FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az interjú rövidített változata megjelent a Klikkout 2023/áprilisi számában.
Ez az interjú pár nappal a Fortuna Liga 2022/2023-as szezon alapszakaszának befejezése után, illetve pár nappal a rájátszás kezdete előtt készült. Ilyenkor fedi egymást a kisebb értékelés a közeledő kihívásokkal. Ez a tény is érdekes hangulatot alakított ennek az interjúnak, melyben egy nagyon inspiratív és dinamikus edző és személyiséggel beszélgettünk. Vendégünk a DAC főedzője, Adrian Guľa volt.
Kérem, röviden mutatkozzon be a Klikkout olvasóinak!
Jó napot, köszönöm az üdvözlést. A nevem Adrian Guľa, Szlovákia egyik legnagyobb klubjának, a Dunaszerdahelynek vagyok a vezetőedzője. Nős vagyok, a csodálatos családom tagjai a feleségem Mirka és a két gyermekem, Kiko és Terezka. A labdarúgást minden formájában szeretem.
Egy olyan környezetbe érkeztek, amely közvetlenül igényli a jobb megismerést. Hogyan dolgozott, dolgozik ezzel a témával nemcsak professzionális, de személyes téren is?
Nagyon érdekes kérdés. Amikor meg akarok tenni egy lépést, információkat gyűjtök előtte, ami egy természetes folyamat. Az információkat olyan emberektől szerzem, akikben megbízom és a megérzéseimre is adok. Másrészt azonban már többször is megbizonyosodtam arról, hogy egy dolog a megérzés, másik az információ és harmadik a valóság az adott helyszínen. Természetesen bizonyos dolgokat már tudtam a DAC-ról. Ellenfélként és az U21-es nemzeti csapat szövetségi kapitányaként a klubot is megismerhettem közelebbről, amikor két-három mérkőzésen itt léptünk pályára. Kicsit megismertem az itteni embereket, kialakult egy bizonyos kapcsolat. Amikor ezeket a dolgokat összeadtam, az jött ki, hogy ez egy egészen jó állomás, környezet lehet számomra abban a fázisban, ahol a pályafutásom tart. Nagyon örültem az együttműködésnek. A tapasztalatokból adódóan valamit képes az ember leolvasni, megfigyelni, megtudni, de a legfontosabb mégis az emberi kapcsolat, mivel mindenkinek megvan a saját munkamódszere. A realitás csak az adott munkakörnyezetben jelenik meg és azokban a bizonyos, nem várt helyzetekben – nem akarom krízishelyzeteknek nevezni. Nem arról van szó, hol tartunk a fejlődési folyamatunkban, általánosságban véve kiválóan érzem magam itt. Örülök, hogy lehetőséget kaptam a klubban dolgozni. Amit előzetesen éreztem, hogy mi lesz a jó és min fog kelleni egy kicsit változtatni, minden bejött. Örülök, hogy itt lehetek, és hogy együtt dolgozhatunk.
Határozza meg az edzői filozófiáját, és önnél hol van az a határ, amely után már a kompromisszumok megváltoztatnák az edzői beállítottságát?
Nehéz lesz átkapcsolni a futballfilozófiámra és érthetően elmondani, mivel egy edzés és megbeszélések vannak mögöttem. Általánosságban azt szeretném, hogy a csapatom uralja a mérkőzést, aktívan futballozzon, dolgozzon és domináljon a labdabirtoklásban. Azt akarom, hogy a pályán levő játékosaim ne csak a labdát uralják, hanem a területeket is, a labdával és a labda nélkül is aktívak legyenek.
A filozófiám nemcsak azzal függ össze szorosan, hogyan akarunk játszani, hanem azzal, miként szeretnénk dolgozni. Itt olyan alappilléreket részesítek előnyben, mint a karakter, szorgalom, a játékos megfelelő hozzáállása, életstílusa. Ezeknek a lehető legprofesszionálisabb szinten kell lennie, akárcsak azoknál az embereknél, akik mellettem dolgoznak.
