A beszélgetés megjelent a Klikk Out 2025/06. számában.
Fotók: Szabó Péter Pál
1993-at írunk, négy év telt el a bársonyos forradalom óta, ezáltal a vállalkozási lehetőségek szinte határtalanok voltak sok mindenki számára. Az új rendszerben némely vállalkozások vitatottak, ám ez mind része volt az akkori világunknak. Szinte dzsungeltörvények uralkodtak, és ezt a dunaszerdahelyiek tapasztalták leginkább országos viszonylatban is. Nem volt egyszerű vállalkozni, sem „ügyeskedni”, sem túlélni. Ebben a vad időszakban egy „grandiózus” gondolat született meg az Lelkes István (Hasi) és Sárközi József (Csöki – bocsánat a becenevekért – mindenki így ismeri őket) testvérek fejében, majd a nehézfiúktól való minden félelmüket mellékvágányra terelve nekifogtak álmuk megvalósításához. Sever II-re, a Sport utca és a Smetana liget határvonalára esett a választás, ami akkoriban a város perifériáján volt, ám ma már szinte mindenki tudja, hogy a testvérek döntése helyes volt, és az álmuk, amit hátrahagytak maguk után, egy jelenleg is életképes koncepció, a Grand Bar. Nyugodjatok Békében!
Beszélgetésemet a jelenlegi Grand Bart üzemeltető testvértrióval, Sárközi Márióval (Mánó), Józsival és Tomival folytatom. Kényelmesen helyet foglalunk a napokban „ráncfelvarráson” átesett Grand Bar teraszán, majd belemélyedünk a Grand történetébe, amely 33-ik évében járó üzemeltetését illetően egyedi városunk gasztronómiai életében. Igen, voltak éttermek, melyek ennél hosszabb ideig működtek: Kakaó – Nappali Bár, Merkúr, Bihari, Kulacs, Partizán, Kis Duna – Fejsli, Állj Meg Vándor, Thermál, ám egyik sem volt magántulajdonban, és ezeket az éttermeket többnyire a Jednota vagy a Zdroj üzemeltette. Lehet, sokaknak közületek, akik épp olvassátok e sorokat, fogalmatok sincs arról, hogy melyek voltak ezek az általam felsorolt éttermek, ám ha szóba kerül valahol a Grand Bar, szinte mindenki vágja napjainkban is, hogy mi az, hol található, és hogy hatalmas adagokkal, otthonias ízekkel várják a hét minden napján a vendéget, főképp, ha éhes. De kezdjük az elején, így Mánót mint a rangidőst a testvérek közül vonom kérdőre. Saját emlékei, egyben az édesapja elmesélései alapján ismerteti a Grand Bar múltját, jelenét és a jövőbeli kilátásait.
Miszerint kelt életre a Grand Bar?
Valójában a Grand Bár 1993-ban nyitotta meg ajtaját a vendégek előtt, miután el lett vetve édesapámék által az a gondolat, hogy egy halas-csárda legyen. A „csárdás” gondolatot egy a helyhez jobban passzoló terv váltotta fel, ami az épület földszintjén egy bár-kávézó részt takart, miközben az alagsorban lévő helyiség étteremként szolgált. Egy biztos! A Grand Bar alfa-ómegája a nagybátyám, Öreg Hasi volt, majd mint jó testvérek, édesapámmal, Csökivel leheltek lelket az egész étterem miliőjébe.
Miért épp Grand Bar lett a megnevezés?
Nagyon egyszerű a történet, mert a Grand nagyot jelent! Eleve már a gondolat is nagy volt, nem beszélve arról, hogy az egész családunk is nagy, mindent nagyban csinálunk, főleg a főzést. Nagyok a családi összejövetelek, mivel nagyon összetartók vagyunk, így a vasárnapi ebéd Cica mamánál is „grandiózus” ételmennyiséggel és választékkal történt.
Egy roma családban mindig nagyobban gondolkodnak, ennek okán mi lett volna az étterem neve?! Kicsi Bár vagy Small Bár? 🙂 Egyébként a grand nem csak nagyot jelentett akkortájban. Az exkluzivitás szinonimája is volt, hiszen akkoriban az ország egyik legjobb hoteljét is Grand Hotelnak hívták.
