FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Természetesen, Kovács Koppányt, a Rómeó vérzik frontemberét és Danics Rolit, az RV hangtechnikusát kifaggattam a zenei aktivitásaikról és terveikről is, de a mai beszélgetésünk fő témája a dunaszerdahelyi Soul Hunter Club, amelyet nemrégiben Koppányék átvették és júliusban lesz a klub hivatalos megnyitója.
Srácok, Koppány, Rolika, üdvözöllek titeket! Koppány, te egy új stílusú albumot adtál ki pár éve. Milyenek a visszhangok, folytatod-e ezen az úton? Roli, belőled pedig technikusból dobos lett, majd zenekari tag, így már nem a háttérből, hanem a pódiumon vagy részese a turnéknak.
K.: Nálam annyiban változtak a dolgok, hogy a Rómeó vérzik zenekar mellett két éve egy szólólemezt is kiadtam A Vadkelet hőse címmel, amely egy teljesen más stílusú zene, mint amilyet eddig megszokhatott tőlem a közönség. Úgy aposztrofáltam, hogy egy country-beütésű lemezről van szó, de ahogy hallgatom, úgy gondolom, inkább egy Koppány-jellegű lemez lett. Ennek örülök is, nem igazán behatárolható a stílusa. A széles közönséghez szól ez a lemez. Egy olyan hanghordozót szerettem volna készíteni, ami tipikusan autós zene. Azt akarom, hogy ha valaki az autóban hallgatja, öröm legyen neki vezetni, és hogy kapjon egy képet a lelkivilágomról. Volt néhány lemezbemutató, amelyek közül kiemelném a Vadkeleti Fesztivált, amely először tavaly került megrendezésre Nagyszarván. Ezt a programot a lemezbemutató miatt hívtuk életre, most pedig már ott tartunk, hogy jön a második felvonás, mert az első annyira jó hangulatú volt.
Emellett többek között Dunaszerdahelyen és Kiskunhalason is felléptünk, amelyek jól sikerültek, bár azt mondanám, egyelőre elég nehezen jut el az emberekhez ez a típusú zene.
Hazudnék, ha azt mondanám, elégedett vagyok a berobbanással, valószínűleg az emberek nehezebben emésztik meg, hogy huszonnyolc évig egy teljesen más stílusú zenét kaptak tőlem, továbbra is a Rómeó vérzik zenekarral azonosítanak, ami nem baj, hiszen az is az én gyermekem.
Az új lemezzel lesz két-három fellépésünk az évben, de nem is nagyon erőltetem, mert nem egy kicsi produkció. Szerintem az évet a Soul Hunterben fogjuk zárni, ezzel a formációval. Emellett azonban a Rómeó vérzik nagyobb fokozatra kapcsolt, január óta egyfolytában turnézunk. Március közepe felé volt nagyjából két hét szünetünk, most van egy kis, háromhetes leállásunk, majd június közepétől meg sem állunk, az egész nyarat végig koncertezzük. Az elmúlt években sokszor hangoztattuk, hogy szeretnénk a lehető legtöbbet játszani a Felvidéken. Az idei nyarunk során a koncertek nagyjából hetven százaléka lesz a Felvidéken és csak harminc Magyarországon, ami nagy öröm számunkra.
R.: Ha megnézzük, a zenei pálya ezt megelőzően is adott volt nálam. Zenészként dolgoztunk, de még gyerekfejjel. Klubokban, kocsmákban játszottunk, beraktuk a kocsiba a hangszereket és mentünk fellépni. Ez valamilyen szinten meg is maradt, de emellett elkezdett érdekelni a hangtechnikai rész. Pont egy lemezt vettünk fel a zenekarommal, amelyben dobos voltam, és megtetszett ez a dolog.
Ezt követően volt egy motoros találkozó, ahol odamentem a hangtechnikát biztosító cég alkalmazottjához és elmondtam neki, hogy érdekelne ez az irány, és szeretném megtanulni. Ezután a zene háttérbe szorult, a hangtechnikusi munka lett a fő profilom. Hat-hét évvel ezelőtt volt egy szakadás, a cég a megszűnés szélére került, Koppány pedig felhívott, hogy nem csatlakozom-e a Rómeó vérzik zenekarhoz. Ezzel ugyanúgy tudtam folytatni a hangmérnöki, hangtechnikusi munkát. Dobosként nem voltam aktív, öt év is kimaradt.