Szeretnénk megfelelően teljesíteni az adott mérkőzéseken, ami a legfontosabb a szurkolóknak, nekünk és a játékosoknak is, hogy képesek legyenek folyamatosan fejlődni, és ha lehet, akkor labdával és labda nélkül is domináljanak a meccseken. Szeretném őket az emberi oldalukról is fejleszteni, ami a karakterüket és az életstílusukat illeti. Ezen értékek javítása alkotja a komplex filozófiámat.
Videóbeszélgetés:
Interjú Adrian Guľával
Rövidtávú, egyúttal stratégiai feladatokkal dolgozik. Kérem, először a stratégiai dolgokat összegezze!
Azt gondolom, hogy stratégiai szempontból valamely dolgokat már a klubhoz való érkezésünk előtt is meghatároztunk, mert a DAC egy adott filozófia alapján működik. Ez jó dolog és közel áll hozzám. Meghatároztuk, milyen pilléreken kell alapulnia az itt dolgozni akaró edző munkájának. Ami a mindennapi munkát illeti, annak hosszútávú alapjait már felállítottuk. Azt szeretném, hogy a fejlődőképes játékosok olyan rezsimben dolgozzanak, amelyre maximális befolyásunk van. Erre példa a közös reggeli.
Ha valaki reggel belép az akadémia területére, éreznie kell, hogy elindult a napja futballistaként, akinek a megfelelő teljesítményhez minőségi táplálkozás szükséges, hogy jó teljesítményt nyújtson és fejlődjön.
A közös reggelit követően a labdarúgók egyéni alapon is működnek a remekül felszerelt akadémiánkon azzal, hogy van még idejük magukra, de már használhatják az egyéni fejlődésükhöz szükséges dolgokat, mint például a fizikoterapeuta vagy az egyéni erőnléti edzők. Ezt az egyéni bemelegítés követi, amely fokozatosan csapatszintűvé alakul. Itt megtalálhatók azok a tesztek utáni gyakorlatok, amelyek a sérülés-megelőzést és a játékosok fejlődését szolgálják.
Majd jön maga a gyakorlás, a reggeli edzések kilencven százaléka délelőtt tizenegy órától van. Ha kétfázisosan edzünk, az elsőt tizenegykor vagy fél tizenegykor tartjuk, a délutánit pedig fél négytől. A gyakorlás befejezése után még lehetőség van a stábtagok bevonásával az egyes játékosok plusz edzésére mondjuk posztok szerint, és az alapján, hogy az adott futballistának szerintünk mire van szüksége és hogy mit határozott meg saját magának az edzések előtt. Ezt követően ismét lehetőség nyílik az individualizációra a regenerációs folyamatokban a fizikoterapeuta segítségével, esetleg egyénileg lehet nyújtani és erősíteni is. Így néz ki általában egy napunk, amelyet néha még videóelemzéssel egészítünk ki csoportosan, egyénileg vagy csapatszinten. Ezt követi a közös ebéd, majd, ha délután is van edzés, a játékosok lepihennek. Ha nincs és valamilyen találkozók sincsenek napirenden, akkor a futballisták áttérnek a hazai rezsimre. Így néz ki egy munkanapunk és ekképp oldjuk az egyes részeket, a problémásokat is.
A csapatműködés számára fontos összetevők az emberi és az emberek közötti kapcsolatok. Hogyan tekint saját magára a csapat élén e szemléleten keresztül?
Először is azt jegyezném meg, hogy nem szívesen beszélek magamról. Annyit megjegyeznék, hogy bármelyik klubba is érkeztem, rögtön bemutattam a filozófiám. Nem magamról beszéltem, hanem a saját és a stábom által támasztott elvárásokról. Régen megtanultam, hogy egyedül nincs esélyem sikeresnek és hatékonynak lenni, ezért nagyban támaszkodom a stábomra. Mindegyik klubban készítettem egy prezentációt arról, hogyan dolgozom és hogy miért van a stábomban többek között videóelemző, asszisztensek, akik az edzést vezetik vagy erőnléti edző. A fizikoterapeutákat, orvosokat a klubtól örökli az edző, ők már az érkezésem előtt is a klubnál dolgoztak.