Hogy kelt életre az étterem, milyenek voltak a kezdetek?
Miután a Grand Bar megnyitotta kapuit a kilencvenes évek elején, nem nagyon akadt vetélytársunk a városban, így azt lehet mondani, hogy szinte dübörgött az étterem, hosszú éveken keresztül szinte naphosszában teltházzal üzemeltünk. Amennyiben mindehhez hozzáadjuk a magánjellegű rendezvényeket, egyben a rendszeresen szervezett hétvégi élőzenés estéket, akkor nagyjából el lehet képzelni, hogy mennyire kemény munkára volt szükség a háttérben ahhoz, hogy az étterem makulátlanul működjön. Napjainkban, amikorra városunkban már elszaporodtak az éttermek, mint a gomba az erdőben, ez a háttérmunka még erőteljesebb.
Hajdanában az emberek sokkal szabadabban szórakoztak, nyitottabbak voltak egymás iránt, így amikor először felzengett az élő nótaszó a Grandban, egy oly hatalmas mulatság kerekedett, hogy szinte még az este lefoglaltak minden álló- és ülőhelyet a következő eseményre. Az a rengeteg művész, aki akkortájt zenei hátteret biztosított a kedves vendégeknek, mind-mind hatalmas tehetség volt. Megemlíteném többek közt Bertók Istvánt (Csucsu), Gútai Pétert, Laterník Pityut, akik rengeteg pozitív élménnyel gazdagították a Grand bar zenei világát, és voltak főszereplői a hatalmas mulatozásoknak. A hírhedt szilveszteri Grand vigadalmakról nem is beszélek, mivel szinte még ki sem hirdettük, de a rendezvényre a belépők már előre elkeltek a rokonok és a közeli barátaink körében.
Hogy jött az a gondolat, hogy a Grand ételei kiszállításra kerüljenek?
El kell mondjam, hogy miután a Grand étterem elkezdte kiszállítani az ételeket, első lépésben magánszemélyeknek, majd cégeknek, egy hatalmas mérföldkő lett az étterem életében, mivel egy teljesen új szolgáltatást, egyben egy lazább étkeztetési ágazatot sikerült létrehoznunk, és már a kanapéd kényelmét sem kellett feladnod ahhoz, hogy a Grand Bar ízvilágát varázsold az otthonodba egy telefonhívással. Ez a hatalmas ötlet Lelkes Peti (Kis Hasi) fejéből pattant ki, amelyre visszagondolva bátran kijelenthetem, hogy az egyik legfontosabb lépés volt a Grand „sakktábláján”. Erre a szolgáltatásra valójában az egész régiónkban akkor még nem volt példa, így úttörők lévén biztosra elmondható, hogy nem volt egy konkurensünk sem. Hasi Peti akkori ötlete jelenleg is a Grand Bar tartóoszlopa, hiszen az ételkiszállításunk naponta elég tetemes mennyiségben történik. Naponta egy teljes autóflotta munkálkodik azon, hogy mindenkihez időben, forróan és ízletesen eljusson a Grand-ebédjük, ám ahhoz, hogy az ebédidőben elkészüljön, a szakácsaink és a konyhalányok már reggel négytől sürögnek-forognak a sparheltek körül.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok a Grandban városunk legsötétebb időszakasza táján?
Édesapám és Öreg Hasi elmesélése alapján tudom, hogy a kezdetektől fogva a törzsvendégeink közt jelen voltak az akkori nehézfiúk is. Valójában a Grand volt a törzshelyük, mivel akkortájt sok egyéb lehetőség nem is nagyon volt Dunaszerdahelyen. Egyébként nem is volt gondunk nagyon a társaságukkal. Többnyire ettek egy jót, majd mentek tovább az útjukra, ám volt rá példa, amikor éppen nem így történt. Városunk legsötétebb időszakaszában, mikor is az alvilági figurák már maguk sem tudták, hogy hány kilósak, és városunkban szinte az élet minden terén jelen volt a nyers erőszak, az egyik este épp a Grandban való tartózkodásuk során sújtott le rájuk keményen a törvény keze.