Aztán jött Koppány ötlete, hogy megcsinálja a lemezt és megkérdezte, fel tudnám-e dobolni vakon. Azt válaszoltam, próbáljuk meg. Vettem felszerelést és azóta a Koppány és a Vadkelet Hősei zenekarral járunk zenélni, így ez visszatért az életembe.
Már a próba is egy kielégítő zenei élményt jelent, a koncert pedig csak a hab a tortán – ha át lehet adni a muzsikát a közönségnek. Ráadásul a csapat is kiváló.
Több rockelőadónál is láttuk, hogy időnként kiad egy érzelmesebb albumot, amely picit eltér a tőle addig megszokottól. Te hosszabb távra tervezed a szólókarriered, és egyenlő szintre került a Rómeó vérzik zenekarral?
K.: Ha az aktivitást nézzük, akkor a Rómeó vérzik a fő együttesem. A Vadkelet Hősei zenekarral tavaly rögzítettünk egy új dalt, amely júniusban kerül bemutatásra. Leforgattunk hozzá egy videóklipet, addig nem is jöttünk ki vele. Fesztiválokon már játszottuk, de júniusban fog megjelenni. Nem mondanám, hogy pihentetem a szólókarriert, június folyamán ott is kezdődnek a próbák. Egyelőre élvezem, hogy ezzel a zenekarral ilyen, a Rómeó vérzik bandával pedig egy másmilyen zenét játszom. Hagyom folyni a dolgokat és inkább élvezem, hogy zenész lehetek. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a jelenleg uralkodó zenei ízlés nem igazán fogadja be az igényes zenét. Kicsit el vagyok keseredve, mert az igénytelenség kezdi el jellemezni a fiatalok zenei világát. Ez a szövegekre is érvényes. Szerencsére sok playback-huszár elkezdett zenekarokkal dolgozni – ez pozitívum, de a mondanivaló ugyanúgy maradt a semmi. Sajnos ez megy most, és ezzel nem igazán lehet felvenni a versenyt, mert számomra nehéz rossz szöveget írni. Nem a keserűség szól belőlem.
Megpróbáltam, mitől megy vagy éppen nem megy valami és rájöttem: nem biztos, hogy bennem van a hiba. Gyakorlatilag tudatosítottam azt, hogy az áttörés sokkal több időt és energiát fog igényelni. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy idő kell ennek a dolognak.
Rengeteg visszajelzést kapok, sokaknak tetszik a Táncolj a hóban című dal – érdekes, hogy a kisgyermekeknek is. A rajongók küldenek videókat, amelyeken a gyermekek éneklik vagy dobolják, léggitározzák. Ilyenkor olyan érzésem van, mint hogy ha egy Paff, a bűvös sárkány gyereklemezt adtam volna ki, pedig nem.
Úgy látszik, hogy a dallamok és a szöveg bejön a kicsiknek és akár az időseknek is, csak még nincs meg az a televíziós médiaháttér. Ez a terv, és ha ez beindul, akkor lehet, hogy változni fog a dolog. Semmiképpen sem vagyok elkeseredve, mert tudom, hogy jó lett a lemez. Rajtam múlik: van egy feladat, amit meg kell oldani.
Jól értem, hogy a Táncolj a hóban című dal, ami a lemez legsikeresebbje, sem került rá a rádiók listájára?
K.: A Pátria Rádió elég sok számunkat játssza. Ez annak is köszönhető, hogy ismernek a zenei szerkesztők. Azonban egy közszolgálati rádióról van szó, a kommersz rádiókhoz nem jutott be. Ráfoghatnám a kiadóra vagy a menedzsmentemre, de nem szeretek mást hibáztatni, magamra vállalom. Nekem kell többet beleraknom, hogy ez a dolog eljusson oda, ahova én azt megálmodtam. Ugyanúgy, ahogy megálmodtam az akkordokat, majd eljutottak arra szintre, hogy egy stúdióban teljesedhessenek ki. Az én feladatom, hogy a kiteljesedett dalokat eljuttassam a széles közönséghez.