Mindegyik klubban bemutatom a filozófiámat, az elvárásaimat és a játékosok iránti tiszteletemet. Ez tartalmazza egyrészt azt, hogyan akarunk dolgozni – ezt fentebb már bemutattam -, mit szeretnénk játszani és hogy miként kellene működniük az emberek közötti kapcsolatoknak. Ezeket a pilléreket tartom fontosnak, de a tapasztalataim alapján többször is vissza kell nyúlnunk ezekhez az elvekhez.
Például tudjuk, milyen karaktereket részesítek előnyben, de mások ezt másképpen is értelmezhetik. Az a fontos, hogy nagyjából hasonló nyelven beszélgessünk. Ehhez az kell, hogy folyamatosan ismételjük, mi jelent a kitartás, a gyorsaság, a bizonyos tér lezárására utaló taktikai utasítás. Ugyancsak sokszor kell ismételnünk, hogyan viszonyulunk a labdarúgás szeretetéhez és az alázathoz is. Ezek mind megtalálhatók a pillérjeimben. Ha belépek az öltözőbe, nem saját magamról beszélek, hanem a klubfilozófiáról és a sajátomról. Arról, hogyan tekintek a labdarúgásra, mit várok a futballistáktól, és hogy ők mit várhatnak tőlem.
Hogyan segíti a stáb az ön munkáját? Kérjük, mutassa be a stáb tagjait!
A stábom tagjai nap mint nap nagyban segítik a munkámat, ezért vannak körülöttem.
Azok közül, akik a napi edzésprogramot tervezik és viszik, Borbély Bobyt említeném, aki egykori kiváló labdarúgó. Ő új tagja a stábomnak, de tudtam, miért akarom őt a soraimban tudni. Egy vezető személyiségről van szó, aki el tudja mondani a véleményét és képes más oldalról is nézni a labdarúgást, mivel egykoron remek játékos volt.
Ezt nemcsak a teljesítmény szempontjából képes látni, hanem abból a szempontból is, hogy milyen módon akarunk dolgozni az edzésfolyamatban. Ráadásul remek szeme van a játékosokhoz is. Laco Kubalík nemcsak videóelemző, hanem asszisztens is, sőt megfigyelői tapasztalatokkal is rendelkezik. Tudja, hogy hosszútávon milyen játékosokat részesítek előnyben. Laco rendkívül szorgalmas, és neki is jó szeme van a labdarúgókhoz, erős az edzésfolyamatokban és videóelemzőként is megállja a helyét. Képes összehozni egy nagy egésszé azt, ahogyan játszani akarunk, ahogy edzünk és azt is, hova szeretnénk fejleszteni a játékosokat. Ezzel megkönnyíti a dolgom, nem kell erre időt pazarolnom. Pali Hrnčiarik kapusedzőben a szorgalmán kívül az aprólékosságát emelném ki. Amit az edzéseken gyakorlunk, azt várja el a kapusoktól a mérkőzéseken is. Ami a többi srácot illeti, Maťo Kojnok és Gábriš Csaba felel az erőnlétért. Ez a munka nemcsak a kitartásról és az erőről szól, de GPS-adatokkal és a katapult-rendszerrel is dolgoznak. Nagyon produktívak, odafigyelnek a részletekre és szorgalmasak.
