„Az összes gondolkodó, érző lény között
Legeslegnyomorultabbak mi, nők vagyunk.”
(Euripidész: Médeia, ford.: Karsai György és Térey János)
Euripidész: Médeia című alkotását dolgozta fel a Pinceszínház, de nem a szokványos módon. Mitől izgalmas a Médeia történet most? Kicsoda Médeia? Ki ez a nő? Kegyetlen gyilkos vagy egy elképesztően okos, a férfi uralta világban kiválóan eligazodó asszony?
E kérdésekre keresi választ a darab. Médeia az erős nő archetípusa. De mi az erő? A Médeia név jelentése: férfiasság. A férfi hősök útját járatja vele a szerző, kinek sajátja az emberismeret, a mágia, a nyers őszinteség és a női és férfi szerepekben történő tökéletes eligazodás. Médeia játszik és egy tökéletes bosszútervet hajt végre, vagy percről-percre hozza meg a döntéseit?
Iaszón a feleségét eláruló vagy csak egy életét új alapokra helyező, az erős nő fogságából szabadulni akaró férfi, egy antihős? A hős, aki megszerezte az aranygyapjút Peliasznak, végrehajtotta a lehetetlen küldetést, természetesen, Médeia nélkülözhetetlen segítségével. Szerette valaha Médeiát vagy csak elfogadta a nő rajongását és élvezte az ezzel járó dicsőséget és hatalmat?
Sok-sok kérdést vet fel a darab a jelenben is, a szerepek ugyanis mai is lehetnek hasonlóak. Tudunk olyan nőkről és férfiakról, akiknek feltehetnénk ugyanezeket a kérdéseket. De vajon ugyanazokat a válaszokat kapnánk, mint amelyeket a darab is megad számunkra. Az előadás nem szokványos módon közelít az ismert történethez, újabb és újabb kérdéseket generál a nézőkben és a színészekben egyaránt.
„Irányokat ad és mérhetetlen női erőt közvetít. Az előadás rítus és beavatás.” – olvasható a Pinceszínház weboldalán.
Nem sokkal az előadás márciusi bemutatója után interjú készült a szereplőkkel …… melyben a színészek is kifejtették véleményüket. A beszélgetést Csatádi Gábor vezette.
Médeiában mennyi az emberi vagy az, ami annál több?
Zalán: Iaszón szemszögéből semmi emberi nincsen Médeiában. Aigeosz emberként tekint rá, de a többiek, Kreón és Iaszón csak egy „lényt látnak benne. ” Eleinte persze Iaszónt az vonzotta, hogy Médeia létezése tulajdonképpen egy abnormális létezés. Aztán ráébred, hogy ő a görög normák szerint szeretne élni, ám Médeia semmilyen szempontból nem tud, nem akar ezen normáknak megfelelni. Egy kapcsolatban az egy idő után hatalmas teherré válik, ha reggel ránézve a társadra azt érzed, hogy na, ez a mai nap is egy újabb, iszonyatos meccs lesz majd köztetek.
Ágens: Igen, ez egy folyamatos meccs.
Iaszón a normák szerint szeretne élni, vagy inkább csak sodródik?
Zalán: Iaszón tíz évet lehúzott Médeia mellett, és egyszer csak jön egy másik nő az életébe, akivel igazából minden problémák nélkül alakul. Aki kérdések és feltételek nélkül szereti Iaszónt, nem akar varázslatokról beszélni, nem hánytorgatja fel, „hogy mit is tettem én neked, veled, hogy hős lehessél?!
Ágens: …és nem ítélkezik…
Zalán: Médeiában folyamatosan ott a szemrehányás – pedig valaha tíz körömmel kapaszkodott Iaszónba, ami persze az elején nagyon vonzó lehetett, ám aztán egyre kellemetlenebbé, nyomasztóbbá vált… Folyvást felemlegeti, hogy ami miatt mitológiai hős lett, azt mind neki, Médeiának köszönheti.
Ágens: De hiszen ez így igaz!
Zalán: Nem, ez ebben a formában nem igaz.
Ágens: De!
Miért nem igaz?
Ágens: Mert Iaszón egy szerencsétlen! Mert mindent én, Médeia tettem, amivel ő, Iaszón előrébb jutott. Médeia teremtette meg a környezetet, amelyben aztán már könnyű volt hősnek lenni!
Zalán: Iaszón nem azt állítja, hogy Médeia semmit sem tett, hanem azt, hogy ez minimum ötven-ötven százalékban történt. Médeia adta az erőt, de én, Iaszón vágtam le a sárkány fejét.
Ágens: Nem, te, Iaszón el sem jutottál volna odáig, ha én nem vagyok.
Zalán: Ezt én nem is vitatom, ám akkor sem te csináltál mindent!
Vajon miért esik nehezünkre akár mitológiai szereplőként, akár hús-vér emberként belátni, hogy a közös dolgainkat ötven-ötven százalékban alakítjuk, és ugyanilyen arányban vagyunk ezért felelősek is?
Zalán: Azért, mert ez a könnyebbik út. Sokkal könnyebb valamit ex katedra kijelenteni, mint azt mondani: üljük le és beszéljük meg. Az meló, meló a másikkal beszélgetni. Sokkal egyszerűbb azt mondani: én csináltam, nem te, és menj a fenébe! – Nem, te menj a fenébe!
A teljes interjú a főszereplőkkel EZEN a linken olvasható.
A darab közreműködői:
Játsszák / Gyimesi Ágnes Andrea, vagyis Ágens és Makranczi Zalán
Dramaturg, Beavató / Karsai György
Látvány, jelmez / Petrányi Luca
Zene / Porteleki Áron
Író / Euripidész
Fordította / Karsai György és Térey János
Smink, Haj / Holluby Eszter
Ügyelő, Kellékes / Kónya Mercédesz
Súgó / Tombor Zsuzsa
A rendező munkatársa / Égető Fanni
Rendező / Szenteczki Zita