A cikk megjelent a Klikk Out 2023/07. számában.
Ha koránkelő vagy, tavasszal és nyáron biztosan elkapod a hajnali madárkoncertet – a még friss levegő trillázással, csiviteléssel, károgással telik meg, más hang híján pedig még feltűnőbb ez a (legtöbbünknek kedves) lármázás. De belegondoltál már abba, hogy esetleg mindez csak illúzió? Hogy talán a madarak nem is valósak, hanem ügyesen megszerkesztett drónok, melyek állandó megfigyelés alatt tartanak bennünket, és a legszemélyesebb információinkat szolgáltatják ki a hivatalos vagy félhivatalos szerveknek?
Na, ácsi, mondod, miféle hülyeség ez?!
Mielőtt gondolatban letorkolnál, nyugi, ezt sem én találtam ki. Létezik egy ilyen összeesküvés-elmélet, amely valójában nem is annyira összeesküvés-elmélet, mint annak valamiféle kicsavart paródiája, egyfajta performansszal egybekötve. Az ötletet pedig tulajdonképpen a véletlen szülte. 2017-ben egy Peter McIndoe nevű, szemtelenül fiatal egyetemista srác sörözött Memphisben a haverjaival. Trump épp megnyerte a választásokat, a városban pedig a Women’s March képviselői vonultak a transzparenseikkel, akik úgy érezték, az újdonsült elnök retorikája és politikája a női jogok érvényesítése szempontjából erős visszalépést jelent. Csakhogy soraikat hamarosan ellentüntetők bontották meg, úgymond betolakodva egy olyan eseményre, amelyhez nem sok közük volt. Peter emiatti felháborodásában döntött úgy, hogy kicsit kimegy az ellentüntetők közé trollkodni.
Az első agyament hülyeséget, ami az eszébe jutott, felírta egy kartonlapra, és harsogva csatlakozott a tömeghez. Ez az agyament hülyeség egy egyszerű mondat volt: „Birds aren’t real” – azaz, „A madarak nem valósak”.
Csakhamar ki is szúrták maguknak őt az ott összegyűlt fószerek, és természetes kíváncsiságuk által hajtva megkérdezték tőle, hogy ugyan mit is akar jelenteni ez a szlogen. McIndoe pedig innentől kezdve improvizált. Elmesélte, hogy egy immár évtizedek óta működő mozgalom tagja, melynek a célja eredetileg az volt, hogy a madarakat megmentse. Sajnos ebben kudarcot vallottak, így most legalább szeretnék a széles közönség figyelmét felhívni arra, hogy a körülöttünk röpködő szárnyasok valójában már nem is madarak, hanem megfigyelő rendszerekkel ellátott, madaraknak álcázott drónok.
McIndoe-nak ezen a ponton talán eszébe sem jutott, hogy ennek a performansznak folytatása lesz, csakhogy valaki a mobiljával felvette a rögtönzött monológját, felrakta a Facebookra, és ott saját életet kezdett élni a dolog.
A videót rengetegen kommentálták és osztották meg, olyanok is, akik rögtön rájöttek, hogy az egész csak egy vicc, na meg olyanok is, akik véresen komolyan vették a srác szavait. Persze ezek után már a riporterek, újságírók is könnyen megtalálták őt, McIndoe pedig – ha már lúd, legyen kövér – rájátszott a dologra, és őszintének tűnő meggyőződéssel ecsetelte interjúiban, hogy mi is történt a szerencsétlen amerikai madárpopulációval.