Térjünk át a beszélgetésünk fő témájára. Ha elképzelünk egy rockzenészt, elénk tárul a stadionok és a klubok látképe, a klasszikus rock életmód. Maradjunk a kluboknál. Átvesztek egyet, a dunaszerdahelyi Soul Huntert. Milyen klub a Soul Hunter, mit jelentett eddig a számotokra és mit szeretnétek vele elérni?
K.: Két síkon vinném keresztül a válaszom. A Soul Hunter egy kultikus klubbá vált. A Rómeó vérzik zenekarral csináltunk óriási koncerteket is, voltak hullámvölgyek is, de a klub tizenhárom éves fennállásának a legelejétől jelen vagyunk. Tudni kell, hogy Komáromtól egészen Pozsonyig nincs egyetlen rockklub sem, ez pedig egy hatalmas piaci rés. Amikor a Felvidéken játszottunk, két megoldás kínálkozott: vagy csinálunk egy hatalmas költségvetésű kultúrházas koncertet, vagy eljövünk a Soul Hunterbe és itt adunk egy klubbulit. Az az igazság, hogy a Felvidéken és általánosságban is jobban szeretem az utóbbiakat, pontosan azért, mert emberközelibb a koncertélmény a közönség és a mi számunkra is. Szeretem a csillogó-villogó koncerteket is, de a Soul Hunterben, ha felmegyünk a színpadra, brutálisan jó hangulatot tudunk csinálni. Állandó vendégek voltunk itt, évente legalább egyszer-kétszer mindig játszottunk.
A tavaszi és őszi turné kapcsán: mikor meghallottuk, hogy megszűnik a klub, volt egyfajta kétségbeesett keresés a részünkről, hol fog ezentúl koncertezni a Rómeó vérzik. Nemrég adtunk koncertet egy nádszegi diszkóklubban, amit azonnal le is kötöttünk, hogy egy új törzshelyet szerezzünk magunknak. Nem tudtuk, miért szűnik meg a klub. Roli viszont más síkon indult neki a történetnek. Megkereste a tulajdonost és megtudta tőle, hogy át lehet venni a klub irányítását. Ekkor felhívott Roli és megkérdezte, mi lenne, ha kivenné a klubot, én pedig segítenék neki ebben a munkában.
Picit küldetésemnek is érzem, hogy nem szabad veszni hagyni a Soul Huntert. Láttam az érsekújvári Klikk Pubot, ahol rengeteg zenekar nőtt fel. Egy klubnak nemcsak az a küldetése, hogy teltházat csináljon és kiszolgáljon mindenkit, hanem hogy lehetőséget adjon több zenekar felnövésére is.
Ha megnézem, a világhírű Whisky a Go Go klub nem sokkal nagyobb, csak emeletes, a színpadja pedig nagyjából ugyanakkora. Ott lépett fel többek között Frank Zappa, a Motörhead, onnan indult a Mötley Crüe és még sok más híres zenekar. A Soul Hunter is egy kultikus hely, amelyet meg kellene tartani.
Be tudnátok mutatni a Soul Hunter régi gárdatagjait?
K.: A legutolsó itteni koncertünk után köszönetet mondtam Tominak, hogy tizenhárom évig üzemeltette a klubot. Nagyon fontos dolog, hogy sikerült túlélniük a kétéves Covid-időszakot, biztosan komoly nehézségeik voltak. Úgy fogom fel, hogy megmentjük ezt a kultikus helyet és a Soul Hunter mondanivalóját, ezért sem változtatjuk meg a klub nevét. A klubnak tovább kell mennie, és ebből a szempontból mindegy, hogy a Tomi vagy mi vezetjük. A közönség annyit fog látni, hogy egy kicsit megváltoznak a klub paraméterei. Szeretnénk egy zenekarbarátibb helyet csinálni, komfortosabb backstage-dzsel. Mivel külföldi zenekarok is járnak le a kisebb magyarországi klubokba, az a célunk, hogy bekerüljünk a közép-európai klubvilág forgatagába. Szeretném, ha Dunaszerdahelyen külföldi zenekarok is megfordulnának, ezért egy olyan backstage kialakítása szükséges, ahol kényelmesen le tudnak ülni és el tudják fogyasztani az inni- és ennivalót. A júniusi átvétel után ez lesz az elsődleges feladatunk.