Akkoriban országos szinten is a legelső kommandós akció zajlott le itt, amely alatt elég komoly sérüléseket szenvedtek a „fiúk”, majd közszemlére téve mindannyiukat, órákon keresztül térdeltették őket a parkolóban, nyakukba kulcsolt kézzel, miközben a rendőrök gépkarabélyaikat szüntelenül rájuk szegezték. Na! Ezt a történetet semmiképp sem lehet a Grand életéből elfeledni. Aki megélte azt a sötét korszakot, pontosan tudja, hogy mekkora súlya volt az alvilágban ennek a rendőrségi beavatkozásnak.
Mennyire érintette családotokat akkoriban a Grand vállalkozás?
Azt lehet mondani, hogy édesapám és Öreg Hasi szinte minden nap reggeltől késő estig az étteremben tartózkodtak. Akkoriban a vendéglőkben még simán lehetett dohányozni, így a sarokban volt Öreg Hasi és a vendégei számára fenntartva egy asztal, ahonnan kiváló rálátás volt az egész belvilágra, egyben a tévékészülékre, amelyen az ott tartózkodásuk során szinte az összes hírcsatornát végignézte, miközben Öreg Hasi erős dohányosként szinte állandóan szívta a cigarettáját, egyiket a másik után. Mondhatni, hogy a Grand volt a második otthonuk. Mivel elég nagy és összetartó család vagyunk, így szinte minden családi rendezvény a Grandban zajlott, és jelenleg is zajlik. Ennek okán sokunknak a családból momentán is második otthonként szerepel a szívében a Grand.
Ki álmodta meg a Grand ételfelhozatalát, milyen étlappal kezdtetek, és milyen irányba szeretnétek vinni az étterem kínálatát a jövőben?
Az étlapot közösen a tulajdonosok álmodták meg, természetesen Lajos bá, az akkori főszakács szakmai tapasztalatával alátámasztva. Az ő nyugdíjba vonulása után a csapatot hosszú éveken keresztül szakmailag mélységesen segítette főszakácsként Nagy Kornél. Az étlap a mai napig az otthon gyakran előforduló ételek egyvelege, mint például a bőséges Grand-tál, vagy a Grand töltött szelet (sajttal, kápiával, gombával). Ha meg kellene neveznem éttermünk legnagyobb vendégvonzó ételeit, akkor a Újházi tyúkhúslevest, a halászlét, és többek közt a töltött csirkemellet mondanám Cica mama hírhedt majonézes salátájával, majd nagyon erős szereplő a retro ám időtálló rántott sajt is, házi tartármártással, nem utolsó sorban pedig a somlói galuska.
Cica mama nagyon jelen van mindmáig a Grand bar ízvilágában, hiszen minden étel tartalmazza azt az ihletet, azt a szeretetet, amivel rengetegszer megajándékozta a családját a ő keze által készített ételeken keresztül. Többé-kevésbé a mai napig is próbáljuk belevinni ezt a hatodik ízvilágot a Grand ételeibe, így az alap ételkoncepciónk mindenképp otthonról ered és úgy vélem, hogy az egyik alappillére éttermünknek. Nagyon remélem, hogy az évek során mindezt a Grand családi élményt sikerült megosztanunk vendégseregünkkel egyaránt.
A kézzel írt házi receptek Cica mamától kézről-kézre kerültek tovább a család női tagjaihoz, és mivel nagyon finomak, így a családban gyakran készülnek jelenleg is e finomságok. A kezdetektől több mint ötven fajta étel szerepel az étlapon, ám a közeljövőben a felére szeretnénk szűkíteni. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani az ételek kifogástalan minőségét és frissességét, azok a tételek, amelyek kevésbé „főszereplők”, lekerülnek a kínálatból, (esetleg majd szezonálisan visszatérhetnek) ám a fenntarthatóság miatt mindenképp szükség van némi ritkításra. Gondolkodunk pár új falnivalóról is a jövőben, amelyekről majd időben tájékoztatunk a virtuális platformjainkon.
Milyen alapanyagokból készülnek az ételek, igénybe vesztek lokális beszállítókat is?