Egész komoly háttértörténetet is kerekítettek aztán mindehhez. Valahogy úgy történt a dolog, hogy a negyvenes évektől, a kommunistáktól való parázás csúcsán a CIA mindenkit igyekezett megfigyelés alatt tartani, aki akár csak egy jottányit is rokonszenvezett a vörösökkel. A szervezet élére pedig 1953-ban egy Allen Dulles nevű férfi került, aki történetesen ki nem állhatta a madarakat, főképp mert állandóan a potyadékukkal tisztelték meg az autóját, amelyet nagy becsben tartott. Az ő fejéből pattant ki tehát az ördögi terv, hogy irtsák ki az összeset, és ha már ott tartanak, kössék össze a kellemeset a hasznossal, és helyettesítsék őket kamerákkal. A Boeing mérnökeit bevonva módosított, hatalmas méregtartályokkal ellátott éjfekete B-52-es bombázókat gyártottak, melyekkel a sötétség leple alatt irtották szisztematikusan a tollasokat. A megmaradt állatokat pedig vadászdrónokkal tették el láb alól, fokozatosan üzembe helyezve a műmadarakat. A projektben résztvevő mérnököket és egyéb dolgozókat munkájuk végeztével Vietnamba küldték, ahol szőrén-szálán eltűntek, így nem is árulhattak el semmit senkinek. Minderről pedig talán tudomást sem szereztek volna maguk az aktivisták sem, ha nem találkoznak véletlenül a csapat egyetlen életben maradt tagjával, Neil Forddal. A mozgalom weboldalán látható egy interjúrészlet az összes kézzelfogható bizonyíték eltüntetésével később megbízott Eugene Price-szal, amelyben röviden mesél arról, hogy mi is történt. (Nyilván fizetett színészről van szó.)
McIndoe hihetetlen fapofával tudta a mondandóját előadni. Társakat is szerzett maga mellé, a Birds Brigade tagjait, akikkel együtt tüntetéseket szervezett, óriási hirdetőtáblákat béreltek az üzenetük népszerűsítésére, és internetes oldalukon is nyilvánosság elé tárták az „igazságot”. A mozgalom pedig egyre több követőre talált világszerte.
De hogy miért is vitte el a mozgalmat egész idáig McIndoe?
Egy idő után Peter úgy döntött, hogy nem játssza tovább a sültbolondot, és bevallotta, hogy ez az egész az ő agyszüleménye volt. Elmesélte, hogy egy kifejezetten konzervatív és vallásos közegben nőtt fel, amelyben a nézetei nem sok visszhangot vetettek, és csodabogárnak tartották őt. Ami pedig viccnek indult, abban hamarosan megérezte a potenciált, illetve annak a lehetőségét, hogy egy dezinformációkkal elárasztott, bizonytalan világban közelebb hozza egymáshoz az embereket az abszurd humor révén. Egyfajta kollektív szerepjátékként fogja fel a Birds Aren’t Realt, amely a közösségképző ereje folytán a különböző politikai meggyőződésekkel bíró emberek közti hidakat is képes lehet lerombolni, ekképp pozitív társadalmi hozadékkal bír. Nem mellesleg az összeesküvés-elméletek sem tűnnek olyan ijesztőnek, ha komolyanvehetetlenek. Ugyan ki ne tudna egy jót röhögni az olyan ötleteken, mint például hogy a „madarak” azért ülnek a magasfeszültségű vezetékeken, hogy onnan töltsék fel magukat energiával, vagy hogy a sirályok nem azért lopják el a kajádat, mert szemtelenül éhesek, hanem hogy DNS-mintát szerezzenek az általad benyálazott kaja révén? Ja, amúgy ha nem tudtad volna, még Kennedyt is azért gyilkolták meg, mert nem akart részt venni a madármészárlásban…
Valószínűleg jó buli lehet együtt tüntetni egy képzeletbeli nemes ügy okán a tiédhez hasonló humorérzékkel rendelkező emberkékkel. De ha transzparenst nincs is kedved lengetni, szórakozhatsz egy jót a Madarak nem valósak magyar oldalán. Ott egy kicsit többet is olvashatsz a mozgalom „történetéről”, esetleg derülhetsz a Facebook-oldalukat elárasztó hülyeségeken, miközben a hűs sörödet szürcsölgeted a vízparton ülve!