Nemcsak a GPS-adatokkal dolgoznak aprólékosan, hanem az erőnléttel és egyénileg a játékosokkal is, mivel a játékosaink úgy vannak beállítva, hogy az esetleges hátrányaikon hosszútávon kell dolgozni, nem lehet mindent egy nap alatt kijavítani. Ez egy hosszútávú folyamat, amely hosszútávon is mutatja meg a különbséget. Ők felelősek az erőnlétért. A fizikoterápiás csapat feje Szabó Ottó, akinek Peki és Horváth Pali személyében nagyon jó segítői vannak. Ők nagyon otthon vannak a szakmájukban, legyen szó a sérülések kezeléséről, a játékosokkal való mindennapi munkáról, regenerációról vagy valamiféle fizikoterapeutás dologról. Tetszik bennük a futballistákhoz való hozzáállásuk és a szakértelmük, mert azt akarom elérni, hogy az egyes emberek tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a saját szakmájukban a lehető legjobbak legyenek. Majko pedig arra ügyel, hogy nap mint nap szépen fel legyünk öltözve. Nála is a szorgalmat emelném ki, plusz majdnem kifelejtettem Bélát, aki a folyadékbevitelért és a masszázsokért felelős. Ez a legszűkebb stábom, de meg kell említeni a technikai igazgatót, Marek Záhorčákot is, akivel napi kapcsolatban állok. Jan Van Daele általános igazgatóval is szinte nap mint nap kontaktusban vagyok. Ez nemcsak a csapat, de a menedzsment felé is nagyon fontos.
A stábtól tehát visszajelzéseket is kap. Melyik kulcsfontosságú ezek közül, illetve milyen visszacsatolásokat kap a stábtagoktól?
Mindegyikük, mert Balázs visszaigazolása főleg a futballal kapcsolatos. Az erőnléti edzők főleg a GPS-adatokat és a test külső és belső válaszait, továbbá a futási adatokat osztják meg. Laco is adja a videóval kapcsolatos visszaigazolásokat, plusz van egy új stábtagunk, Kristián Flak, aki mindössze két hónapja van itt velünk. Ő a technikai-taktikai adatok gyűjtéséért felelős, máshonnan elemző visszajelzéseket kapok, az erőnléti edzőktől az erőnléttel kapcsolatos dolgokat kapom vissza, míg Borbély Balázs a futballal kapcsolatos észrevételeit osztja meg velem. Ilyen például az, hogy miként kellene teljesíteniük az egyes formációkban szereplő játékosoknak, hogy tovább javíthassuk a teljesítményüket.
A szezon. Az első helyen állunk. Hogyan jutottunk ebbe a pozícióba?
Elsősorban boldogok vagyunk, hogy az első helyen állunk, remek kiindulási pozíciónk van a rájátszást illetően. Ez egy remek dolog, de csak részsiker, mert a szezon a rájátszás meccseivel folytatódik.
Tudjuk, hogy állunk, azt is, hova akarunk eljutni, és a játékosok számára fontos, hogy tisztában legyünk azzal is, miért állunk ott, ahol állunk. Bízom benne, hogy pont azért vezetjük a mezőnyt, mert szorgalmasak és egységesek vagyunk. Egyénileg is minőségi a keret, és ha ezt csapatteljesítménnyel támasztjuk alá, az individuális tudás is jobban kidomborodik. Miénk a bajnokság legjobb védelme, és remélhetőleg ez továbbra is így lesz.
A támadójátékban is megvannak a minőségi futballistáink, mint a gólvágó Krstović, Gavrič, Kalmár vagy Ramadan. A szezon elején Veselovský is jól teljesített, a tengelyben pedig Risvanis, Káčer és Dimun nyújt folyamatosan megbízható teljesítményt. Továbbá olyan labdarúgók is itt vannak, mint Andzouana vagy Pinto. Ha Blackman megfelelő motivációval rendelkezik, abban az esetben ő is komoly minőséget képvisel. Bízom benne, hogy az egységesség, a szorgalom és az egyéni tudás miatt vagyunk listavezetők, és amiatt is, hogy a szurkolók komoly energiákat adnak át nekünk, ezzel pedig felelősek vagyunk a részletekért. Erős mentalitással rendelkezünk, ezt többször is megmutattuk az olyan meccseken, amelyek nem egészen az elképzeléseink szerint alakultak.
Volt az idény során valamiféle töréspont, vagy az ön forgatókönyve alapján zajlott az alapszakasz?