Az étlapunkon szereplő ételek minden esetben friss, hűtött hús alapanyagokból készülnek, kivéve néhány köretet, köztük a hasábburgonyát, amelyet nemsoká felvált a friss krumpliból házilag készített hasáb. Természetes, hogy egy céges menü más jellegű étkeztetést takar, mint az étlapon szereplő ételeket, így a különbség minőségben némileg eltérő lehet, mivel ott egy állandósított összegbe kell beleférnünk a teljes szerződtetés időszaka alatt. A mai vendégek sokkal igényesebbek, mint valaha, a konkurencia is sokkal nagyobb – és mivel a vizuálisan átalakult Grand barnak mindenképp fenn kell tartania pozitív hírnevét, így bizonyos lépések a beszállítók irányába is elengedhetetlenek, mivel úgy véljük, hogy a kifogástalan alapanyagok használata egyedi ízvilágot kölcsönöz az ételeknek. Minden esetben hűek és büszkék vagyunk az alapízeinkre, ám ez a modern világ már megköveteli az ételek új köntösbe öltöztetését, dizájnosabb megjelenését, ám mindenképpen az otthonról eredő vonalat szeretnénk követni.
Kik azok a alkalmazottjaitok, akik már jó ideje jelen vannak a Grand Bar létezésében?
Elsőként megemlíteném Sátor Lajost, ám ne keverjük össze őt azzal a másik „Sátor Lajossal”! Mindenki csak Spillerként ismeri, és bizony akkoriban, amikor a kommandósok lecsaptak a „fiúkra” a Grandban, és igazoltattak mindenkit, Spiller csak annyit mondott a csuklyát viselő rendőr kérdésére („Ako sa voláte?” – Hogy hívják?), hogy „Ja som len čašník” (Csak egy pincér vagyok)… 🙂
Közben Spiller is az asztalunkhoz ült, így kissé kifaggattam a múltról: „Egy nap alatt döntöttem el, hogy a Nappali bárból átjövök a Grandba, Öreg Hasi kérésére, azóta is itt maradtam! Szeretek itt, átéltem ezt-azt, már második otthonomként érzek a Grand iránt. Egy pincér a legfontosabb láncszem egy étterem életében, mivel ő a közvetlen kapcsolat a vendég és az étterem közt. Egy illedelmes szakember, aki már ennyi éve közvetít a konyha és a vendég közt mindenképp megér egy „misét”. Én már nem megyek innen sehova, majd a fiúk kiakasztják az én képemet is a dicsőségfalra, ha eljön az ideje. Ha ezek a falak beszélni tudnának, hat könyv sem lenne elég a történetekre – fejezte be mondanivalóját Spiller, majd távozott a dolga után.
– Másodikként megemlíteném Marost – folytatja Mánó – aki már több mint húsz éve a Grand “telefonbetyárja”. Minden megrendelés, ami a napi kiszállításokat illeti, az ő „fülein” halad keresztül. Hatalmas logisztikai tapasztalatokkal bíró munkát végez! Az utóbbi években jócskán tehermentesítettük Maros munkáját, mivel a Grand Bar kiváló online rendelési rendszere mindenki számára elérhetővé vált, így akár pár klikkeléssel egy hétre előre is lehetséges az ételválasztás. Az ételkihordás koronázatlan királya a Grandban mindmáig Tivadar, hiszen ő is már a huszonötödik éve nyomja a gázpedált a Grand autóiban. Munkássága alatt már több autó is rosszvasba került, ám Tivadar még mindig nem rozsdásodik! Ő a régi, és nagyon is meg vagyunk elégedve a munkájával.
Hogy és mikor jött az ötlet, hogy „ráncfelvarrásra” kerül a Grand Bar?
Ez a döntés édesapám (Csöki) elhunyta után jött 2021-ben, mikor is az unokatestvéreinkkel, Petivel és Palival megegyeztünk abban, hogy a Grand Barra már ráférne egy teljes felújítás, mivel a belvilág már régesrég elvesztette varázsát. Nagy kár, hogy a „tüsszögő” időszak miatt ez a terv tovább lett tolva, mivel akkoriban a legnagyobb hangsúlyt az étterem túlélésébe fektettük. Az egészet Tomi öcsém álmodta meg, ám a legfontosabb személy ebben az esetben Csóka Ádám unokatetvérünk, aki egy fenomenális szakember a belsőépítészet és a dizájn terén, így más tervező szóba sem jöhetett.
