POÓR TIBOR: Elsősorban megjegyezném, hogy számomra ez volt az a barátságos/felkészülési mérkőzés, melynek negatív eredménye nem feltétlenül a legfontosabb téma, amire hegyezni kellene a figyelmünket. Manapság, nevezzük úgy, hogy az európai top válogatottak második vonalából ez a legjobb választás, ha egy szövetségi kapitány több szempontból nagyon progresszív és hatékony ellenfelet választ. Ezek az ellenfelek a legjobb próba. Már a két meccsen a szlovák válogatott ellen bizonyítottak a svédek, hogy a jövőben nagyobb ambíciókkal is élhetnek. Ma például hiányzott elöl két játékos (Gyökeres es Isak), akik a klubban összesítve 62 gólt rúgtak.
Magyar válogatott? Nem játszott rossz partit, többször a svéd védelem háta mögé kerültek, viszont a különbség a két csapat között nem csupán a nagy hazai ziccer és Dibusz hibája (0-1-es állásnál). Az egyik könyörtelenül, hidegvérűen kihasználva, a másik nem.
Nyilván a magyar válogatott játékában lehetne keresni hibákat, de én inkább kiemelném a svéd válogatott potenciálját, amiről egy külön SzerdaHelyzet lehetne Mátéval.
Természetesen kiemelném a nézőket, akik minden válogatott meccsen (legyen az vesztes, győztes, átlagos vagy kiváló) varázslatos hangulatot teremtenek. Harmadszor vagyok a Puskásban, először az Puskás Aréna nyitómeccsén, másodszor a kongresszusi teremben, ahol átvettünk SzerdaHelyzet díját és ma a press-szektor egyik legfelsőbb szintjén ültem. Eszméletlen, hogy szezon után, nyár előtt, egy barátságos meccsen majdnem teltház! A magyar sport szurkolói háttere kirobbanthatatlanul az egyik legjobb Európában! A mai meccs pillanata?
Volt miből válogatni, én Olsen védését választottam a 82. percben. Hajrá, Magyarország!
KOVÁCS MÁTÉ: A Nemzetek Ligája play-off nem szegte a szurkolók kedvét, ismét közel teltházas volt a Puskás Aréna. A mérkőzés első részében főként a magyar válogatott alakított ki veszélyes helyzeteket. Ezeknek a nagy része átmenet vagy mélységi indítás volt a jobb oldalon. Szoboszlai ismét a „mindenes” szerepkörben játszott, nélküle viszont elveszik a kreativitás és a váratlan a válogatott játékából. A labdás fázisban ismét próbáltak labdaorientált játékot játszani, ami visszanyúl a magyar gyökerekhez. Az Eb-n Svájc ellen ez nem igazán működött, és egy ideig nem is erőltette a stáb. Most ismét elővette a stáb, sokszor töltöttük túl a jobboldalt labdával, legjobb játékosokkal, mint Szoboszlai vagy Sallai. Viszont a gépezet akadozott, és az átmenetek voltak a fő veszélyforrások. Nagyon érződött egy csatár, mert ma mindenki is felbukkant azon a poszton. A felívelt labdákat viszont sorra gyűjtötték be a vendégek. Hátulról pedig nem nagyon tudott építkezni a csapat, kisebb letámadásra is magas labda volt a válasz. Sajnos a második gólnál jól láthattuk, hogy miért érkezik ennyi magas labda.
A svédek 2 fizikális és atlétikus csatáruk nélkül érkeztek, és a labdakihozatal is ezzel változott és Semarához érkezett a legtöbb labda. Elanga mélységi futásaival pedig nem nagyon tudott mit kezdeni a magas védővonallal játszó magyar válogatott. Továbbá a középpályát sokszor túltöltötték, ahová a védőknek kellett kiugrálni, ezzel sokszor csúszott a magyar védelem. A meccs végére Rossi 4 védőre váltott, igaz, ez csak 10-12 perc volt, lényeget nem nagyon lehet levonni.
Az eredmény és a játék ellenére semmiképpen nem a fütty kellett a csapatnak. Ma nem volt ideális mérkőzése a csapatnak és a svédek több aspektusban is jobbak voltak. A felkészülés nem indult ideálisan, reméljük a vb-selejtezőkre ismét összeáll egy jól működő rendszer. Fel a fejjel! Hajrá, magyarok!
