FOTÓK, DRÓNVIDEÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Ezúttal a város valaha épült legnagyobb lakótelepére látogatunk el. Kicsivel több mint egy évtizeddel az Észak 1. után, annak folytatásaként elkezdődött az Észak 2. építése is. Már 1974-re elkészültek a tervrajzok, ezt követte a tereprendezés, a lakóházak helyének kimérése és természetesen a közművesítéssel kapcsolatos munkálatok. Szever 2-re – merthogy szinte mindenki hívja az Észak kettőt – közel 1200 lakásegységgel és további járulékos beruházásokkal számoltak: 22 tantermes iskolával, bölcsődével, óvodával és a játszóterekkel.
Továbbá egy modern művészeti iskolával is, hangversenyteremmel, valamint az 1980-ban még csak épülőfélben lévő ún. szolgáltatóházzal, ami a tervek szerint „a lakosság széles körének nyújtana majd sokrétű szolgáltatást”. A járulékos beruházások egyébként lemaradtak, mint szamárról a fül, hiszen azok elkészültéig bőven megtelt a Szever 2 élettel. Az egymáshoz simuló nyolcemeletes tömbházak körül a gyerekek a közvilágítás fényéig játszottak, háborúsdi folyt az utcákban, játszóterek hiányában. Több ezer embert zsúfoltak össze a lakótelepre, ami ezáltal örök neuralgikus pontja lett a városnak. Szever 2, oda születni kell – tartja még tán napjainkban is a mondás.
Holott az Észak 2. többé-kevésbé „készen kapta” az ifjúságot a környező falvakból, de persze Szerdahely egyéb részeiről is.
Az egykori Sintér-féle ház környékére épült lakótelepet javarészt zöldmezős beruházásnak nevezhetjük. Volt szerencsém mozgásban látni a toronydarukat, bár igaz, ami igaz, egészen kisgyerek voltam akkortájt. Nagyapámmal csavarogtunk, így maradt meg előttem az a kép, amint a Sikabony felőli bekötő útról tartunk a Mező utca irányába. Az egyik Bauring-féle nyolcemeletes mellett ott állt a daru. Bőszen körözött „nyakával” az a behemót, néha odébb gördült a vasútéhoz hasonló sínpáron. Méghozzá nagyon széles nyomtávon. Imádtam a látványukat, különösképpen a szállításuk tetszett. Olyankor széltében-hosszában leállt a forgalom, még úgy is, hogy darabjaira volt szedve. Na és vajon fent a kabinban hogyan végzi el a „dolgát” a darus bácsi, ha nagyon muszáj neki? – kérdeztem nagyapámat.
1976-ban kezdődött a lakótelep tényleges építése, rohamtempóban, hiszen a következő két esztendőben a lakások csaknem felével elkészült a magasépítő vállalat.
1978-ban összesen több mint félezer lakásegységet adtak át, de a tervezett lakáscélú ingatlanok teljes egészében csak hat év múlva, 1984-ben lettek befejezve. Az Észak 2. nagyságát mutatja, hogy több, egymástól alig elkülönülő részekből áll: Smetana liget, Szlovák Nemzeti Felkelés tere, Lőrincz Gyula utca… Dunaszerdahely lakosainak száma ’76 és ’79 között nagyjából 2500 fővel növekedett, majd ’84-ig ez a szám megduplázódott, átlépve a bűvös húszezres határt! Ebből a tendenciából a Szever 2 oroszlánrészt vállalt. Ehhez képest negyven év elteltével alig lettünk többen, pedig Dunaszerdahely alapterülete azóta ugyancsak megnövekedett.
Majd a nyolcvanas évek közepén szinte egyszerre készültek el a gyermekek és diákok számára tervezett objektumok is.
1985-ben nyílt meg az a 35 férőhelyes bölcsőde és 120 férőhelyes óvoda a Smetana ligetben, melyet húsz év elteltével gimnáziummá alakítottak át. 2005-ben indult meg itt az oktatás a Ladislav Dúbrava nevét viselő szlovák gimiben. Vadonatúj tornatermét is rögzítette a drónmadarunk…
A művészeti iskolát 1986. elején vehették birtokba a diákok. Ide a szerdahelyi korzóról költözött át a „zeneiskola” – merthogy, mi csak így hívtuk… Szintén 1986-ban fejeződött be a Smetana ligeti 22 tantermes alapiskola építése, amit a Május 1. téren működő szlovák alapiskola több mint ezer tanulója foglalt el. Hatalmas udvarán focipálya, futópálya, kézilabda-, illetve kosárlabdapálya is létesült. De az idők során a Dunaszerdahelyi Magángimnázium, legújabban pedig a református óvoda is otthonra talált itt. Az Észak 2. lakótelep egyetlen ma is városi kezelésben lévő óvodai épületegyüttese a SZNF téren áll.