Csóka Ádám erről a formatervezésről ennyit mondott:
– Ismerem a terepet, hiszen nemcsak gyermekkoromban jártam ide. Napjainkban is szívesen betérek a Grandba egy jó csíkos tokányra. Gyerekként a belvilág teljesen rendben volt, ám miután átadtam magam a belsőépítészetnek, kezdett kissé megviseltnek, unalmasnak, sötétnek, idejétmúltnak tűnni. Elsőként azt vettem figyelembe, hogy a Grand kétszintes, a vendégek és jómagam is viszont mindig a fenti részben szerettünk volna helyet foglalni, ám gyakran lekényszerültünk a pincerészbe, amely egy rendezvénynek tökéletes, ám egy pozitív kisugárzást kelteni igyekvő étteremben kissé komor hangulattal bírt.
A legnagyobb kihívást az ülőhelyek számának megnövelése jelentette, ám ezt is sikerült megoldanunk egy télen-nyáron üzemeltethető összkomfortos, üvegezett terasszal, amely jó időben teljesen nyitható, ám bármikor zárható, miközben fűthető-hűthető. A régi, sötét színeket sokkal világosabbakra cseréltem, majd miután lebontottuk a bejárati falat, felsütött a Grandban a napocska, melynek sugarai azonnal melegséggel és fénnyel töltötték meg a helyiséget. A természetes fény a legtöbb, mi adható egy teremnek, ám sötétedés utánra is igyekeztem melegebb fénnyel rendelkező izzótesteket igénybe venni a tervezés során. Az ülőhelyeket illetően sikerült a duplájára növelni a terem befogadóképességét, ami egy hatalmas bravúr, egyben a legnagyobb kihívás is volt számomra. A terem közepén lévő bárpult hatalmas területet foglalt el, így azt sokkal kissebre terveztem, a körasztalokat lecseréltem hagyományos négyszögletesekre.
Igényes formatervezőként szinte mindig adott, hogy kik azok a kivitelezők, akikkel a legjobban szeretek dolgozni, mivel pontosak, színvonalas munkát végeznek, egyben a legjobb építészeti alapanyagokat használják. Szeretném kiemelni az EUROPROJEKT DS PLUS céget, amely Lelkes Péter és Pál tulajdonában van, akárcsak a Grand Bar is. Itt ismét kifogástalan munkát végeztek, mint eddig mindig a közös együttműködésünk során. Ami igazán fontos észrevétel, hogy nem látok különbséget minőségben más közös tervek esetében sem. Nagyon fontos megemlítenem a télikert elkészítőit is, többek közt Mari nénit a BM PLAST-ból, hiszen iszonyatosan pontos, szakmai szempontból is kifogástalan munkát végeztek. Ezen felül mit sem érne az egész, ha az INPORTANTE cég Gocoň Peti által nem vette volna ki a részét a dizájnelemeket illetően, hiszen legyen az akár tapéta, függöny, parketta, csillárok vagy festék, ebben a cégben nemcsak eladnak! Az INPORTANTE a kezdetektől fogva nyomon követi a szépítkezés folyamatát, egyben mindig ellátnak jó tanácsokkal, ötletekkel.
Az az elvem, hogy több szem többet lát, több tervező több, tágasabb, gazdagabb ízlésvilágot jelent, és ez a végén egyesül egy tökéletes műalkotásban. Először gondolkodtam azon, hogy beépítem a régi színeket az új tervekbe, ám elvetettem, mert úgy gondolom, hogy nem a színekben és az épületben, inkább a fiúkban él tovább a Grand szelleme.
Fiúk! Lelkes Péter (kis Hasi), Lelkes Pál, Sárközi Márió (Mánó), Jóska és Tomika! Sok sikert kívánok a Grand Bár további sikeres üzemeltetésében, egyben rengeteg elégedett vendéget. Köszönöm a tartalmas beszélgetést!