Beszéltünk arról, hogy szeretnétek a zenészeknek egy komfortosabb helyet kialakítani. A vendégek és a közönség is kap valami pluszt? Egyáltalán kell változtatni valamin ebből a szempontból?
K.: Mindenképpen, hiszen egy szórakozóhelyet szeretnénk létrehozni, nagyobb befogadóképességgel. Eddig nagyjából háromszáz ember fért be, az átalakítások után körülbelül kettőszáznyolcvan férőhelyes lesz. Azzal is tovább szeretnénk növelni a hely kultikusságát, hogy rocklegendák képei is felkerülnek a falra. Júniusban a klub Facebook és Instagram csatornáján rendszeresen jelentkezünk majd és beszámolunk arról, hol tart az átalakítás. Szeretnénk felkelteni az emberek figyelmét. Júliusban lesz egy klubmegnyitó, ahol egy nagy durranással akarunk indítani.
Talán a legfontosabb dolog a tartalom. Lehet bővíteni a repertoáron és meddig lehet elmenni tekintve, hogy a klubnak van egy arculata, amely tizenhárom évig formálódott? Bele fogtok ebbe valamilyen módon nyúlni, vagy csak az általatok említett változások mennek majd végbe?
K.: A klub neve music club, nem rockklub, ezt pedig ki szeretnénk használni. Dunaszerdahelyen van még a Grand Coffee Club és az NFG – velük is szeretnénk egy jó együttműködést, segíteni egymást. Nekünk is érdekünk, hogy minél több zenei klub legyen a Felvidéken. Az NFG az alternatív irányzatok mellett elkötelezett, mi pedig a rock felé fordultunk, de szeretnénk táncosabb diszkóesteket is csinálni, egyeztetve a Granddal. Ha mondjuk náluk van sztárvendég, akkor nálunk ne legyen ugyanazon a napon és fordítva. Jó velük a kapcsolat, nem látok gondot ezen a téren. A lényeg, hogy ne egymás ellen dolgozzunk, hanem közösen a dunaszerdahelyi zenei élet fellendítéséért.
Szeretnék blues zenekarokat is idehozni, ugyanakkor azt gondolom, hogy a jazz irányzat nagyon jól megfér az NFG-ben, mert az kultikusabb, meghittebb helyre, estleg egy kávéházba való. Mi ismertebb és nagyobb zenekarokban gondolkodunk.
Ősszel nagy durranásokat akarunk, szeretnénk komoly magyarországi zenekarokat is idehozni, és kiépíteni egy olyan hálózatot, hogy később a külföldi bandák is megforduljanak Dunaszerdahelyen.
Kik lesznek a tagjai a Soul Hunter szervezőcsapatának?
R.: Valójában két személy: Koppány és én. Neki megvan a kapcsolatrendszere a zenészekkel, ismerik őt. Azt követően, hogy megtörtént az átadás, rögtön hívtam is Koppányt és megbeszéltük, hogyan is vágunk bele. Az üzletvezetésben megvan a kellő tapasztalatom, de a zenei oldalra már kevés vagyok. Technikusként nem zavartam sok vizet, de jobb is így, hiszen Koppányt ismerik. Azzal kapcsolatban még sok kérdőjel van, hogy kik azok, akik be fognak segíteni (pincérek, munkások).
Új úton indultatok el és új dolgokkal találkoztatok annak ellenére is, hogy mindketten a szakmában dolgoztok. Milyen jellegű segítségre lenne szükségetek a közönségtől?
K.: Egy klub akkor működik, ha van közönség. Közönség pedig akkor van, ha jó a zene. Ez egy ördögi kör, minden mindennel összefügg.
Zenészként úgy látom, hogy az elsődleges feladatom egy olyan miliő kialakítása, ahova szívesen járnának vissza a zenésztársak. Ha egy zenekar bevonzza a tömeget és úgy megy el, hogy örömmel térne vissza, akkor azt mondanám, sikerült valamit elérni.
