Nyitókép: Ugróczky István illusztrációs felvétele
Kilenc nap alatt három összecsapás, bajnoki, kupa, majd ismét a Niké Liga – ez vár, illetve ez várt szeretett csapatunkra. Ebből az első megmérettetés máris letudva: a 13. forduló nyitómérkőzésén az újonc Kassa otthonában léptünk pályára, s három gólt szerezve megérdemelten gyűjtöttük be a három pontot. Kassai bajnokira utoljára kilenc évvel ezelőtt volt precedens, akkor még a régi Loki-stadionban. A Kelet-Szlovákiai metropoliszban azonban egy évre rá, 2015-ben is tiszteletünket tettük, méghozzá egy emlékezetes szerdai kupamérkőzésen. Kassa Dunaszerdahelyről nézve rettentő messze van az „egyszerű halandónak”, valahogy mégis imádtam ezeket a túrákat! Ezúttal sem maradt DAC-szurkoló nélkül a kassai Aréna. Közel százan voltak a vendégszektorban, és minden bizonnyal néhányan a hazaiak közt is…
2015 óta sok víz lefolyt már a Csermely patakon, miközben a kassai labdarúgás szebb napokat is látott. Jó pár esztendőt töltöttek a második vonalban, mígnem visszakerültek az elitbe. Jelenleg az enyészeté lett egykori Všešportový Areál mellett épülőfélben van az új kassai Aréna, s a klub szintén – tudja fene hányadszor már, de – újjáéledt. Legutóbb pedig ifj. Kozák személyében vezetőedzőt is cseréltek.
„Ezen a mérkőzésen különösen szívesen látottak a szlovák zászlók. Tudjuk, kik ellen játszunk!” – állt a kassai fanklub mérkőzés előtti felhívásában.
Érdekes tendencia, hogy miközben szurkolóik jelentős hányada mindinkább magyarellenes szólamokat puffogtat, a klub többségi részvényeit magyar tulajdonosi kör birtokolja, illetve a sportkomplexum is a magyar kormány hathatós támogatása mellett épülhetett fel. Na, de lelkük rajta, minket sokkal inkább foglalkoztat a DAC jelene és jövője.
Szakadó esőben indultak útnak híveink, s a csapadék hellyel-közzel hullott rájuk az úton, illetve Kassán is.
Szurkolóink, ahogy az lenni szokott, létszámban és hangerőben is verték a hazai „nagyszájú” kemény magot – akiknek végezetül csupán kettő, azaz kettő darab szlovák zászlót sikerült előhúzni a szekrényből. A zöld gyepen szintén megmutatkozott a DAC fölénye, különösképpen az első félidőben. Káčert a kispadon hagyta Guľa mester, Alex Pinto helyett pedig Gruszkowski kezdett. Talán a legfontosabb viszont, hogy nemcsak személycserék történtek csapatunkban, hanem játékfelfogásban is pozitív változásokat eszközölt az edzőnk. Kellett persze hozzá egy fogatlan tigrisként küzdő Kassa, de ha engem kérdeznek:
Hosszú idő után kifejezetten tetszetős játékkal rukkoltunk elő, aminek rögtön az elején érezni lehetett az ízét és illatát. Vagy ha úgy tetszik, a gólszagot!
Az 5. percben Andzouana ívelt labdáját Goure csúsztatta a kassaiak hálójába – 0:1 – megalapozva ezzel az első félidő kimenetelét. A mérkőzés ezen részében gyakorlatilag az történt a pályán, amit a DAC akart. A 16. percben máris növeltük az előnyünket: Trusa a tizenhatos széléről az ellenkező irányba passzolt, ahol a szabadon érkező Andzouana, senkitől sem zavartatva megszerezte a második találatunkat – 0:2. A félidő végéig a saját kapujuk elé szegeztük a hazaiakat, szinte egy lélegzetvételnyi pillanatot sem hagyva a próbálkozásaiknak. Épp csak az újabb gólunk maradt el, holott simán ki lehetett volna tömni ezt a gyengécske Kassát.
Szünetben csere nem volt, de nem is lett volna indokolt megbontani a működőképes gépezetünket.
A tempóból ugyanakkor kissé visszavettünk, amire a Kassa is ráeszmélt és fokozatosan bontakoztak ki az ellentámadásaik. Kár volt érte, de ilyen a foci, taktikáztunk, meglehet már a hétközi kupameccsre tartalékoltunk? Egy védelmi megingásunkból aztán gólt szereztek a hazaiak, azonban les címén érvénytelenítette azt Kružliak játékvezető. Kicsit ugyan még oldotta a helyzetet a VAR, a les azonban les. Szó mi szó, necces szituáció volt, meg is írtam Dodi barátomnak – akivel gyakran elemezzük a focit –, hogy Padányban az ilyet gondolkodás nélkül megad a bíró. És akkor máris 1:2, mi pedig talán elkezdhetjük egy tükörsima meccsen a körmeinket rágni!?
Maradt tehát a kétgólos előnyünk, ám még így is vérszemet kaptak a hazaiak.
Cserékkel próbált Guľa mester belenyúlni ekkor a játékba, azonban csak a 80. perc tájékán lehetett érezni ismét a „gólszagot”. Rögtön kétszer egymás után. A 85. percben Andzouana tán tudatos, avagy beadásnak szánt lövése hulló falevélként pottyan be a kassai veterán kapus hálójába – 0:3. Hogy mit mond az ilyenre egyik vagy másik csapat híve? Lecsúszott a lábáról! – illetve: Ezt jól besz*pta! Kongói védőnk mindenesetre a legutóbbi bajnokin is két gólt szerzett, ezúttal pedig két gól és egy assziszt írható a neve mellé. Eldőlt a mérkőzés, kapott gól nélkül, hármat szerezve, megérdemelten hozzuk haza a három pontot Kassáról.
Egyébként az is üdvözítő, hogy lehoztuk a meccset sárga lapok nélkül!
Kassán végül nem kellett rettegnünk az eredmény miatt, meglehet, az örök pesszimisták is lazítanak egy picit és már a keddi, iglói kupameccsen jár az agyuk, na meg persze a továbbjutáson. Esetleg a jövő szombati hazai bajnokin a Rózsahegy ellenében? Hozni kell mindkettőt, átmenteni a javuló formánkat, különösképpen az első félidei játékunkat! Hajrá, DAC! Egye fene legyen: Szép volt, fiúk!
FC KOŠICE–DAC 1904 0:3 (0:2)
Gólszerzőink: Goure, Andzouana 2x
DAC: Popović – Gruszkowski, Csinger, Brunetti, Andzouana – Romero (66. Vitális), Dimun (66. Káčer), Čermák – Trusa (75. Mendez), Goure (88. Veselovský), Herc (88. Barišić).