FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A nyári felkészülés kellős közepén, sorrendben a második felkészülési mérkőzésünket abszolváltuk Békén. Miért éppen Béke? Bevallom, először valami falunapi matinéra gondoltam, aztán a tulajdonos úr szavai meggyőztek. A DAC szellemiségével mindenképpen összeegyeztethető kezdeményezés premierjét láthattuk – közelebb vinni a DAC-ot az emberekhez. Elvinni mindannyiunk szeretett csapatát oda, ahol a szurkolók amúgy is élnek-halnak a DAC-ért. Elsőként Világi Oszkár szülőfalujába…
Anno a brünniek amolyan hagyományos cseh – vagyis inkább morva – ellenfélnek számítottak mifelénk a bajnokságban. A csehszlovák föderális ligában hat alkalommal csaptunk össze velük, első ízben 1989. november 19-én, amikor öt góllal tömtük ki a hálójukat:
Két nappal a bársonyos forradalom kitörése után vagyunk, az embereket épphogy megsuhintotta a változás szele. Volt, aki a pozícióját féltve visszahátrált, míg az egyszerű proli a szebb jövő reményében vállalkozott arra, hogy összefoglalja az események menetét. Hol máshol, mint a dunaszerdahelyi stadionban, hisz’ ahogy napjainkban, úgy abban az időben is a szentély bizonyult a felvidéki magyar társadalom leghangosabb szócsövének. Apám frissen pirított napraforgójával a zsebemben indultunk a Sport utcába… A brünniek akkor a föderális liga újoncaként érkeztek a Csallóköz fővárosába, és a fegyvergyár csapata irtózatos verésbe szaladt bele. Egy új szerzemény, bizonyos Király Radko volt elemében, aki bár nem klasszikus, csak amolyan „hamis” mesterhármast ért el. A másik két találatot Simon Gyuszi jegyezte…
Eltelt jó pár évtized, a brünniek hol kiestek, hol feljutottak az 1. ligába. ldőközben visszakapták tradicionális nevüket, a „Zbrojovka” márkanevet, viszont ezúttal „békés szándékkal” érkeztek. Békére – ahol nem mellesleg a gyepmester is ízig-vérig DAC-szurkoló. Ha csak Janin múlik, kolbászból lenne a békei kerítés! Immár annak tudatában léptünk pályára, hogy ismeretesek a Konferencia Liga-beli ellenfeleink. A többes szám merész, bár nem elvakult szólam: azt hiszem, a grúz FC Dila Gorin illik továbblépnünk, majd az ukrán FC Vorskla Poltava sem lehet túlontúl nagy falat számunkra, amennyiben azt komolyan gondoljuk.
Az esélylatolgatások fényében illik megnevezni az új szerzeményeinket is – a legutóbb közölt két cseh légiós mellé a lengyel Konrad Gruszkowski érkezett védelmünk jobb oldalára. Kašán kívül azonban egyelőre egyikük sem mutatkozott be DAC-mezben.
Tudom, majd fejemhez vágják, hogy senkit sem szabad előre leírni, és nekünk a Messi sem volna jó… de az Isten szerelmére, milyen erősítés az olyan, aki a lengyel másodosztály utolsó tíz fordulójában mindösszesen 18 perc játéklehetőséget kapott? Vagy akit márciustól sérülése hátráltat, hogy pályára lépjen? Mik vagyunk mi, ispotály, vagy egy klub, aki Európába készül?
Szóval hajrá, hajrá!
Sör, „csehszlovák kóla”, kolbász, gulyás és ezer feletti nézőszám, ami több mint a duplája a kisközség összlakosságának. Hamisítatlan „búcsúi hangulat”, ahol a belépés díjtalan, de ahogy a legtöbb rendes helyen, itt is illett pár euróval meghálálni a vendéglátást. A Pohronie elleni felkészülési mérkőzéshez képest Guľa mesternek immár több olyan játékos is a rendelkezésére állt, akik visszatértek a válogatottjaik összetartásáról. Vezetőedzőnk ismét bizonyította, hogy bátran válogat az ifjú tehetségek között. S bár a szurkolók elsősorban az új szerzemények jövetelét várják, ne feledkezzünk meg a DAC eredendő küldetéséről: saját nevelésű fiatalokat beépíteni a csapatba.
Mert hát ízletes a kukkóniás kolbász és finom a háztáji tej, de a legédesebb idea, hogy olyan környékbeli fiatalok viseljék a sárga-kék mezt, akiknek hozzánk hasonlóan a szívük is az aranyló gabonamezők és a Duna kékje jelképéért dobog.
Kezdeti fölényünket Szolgai Máté koronázhatta volna meg több ízben is góllal, ám az első játékrészben mutatott játék összképe kissé alulmaradt a békei családias kezdeményezés színvonalától. Szünet után a mérkőzésre nevezett összes labdarúgónk lehetőség kapott. A 69. percben egy gyors ellentámadás során, az ügyetlenkedő brünni védők előtt Ramadan lőtt kapásból a hálóba – 1:0. Nem sokkal később a végeredmény is kialakult, a vendégek egyenlítettek: Petráš előbb elindult „gulyásért”, majd megtorpant, és a brünni spíler kapusunk elmélázását kihasználva átemelte felette a lasztit – 1:1. Fiatalkoromban jómagam is kapuskodtam „sörmeccseken”, de egy ilyen baki után nem akadt volna haver, aki fizet nekem egy kört a büfében. Jegyzetem ugyanilyen hiányérzettel ér véget…
A nyári felkészülés jegyében, legközelebb bukaresti Rapidot fogadjuk a MOL Akadémián. Hajrá, DAC!
DAC 1904 – Zbrojovka Brno 1:1 (0:0)
Góllövőnk: Ramadan
DAC: Veszelinov (46. Petráš) – Alex Pinto (34. Andzouana), Risvanis (46. Urblík), Brunetti (46. Kaša), Mendez (70. Kachút) – Káčer (46. Riquelme), Dimun (46. Vitális), Szolgai (70. Demjanovič) – Ramadan (70. Žiga), Záhradník (70. Csóka), Veselovský (46. Leginus).