Szerintem lehet terv szerint haladni, de a labdarúgás nagyon dinamikus sportág. Egy dolog a terv, egy másik viszont a napi történésekre adott reakció. Bizonyos töréspontnak tekinthető a kupabúcsúnk, amely után azt a jelet küldtük a csapatnak, hogy elfogadhatatlan számunkra, hogy a DAC színeiben valaki ne tegye ki a szívét a pályára, ne hajtson, küzdjön. Ez lehetett az a pont, amely valamelyest újraindította csapatot, és a srácok is tudatosították, hogy így nem lesz jó. A csapatteljesítmény, a maximális küzdeni tudás a megfelelő út. Ezek a dolgok az irányításunk alatt állnak: hogyan hajtsuk maximálisan, hogyan dolgozunk együtt, milyenek ez egymással való kapcsolatok és hogy miként próbáljuk a mérkőzésekhez hozzáadni nemcsak a tehetséget, de a szorgalmat is, amely a taktika és a játékvezetői ítéletek iránti diszciplínával van alátámasztva. Az én szemszögemből nézve a csapat javul, ennek örülök.
Az eredményesség okán nő az önbizalom, és a futballisták is javulnak a mérhető dolgokban. Azt érzem, a mérkőzés ellenőrzésében is fejlődtünk, képesek vagyunk dominálni a meccseket.
Nyugodtabban tudjuk felépíteni a támadásainkat, hogy megtaláljuk az üres területeket a támadóinknak. A szezon elejéhez képest több helyzetet tudunk kialakítani, és a játékosaink minőségét nézve a számok törvénye alapján egyre több gólt szerzünk majd. Ez meggyőződésem. Javultunk az átmenetekben is, mert minden edző valami mást kér és időbe telik, míg a csapat ezt megtanulja. Örülök, hogy ebben is változás állt be. Például a Slovan elleni összecsapás során éreztük, hogy van még hova fejlődnünk gyorsaságban, fürgébben kell átmennünk támadásból védekezésbe és fordítva. Ezek azok a dolgok, amelyeket így kapásból fel tudok sorolni, hogy a srácok javultak benne. Egyéni videókat kérnek, sőt az ellenfél játékosairól is, így eljutottunk oda, hogy a futballistáink megértették, hogy a módszereink által jobbak, sikeresebbek lehetnek a meccseken. Főleg nekik kell jól érezniük magukat a pályán, mert a labdarúgók teljesítményét kontrollálhatjuk, de a végeredményt nem. Felkészíthetjük őket egyénileg, csoportosan és taktikai szempontból is.
A bajnokság a jégkorongversenyek mintáját követi. A play-off előtt tehát irányba kell állítani a csapatot. Ez lépésről lépésre történik, vagy egyszerre több ellenfélről is beszélget a játékosokkal?
A rájátszásban mindig a legközelebbi összecsapásra összpontosítunk, akárcsak a hokiban, mivel a szlovák első ligában mindössze négy-öt éve van ez a lebonyolítási mód. Azt olvastam, hogy még sosem volt ilyen kicsi pontkülönbség az első és a második helyezett között – az eddigi legkisebb nyolc pont volt. Ezért a rájátszás eléggé specifikus volt ebben a tekintetben, de most komoly tétje lesz. Majo Hossa könyvét olvasom éppen és sokat segít nekem, hiszen a labdarúgásban a hosszú szezonokhoz vagyunk szokva, nem a play-offhoz.
Azt szeretném a játékosok fejébe elültetni, hogy számunkra minden meccs egy döntővel ér fel. Így fogunk készülni, nem figyelünk a Slovanra, Nagyszombatra vagy a Zólyombrézóra. Tisztelet nekik, amiért kiharcolták a felsőházban való szereplés jogát, de mi csak saját magunkra összpontosítunk és a legközelebbi mérkőzésre.