Panelrengetegi jellege miatt a lakótelepet némi túlzással nevezhetnénk akár a város „Pozsonyligetfalujának”, hiszen hasonló korban és ugyanazon céllal jött létre mindkettő.
Ám, hogy poénosak maradjunk, hívták már Bronxnak is. Legészakibb részét pedig legendásan:
– Hová mész fiam?
– Malájföldre…
Az életkörnyezettel itt vajmi keveset törődött az előző rendszer, ennek az újnak komoly örökséget hagyva. A lakótelepi szocreál kocka vagy modernista stílusban épült vasbeton szerkezetű Észak 2. szolgáltatóházát a nyolcvanas évek elején adták át. Zdroj élelmiszerüzletnek, postának, cukrászdának és egyéb szolgáltatásoknak adott otthont a mára eléggé lestrapált épületkomplexum. A Sport utca túloldalán a Jednota nyitott boltot ’83-ban… Eszembe jutott amerikai filmekből az a jelenet, amikor a polgár beviszi a szennyesét egy mosodába. Bedobja a zsetont a masinába, majd leül könyvet olvasni. Amerika, az ígéret földje, még sincs saját mosógép minden otthonban? Mifelénk odahaza a falatnyi fürdőszobában – amilyeneket az Észak 2.-re is terveztek – a Mini Romo-ba pakolták anyáink a ruhákat, majd minket ültettek a csavaróra, hogy az ne táncoljon ki az előszobába.
Az Észak 2. lakótelepet pontosan behatárolhatjuk: a Sport – Lőrincz Gyula – Mező – Gyurcsó István utcák által körbezárt terület.
Az utóbbi csak jóval később jött létre, addig csupán egy gazos, „lapos” sáv választotta el Dunaszerdahely két testvérlakótelepét, az Észak egyest és kettest. Egy új templomot is terveztek ide, aminek gondolata szintén a rendszerváltás után vetődött fel. 1990-ben II. János Pál pápa szlovákiai látogatásakor fel is szentelte az Észak 2.-re tervezett templom alapkövét, ami tudtommal azóta is a Vámbéry téri Szent György templomban „pihen”. A tervrajzok elkészítésével a világhírű építészt, Makovecz Imrét bízták meg, azonban a művészeti iskola és a Gyurcsó István utca közti füves placcot sosem építették be.
Persze, semmi esetre sem szeretném negatív képben feltüntetni a lakótelepet. Átadásától számítva, vagyis a kb. 40-45 év alatt, immár két generáció is felnőtt itt.
S ezek az emberek, kik lányból asszonyok, fiúkból férfiak lettek nagyon is sajátjuknak tekintik a város eme panelrengetegét. Egy a Szever kettőn felcseperedő gyerek vesse bármerre is őt a sors, lélekben örökké Szever kettesi maradt! Olyasmi identitástudat ez, ami jobbára csak faluhelyen alakult ki. Viszont ne felejtsük el, hogy az Észak 2. sok családnak az „új falut” jelentette, ahová beköltözött. Egy újdonsült Szeverinek pedig a Keleti lakótelep már a „szomszéd községet” idézte. Mondanom sem kell, hogy ez állandó csatározásokat torkollott.
Jobb esetben valamelyik iskolaudvar focipályáján.
Végső soron a lakótelep életkörnyezete a Sport utcán túlra is átnyúlt, a ma már nem létező legendás virágkertészet felé, vagy az azóta már lebontott öreg sportcsarnok irányába. Északnak a mindig benzingőzös gokartpálya környékére, nyugatnak pedig Sikabony felé. A rendszerváltás után ugyanakkor belülről is megújult, beépült. A kor szellemében apró üzletekkel, szolgáltatásokkal, illetve további, immár modern lakóegységekkel bővült. Legújabban pedig „nyitni készül a világ felé”, azon a kalandos erdei ösvényen keresztül, ami sok paneltölteléknek talán a vadont jelentette…