Az lenne a legjobb, ha könnyen össze tudnám rakni a jövő évi programot. Ez lenne a siker szakmai része, a másik összetevőt pedig a közönség adja. Bár sokan mondják, hogy ne legyek, optimista vagyok a tekintetben, hogy kialakul majd egy olyan vendégbázis, amely függetlenül attól is eljön hozzánk szórakozni, hogy ki játszik a klubban. A legfontosabb egy olyan közönségbázis létrehozása, akik pénteken és szombaton is eljönnek, mert tudják, hogy nyitva vagyunk és hogy minőségi zenét, jól kiszolgálást és biztonságos szórakozást kapnak. Ez azonban sok apró dologból tevődik össze.
Gondolkodtok többnapos tematikus fesztiválokban is?
K.: Igen, gondolkodtunk, mert szerintünk egy zenei klub egyik legfontosabb küldetése, hogy kinevelje a következő generáció zenéjét. Vannak olyan terveink, hogy akár rendezhetnénk egy tehetségkutatót is zenekarok számára. Másrészt pedig szeretnénk a helyi bandákat felléptetni a nagynevű zenekarok előtt, hogy közönségük is legyen. Ezt is nagyon fontos dolognak tartjuk.
Tematikus esteket is akarunk tartani, néhánynak már a címe is megvan: Made in Csallóköz vagy a Rólunk szól. Ezeken a helyi zenekarok mutatkozhatnának be, de nemcsak rock stílusban, Dunaszerdahelyen nagyon ügyes rapperek is vannak, akik érdekesek lehetnek a közönségnek, hiszen általában csak a videómegosztó csatornákon látjuk őket.
Az alulról feltörekvő embereknek is szeretnénk teret adni. Tizenkilenc évig néptáncoltam, így szívügyem a táncház. Ha először nem is havi rendszerességgel, de később akár ilyen gyakorisággal is szeretnénk ilyeneket rendezni, mert nem hallottam, hogy valahol lennének. A folklór világában is van ismeretségem, ezt kihasználva szeretnénk vendégül látni a környék néptáncosait. A hely adott erre. Rengeteg ötlet van a fejünkben, amelyeknek, ha csak a nyolcvan százalékát sikerül megvalósítanunk a közeljövőben, akkor már sikeresek leszünk.
Mikor szeretnétek megnyitni a felújított klubot, és addig még mi mindent kell elvégeznetek?
R.: A hivatalos dátum a július 7-8-i hétvége. Ezt megelőzően azonban csinálunk egy zártkörű akciót, amelyre azokat hívjuk meg, akik segítettek az átalakításban, továbbá ismerősöket és zenészeket. Május végén lemegy az utolsó koncert, júniusban pedig kezdődnek a munkálatok. Erről sok mindent nem akarunk elárulni, hogy meglepetés legyen. Nagyon szűkös a határidő, amely alatt el kell végeznünk ezeket a dolgokat. A legfontosabb a backstage átalakítása a zenekarok számára.
Július 7-én egy partival kezdenénk, DJ Hoffman biztosítja a zenét. Másnap, szombaton jön egy Rómeó vérzik, Junkies duplakoncert, amely szerintem sok embert fog vonzani.
Ezzel a rockkoncerttel szeretnénk megadni a klub irányvonalát. Nyáron inkább kisebb koncertek, partik lesznek. A nyári időszak az üzemeltetés szempontjából is egyfajta próbaidőszak lesz, az igazi munka szeptembertől indul be, amikortól már nagy zenekarok jönnek majd sorban.
Milyen volt a Soul Hunter közönsége a múltban, és ti milyet szeretnétek?
K.: Arról nem igazán tudok beszélni, milyen közönség járt ide, de arról igen, hogy milyet szeretnénk. Ahogy elmondtam, lesznek tematikus estek, tehát az idősebb generáció is megtalálhatja a magáét. Látjuk, hogy diszkóestek formájában lenne erre is igény. Viszont természetesen a fiataloknak is szeretnénk bőven adni szórakozási lehetőséget, a rockzene kedvelői pedig tényleg ki lesznek szolgálva minden téren. Egy olyan újítást akarunk bevezetni, hogy a közönség a koncertek után is maradjon itt az afterpartyra. Lesznek rock és hip-hop DJ-k.
