehhez hasonló váratlan húzás. Nem akartunk úgy stúdióba menni, hogy mindegyik dal ugyanolyan legyen.
Én egy nagylemezen énekeltem eddig a Csak Vannal, de ott csak bementem az éneksávokra, aztán hazamentem. Most egy napot kivéve végig bent voltam a stúdióban, és Andrással együtt ott ültünk Gila mellett, mint két bástya. Minden idegszálammal rákapcsolódtam arra, aki épp bent játszott. Baromira koncentráltunk, közben Tomi volt a lazaarc, nyomatta a kártyatrükköket, és azon szörnyülködött, milyen apróságokba belemegyünk.
Tota: Abban pedig, hogy hogyan szólalt meg, iszonyatosan nagy melója van Sipi tanár úrnak. Mi csak amatőr szintű zenészek vagyunk, de ez egy gitárcentrikus lemez, azok a riffek adják meg a lényegét.
Más-más korszak, de mindenkinek megvan ezen a lemezen is a saját szerzeménye… Mi a hátterük?
Sipi: Az első lemez idején mások voltak a szövegek, mint most. Mostanra idősebbek lettünk, és mást akartunk kimondani.
Tamás: Azért is született meg a lemez, mert vannak dolgok, amiket ki akartunk mondani. Sokan mondják, hogy nem érdemes lemezt kiadni, de mi közölni akartunk vele valamit.
Szabolcs: Többnyire pozitív a dalok mondanivalója. Annyi negatívumot kellett megélnünk az elmúlt években, hogy nagyon örültem, mikor ezt egészben meghallgattam. Életigenlő és pozitív, az egész lemez élni hív.
Az energia és a szimbiózis, amiről beszéltetek, abszolút lejön a nyitódalról, az Éld velünk az életedről, hogyhogy nem ez lett az album címe?
Szabolcs: Ezt én pontosan meg tudom mondani, mert ez az én mániám volt. A többiek rám bízták a lemez borítóját, én pedig szerettem volna valahogy úgy megcsináltatni, mint a könyveimnél. Mindenképp az egyik dal címét akartam, és mondtam, hogy olyat válasszunk, amire lehet egy konkrét rajzot készíteni. Az első ötlet nem is a Hősök vagyunk volt, hanem A szerelem a legjobb táplálék. Ott volt egy lökött ötletünk, hogy rendelünk egy bazi nagy, szívecske alakú tortát, és valakivel felülről lefotóztatjuk, ahogy turkálunk benne. Ezt végül elvetettük, és akkor jött a Hősök vagyunk.
Hónapokig ezen rágódtunk, aztán azt mondtam, vagy legyünk valamiféle debil szuperhősökként ábrázolva, vagy pedig hatalmas páncélokkal, és végül utóbbit akarta mindenki.
Eredetileg Bodnár Balázs fantasy art grafikusművészben gondolkodtunk, de ő végül nem tudta vállalni. Végül Várai Artúrt kértük fel. Azt szerettük volna, hogy ne fegyvereink legyenek, hanem mindenkinek a hangszere, illetve néhány részlet, én például egy hajlított szemüveget kértem, András a kapitánysapkáját – tehát néhány kis poént, ami fellazítja ezt az egész páncélos koncepciót, és azt üzeni, hogy nem kell teljesen komolyan venni. Artúr komoly munkát tett bele mindebbe, kézzel, papírra rajzolta meg az egész borítót, csak a kész művet digitalizálta. Végül Balázzsal is együtt dolgoztunk, ő készítette a logónkat a 20 éves évfordulóra.
Az album kilenc dalából három egy régi HaddelHadd-szerzemény új verziója (Ördög és angyal, Bolond lány, Velem vagy). Mi az, ami miatt úgy gondoltátok, hogy ezek integrálhatók leginkább az új dalok közé?
Tamás: Nem gondoltuk, nem is akartuk, ezt a Szabi akarta! (nevetnek) A Velem vagy-ot viszont a Sipi átírta zongorára.
Szabolcs: A Bolond lány volt az első HaddelHadd-dal, amit közösen játszottunk. Aztán ha meghallgatod az eredeti és a mostani Ördög és angyalt, teljesen mások. Ezt a dalt sosem játszottuk együtt ezzel a felállással, és ötletem sem volt, hogyan kéne vokálozni benne, végül már fel is énekeltem, amikor elkezdtem tercelni, amit még sosem csináltam. Az egyik legerősebb rock’n’roll-dalunk lett, nekem pedig az egyik kedvencem a lemezről.
Volt már itt szó arról, hogy mi történt 20 éve. Záróként megkérdezném, kívánhatunk-e még újabb 20 évet a zenekarnak?
András: Én három éve zenélek a zenekarban, és megéltem a 20 éves évfordulót, három év múlva a 40-esnek be kéne jönnie. (nevetnek)
Sipi: Benne van az emberben, hogy sok jó zenész már elment, de mi nem foglalkozunk vele. Csináljuk a dolgunkat, amit szeretünk.
Tamás: Jó lenne minél tovább, mert ha nem lenne, mindegyikünknek hiányozna. Nem is csak a zene, hanem hogy így együtt leüljünk.
Tota: Hogy mi lesz 20 év múlva? HaddelHadd lesz.
A Hősök vagyunk c. album megtalálható a YouTube, a YouTube Music, a Spotify, az Apple Music, a Deezer és a Tidal kínálatában, illetve megrendelhető az antaltamas62@gmail.com címről.
A Hősök vagyunk c. album megtalálható a YouTube, a YouTube Music, a Spotify, az Apple Music, a Deezer és a Tidal kínálatában, illetve megrendelhető az