Kovács Andrea: Hullámzás | KöltőToll

Szerző: Këri

Betűméret
Normál szöveg

Januárban mindenki próbálja kissé rendszerezni az életét, új célokat kitűzni, amelyek iránytűként szolgálnak majd, az előttünk álló esztendőben. Az újrakezdés képessége hatalmas, belső hitet és dacos kitartást igényel – ezt próbáltam megjeleníteni az alábbi versben. Bár a körülmények sokszor nem könnyítik meg a dolgunkat, de hiszem és tudom, hogy a kapitányi hídon, mindig a saját kezünkben van a kormány.

 

Kovács Andrea: Hullámzás

 

Széttört tükörcserépben

viola könny szárad.

Álom, ha szaladsz is,

én megyek utánad.

Soha nem hátrahagyni

harcolni érte, míg a köröm szakad.

Mint agárok a műnyulat,

hajtani a látomást,

ami a szemtengerben lebeg.

Mi lehetne emberibb, mint ezerszer nekivágni?

Hosszúra nyúlt pillanatban

szétoszlik a hajnalfátyol,

az embe keze reped a kötéltől,

fárad az odaadástól.

Meg nem állhatok.

El nem csüggedhetek,

azok a partok engem várnak.

Hitem csak ebben lehet.

Addig majd fűt a kitartó alázat.

Kezem a kormányon,

el nem engedheti.

Hány hullámzás az élet?

Hányszor lehet…újrakezdeni?

 

A cikk szerzője
Összes cikk