Manapság, ha bármibe belekezd az ember, elengedhetetlen, hogy a különféle szociális hálózatokon reklámozza magát. Roli, ezzel te foglalkozol?
R.: Ezt is közösen visszük. Úgy mondanám, hogy a fő feladatom a Soul Hunter üzleti részének a vezetése és a vendéglátás. A célom, hogy kényelmesen érezzék magunkat nálunk és hogy elégedettek legyenek a kínálatunkkal. A PR-rész valamilyen szinten adott, hiszen egy olyan klubról beszélünk, amely már tizenhárom éve működik, tehát ebben nem kell semmit sem változtatnunk. Az itteni emberek ismerik a Soul Huntert, és a túlnyomó többségüknek hozzánk kapcsolódó élménye is van. Amikor elindulunk, az emberek látni fogják, hogy lesz bizonyos újdonság, ami igazából nem is az, csak valamiféle renoválás, vérfrissítés. Erre biztosan mindenki felkapja majd a fejét. Eddig nem igazán tudták az emberek, mi fog történni a klubbal, mostanra azonban el van már szórva a mag, hogy a Soul Hunter működik tovább. Erre pedig nagyon pozitív visszajelzések érkeznek az emberektől. Mindent beleadunk, hogy a szórakozás és a jókedv iránti vágyat ki tudjuk elégíteni. Személy szerint tizenhárom éve ide járok, itt kezdtünk el koncertezni. Az előző tulajdonos nagyon segítőkész volt, engedett minket itt zenélni. Most pedig ott tartunk, hogy átvesszük és folytatjuk tovább.
Tudjuk és érezzük, hogy milyen működési profilt kell tovább vinnünk. Visszatérve a reklámra, nem hinném, hogy ezt az eddig megszokottól eltérő stratégiával kellene folytatni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy minél több médiapartnerre lenne szükségünk, hogy eljussunk az emberekhez. Kellenek az offline hirdetések is az újságokban, de a Pátria Rádión kívül nem igazán tudunk más felületet, ahol hirdethetnénk magunkat. Az átalakításokban nagyon nagy segítséget kaptunk a barátainktól, amire viszont szükségünk lenne, az a már említett médiatámogatás. Partnerek tekintetében is jók a kilátások, de minél több a médiaháttér, annál jobban el tudunk jutni az emberekhez.
Ami a közönséget illeti: szeretnétek megtartani a régebb óta idejáró embereket és be akartok csalni újakat, új dolgokkal?
K.: Is-is, a régieknek is szeretnénk új dolgokat adni, egy szélesebb spektrumot nyújtani. Ennek apropóján szerintem új közönség is verbuválódik majd. Ez idő és a marketing kérdése lesz, a tettek fognak minket igazolni vagy megcáfolni. Nehéz olyan nagy dolgokról beszélni, amelyeket még nem támasztják alá a számok. Nagyon bízom abban, hogy ha esetleg jövő ilyenkor leülünk majd beszélgetni, akkor azt mondhatjuk, hogy valamit már letettünk az asztalra.
Jelenleg az a legfontosabb dolog, hogy a klub megmenekült a bezárástól, és nem egy kínai üzlet vagy akármi más lesz a helyén. Ez egy hatalmas dolog, számomra ez jelenleg a legnagyobb siker. Megmaradunk egy olyan music klubnak, amely egészen a fiatalos diszkótól a rockig széles spektrumot ölel át, élő zenével.
Azt meg majd csak a jövő fogja eldönteni, hogy mi mindent tudunk még kihozni ebből a lehetőségből. Szóljon rólunk ez az egész: ne csak rólunk, zenészekről, hanem a közönségről is.
R.: A zenészeknek és magának a közönségnek is olyat akarunk nyújtani, hogy mindenki elégedett legyen. A rendszer működése szintén a zenészeken és a közönségen múlik majd.
A beszélgetés végére kérnék szépen egy jelmondatot.
K.: Ez a klub továbbra is rólunk soul…
R.: Nehéz egy olyan dologra szavakat találni, ami nem új, ezért csak annyit mondanék, hogy a zene mindenkié.
Köszönöm szépen a beszélgetést!