A nemzetközi nőnapon már túl vagyunk, az igaz. Ám a mondanivalója az év minden napjára érvényes, hiszen nemcsak március 8-án nő a nő, hanem minden egyes napon. Mint az életben szinte minden, a női lét is mindenki számára picit más. Mindannyian másképp éljük meg nőiességünket, a női létet.
Persze, egyik nemnek sincs könnyű feladata. A férfiaknak és nőknek egyaránt megvannak a kötelességeik, minden embernek – nemtől és életkortól függetlenül – szembe kell néznie nehézségekkel. Viszont nőként, nyilvánvalóan a női oldalt látom át jobban, így a férfiak nevében nem nyilatkoznék.
Amit nőként látok, hogy igazán sosem tudunk megfelelni. Nagyon igyekszünk, a legtöbben minden elvárásnak eleget akarunk tenni, ám ez szinte lehetetlen. A mai világban előtérben van a külsőség, így ezzel kezdeném a sort. A legtöbben folyamatosan a súlyunkkal vagyunk elfoglalva. Olyan alakot szeretnénk, amilyet a magazinokban, az interneten látunk. Csakhogy arról megfeledkezünk, hogy azok a képek nem a valóságot tükrözik, mind megszerkesztett felvétel. A legtöbben vékonyak akarunk lenni, mert azt halljuk mindenhonnan, hogy annak kell lenni. Mégsem jó az sem, ha vékony vagy. Saját tapasztalat, hogy ha vékony vagy, akkor az a baj, mert biztosan nem eszel és egyébként is, elfúj a szél…
Tehát legyél vékony, de ne legyél túl vékony. Csakhogy mit jelent a túl vékony, s mi a megfelelő? Nehéz meghatározni, mert minden testalkatnál találni hibát, vagy legalábbis ezt közvetítik felénk, sőt, ezt sugalljuk egymásnak és magunknak is.
Az elvárás az, hogy legyen makulátlan a bőrünk: fiatalon, idősen, szülés előtt, várandósan és szülés után egyaránt. A társadalom szemében nem elfogadottak a ráncok, az ősz hajszálak, a narancsbőr, a heg, a pattanás. Semmi sem lehet rajtunk, mert az már bizony hibának számít. Mindig, minden körülmények között makulátlan külsővel kell megjelennünk, különben megkapjuk, hogy elhanyagoljuk magunkat.
Tökéletes smink, tökéletes haj, tökéletes öltözék – ez az elvárás. És persze mindegyiknek a legújabb divatnak kell megfelelnie. Ne légy egyedi, azt vedd fel, amit mindenki más visel. Ne azt a hajszínt válaszd, ami neked tetszik, hanem azt, amit épp kikiáltottak a legdivatosabbnak.
Amellett pedig, hogy legyen tökéletes a külsőnk, legyünk naprakészek, tájékozottak, legyenek céljaink, dolgozzunk keményen, de ne foglalkozzunk magunkkal túl sokat, mert az már önzőség. Csakhogy kellő időbefektetés nélkül mindez nem működik.
Persze legyünk kedvesek mindenkivel, viszont ha kedvesek vagyunk egy férfivel, az már kezdeményezésnek minősül. Legyünk természetesen megértőek is, de mi magunk ne várjuk el a megértést. Legyünk nyugodtak és türelmesek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy kijöjjünk a sodrunkból, mert az már nem nőies. A káromkodásról ne is beszéljünk. Mindegy mennyire vagyunk mérgesek, egyetlen csúnya szó sem hagyhatja el a szánkat, mert az sem nőies. Egy nő legyen mindig kifinomult, megértő és kedves.
Ha anya vagy, legyél a legjobb anya, de akkor se hanyagold el magad. Nézz ki tökéletesen, és a nap minden percében csak a gyermekeddel foglalkozz. Nem lehetsz fáradt, mert akkor megkapod, hogy rossz anya vagy. Nem érezheted úgy, hogy kicsit kiszabadulnál a családi fészekből és magadra figyelnél, mert akkor is rossz anya vagy. Nem vágyhatsz csendre és nyugalomra, mert akkor mégis minek kellett neked a gyerek?
Ez így persze mind nagyon jól hangzik, csakhogy szinte lehetetlen ilyen szabályok szerint élni. Lehetetlen minden elvárásnak megfelelni. Már csak azért is, mert mindegyikünk lelke, személyisége más. Mindannyian másra vágyunk, másban leljük örömünket.
Lehetne még folytatni, milyen elvárásokkal nézünk szembe, de ez egy soha véget nem érő „lista” lenne. Összességében úgy gondolom, mindenkinek a saját tökéletességét kell megtalálnia és abban érvényesülni, valamint, ami nagyon fontos, abban jól éreznie magát.