Azt követően kielemezzük és már a következőre fókuszálunk. Marián Hossa könyvében azt olvastam, hogy injekciókkal és tablettákkal vágnak neki a játékosok a kieséses szakasznak, mert ott akarnak lenni és mindent bele akarnak adni. Nincs nyolc-tízpontos előnyünk, ezért minden találkozón rendkívül koncentrált és minőségi csúcsteljesítményt kell nyújtanunk. Ebben a szellemben beszélgetek a játékosokkal. Mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy a legközelebbi meccset megnyerjük és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, mert bár a play-offról is legyen szó, a játékos nem fejezi be ezt követően a pályafutását. Bízom benne, hogy kijutunk a nemzetközi kupaporondra és európai klubcsapatok látogatnak el Dunaszerdahelyre. Ez egy kihívás és az említett mentalitás pont erre készít fel minket. Nem szabad azt néznünk, hogy a tabella hányadik helyén áll a Besztercebánya. Tiszteljük őket, de a lehető legjobb teljesítményt akarjuk ellenük nyújtani, hogy felkészültek legyünk a jelenre, de a hosszabb távú jövőre is. Szeretnénk európai kupameccseket játszani a közönségünk előtt, de nem szabad túlságosan előre szaladnunk. Jelenleg azt valljuk, hogy mindig a legközelebbi összecsapás a legfontosabb.
A DAC szurkolói kérnek egy értékelést, pontosabban milyen érzései vannak velük kapcsolatban?
Szerintem a szurkolóknak kellene értékelniük a futballt, nem pedig nekem őket. Már ellenfélként is érződött az energia, amit a hazai csapatnak adtak, ez pedig nem tett jót a vendégcsapatoknak. Hajtották a győzelem fele az övéiket, szurkoltak. Szerencsére én már a barikád másik oldalán vagyok, és bár klisének hangozhat és azt gondolhatják, imponálni akarok nekik, de tényleg sokat segítenek a gárdának. Mindig igyekszem saját magamat adni, és talán azt is megmondanám, ha nem segítenének nekünk. Az idegenbeli meccsekre is eljárnak, még most is megborzongok attól, amit Trencsénben vagy legutóbb Rózsahegyen átétünk velük. Erőt és tiszteletet adnak a srácoknak, akik tudják, hogy a tábor mögöttük áll. A családom és a barátaim is járnak meccsre és el vannak ájulva attól, milyen az itteni szurkolói kultúra és hogy az egész kilencven perc folyamán buzdítanak minket. Ezt érzem.
Szerintem teljesen rendben van, ha a vezetőedző és a csapat a szurkolókról beszél. Nekik is szükségük van az Ön visszacsatolására…
Annyit tennék hozzá, hogy nagyra értékeljük a keménymagot, de a többi lelátót is, akik egy picit más hozzáadott értéket képviselnek. Már szövetségi kapitányként is azt éreztem, hogy itt egy picit más a hangulat, és ezt most is tanúsíthatom.
Mindegyik drukkert értékeljük, csodálatos dolog, hogy gyerekek a klub logójával ellátott mezben járnak a mérkőzésekre, de az idősebbek is szurkolnak a klubnak. Az itteni kultúra tiszteletreméltó, le a kalappal.
Milyen gondolattal zárná a beszélgetést?
Bízom benne, hogy közösen sikeresek, egységesek leszünk és minden egyes mérkőzést közösen élvezünk majd. Remélhetőleg a szurkolók érezni fogják, hogy a játékosok a tudásuk legjavát igyekeznek nyújtani, és hogy éhesek a sikerre. Bízom benne, hogy az összetartással és a közös energiával komoly sikereket érhetünk el, mert bízom a hossztávú projektben és a munkafolyamatban. Remélhetőleg a szlovákiai csapatok ellen is minőségi meccseket abszolválunk majd, a mi győzelmeinkkel a végén. Szeretnék európai kupameccseken spanyol vagy német együtteseket Dunaszerdahelyre hozni és összecsapni velük. Ezt akarjuk nekik megadni, és reméljük, hogy továbbra is a klub mellett állnak majd. Szerintem a klub is sokat ad nekik, és most nem az elmúlt hat hónapról, hogy a hosszútávú munkáról beszélek. A tulajdonoscsere után olyan dolgok valósultak itt meg, amelyek már kézzel foghatók, nemcsak beszélnek róluk. Az akadémia, a stadion és az ifjúság valós dolgok, mi pedig ezt szeretnénk sikerre vinni, de ehhez játékosokra, a menedzsmentre és a szurkolókra van szükség, hogy egységesek, erősek legyünk és közösen érjük el valami nagyot hosszútávon.