POÓR TIBOR: Két dolgot kiemelnék az elején. Az első – tetszik, ahogy Fodrek összerakja a, nevezzük úgy, a No 1 és a No 2 csapatot. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy a kezdőcsapat is hozta a saját félidejét. A másik dolog, jó volt látni, hogy a csapatot sikerül jó passzban tartani, a történtek ellenére nem apatikus. Ma gyakorlatilag ők is várják, hogy mi lesz egy hét múlva, és hogyan fog kinézni a káder. Tetszik a pánikmentes felfogás.
Tehát az első félidő: azt meg kell hagyni, hogy az ukránok nem brillíroztak, de másik oldalon semmi komoly akcióhoz nem engedtük őket és két szép gólt szereztünk – a kapunkra az első lövés kb. a 45. percben sikerült. Az elején nem néztünk ki jól, de plasztikusan láttuk, hogy mi a gond, másfelől a gyors és szinte identikus átmeneti akcióknál jól néztünk ki.
Mindez szép, de hát tudjuk, hogy mindebből nagy sportszakmai következtést levonni nem lehet – specifikus időszakot élünk.
Más. Ugye, sikerült nekünk egy ritka bakit csinálni, de szerintem a szlovák fociközeg megint flúgos futamot praktizál. Mit várnak tőlünk? Azt, hogy a tulajdonos és a vezetőség sírni fog és sorban felakasztjuk magunkat? Amit látok a klubtól, az per pillanat ez: elbasztuk, de most megpróbáljuk menteni, ami menthető, és később abból kiindulni, hogy mi sikerül és mi nem. Világi nyilatkozata is rendben volt, a hangnem is, csak nem azt akarja a szlovák közvélemény, hogy a kamerák előtt letérdelve kérjen elnézést? Ez már hasonlít a Dohál-féle cunamira. A sok beszélgetésem egyikében ez hangzott el – nagyon jó lobbi és sok pénz a kiváló ügyvédekre. Nem merem tippelni se a végeredményt, de ha sikerül kibekkelni, akkor a ritka baki mellett az egy ritka mestermunka lesz.
Utolsó gondolat. A túlzott Világi és a DAC ostorozása mellett, ne felejtsenek el utánanézni egy dolognak, nehogy VALAKI nézzen utána ennek – Niké a Niké Liga szponzora, egyben kiemelten a Slovan szponzora nem kis összeggel, és egyben a Niké a Denník Šport… Csak szóltam…. Más eset, más szereplőkkel, más feltételekkel, de egy dologban hasonló…
KOVÁCS MÁTÉ: Ma indult az ausztriai edzőtáborba a DAC, amelyet azonnal egy mérkőzéssel kezdtek. A meccs elején nagyon sok technikai hibával kezdett a DAC, a labdakihozatalok nagyon nem ültek, főként a Polissya agresszív letámadásának köszönhetően. Az idő elteltével ez folyamatosan javult, több variációt is láthattunk. Gyakran vállaltunk rizikót is, de pontosan erre vannak a felkészülési meccsek. A szélsőhátvédek kifejezetten mélyre léptek vissza ilyen helyzetekben, kb. 10-15 méterre, mégha a meccs elején kb. 25-30 méterre voltak. Ezzel is csökkentve a távolságot és több időt nyerhettek a letámadókkal szemben. A védekező középpályások megjátszása néhol gondot okozott, vagy nem helyezkedtek jól, vagy a Polissya játékosai kizárták őket. Ilyen helyzetekben többet kell felvallania a középpályásoknak. Igaz ez főképpen az első félidőben okozott gondot.
Giannis Niarchos visszatérése után most talált be először, de a pozíciója most nem a középcsatár volt. A jobb félterületben mozgott, gyakran lépett vissza, de sok mélységi futása is volt. Az előző szezonban Trusa játszott ilyen szerepkörben pár mérkőzésen, igaz, ő sokkal inkább a szélen kapta a labdát.
A DAC mindegyik gólja átmenetből esett, továbbra is a legjobb játékfázisunk. A magasan megszerzett labdához kevesebb mint 10 másodperc alatt fejezte be a támadásokat a DAC. Kiválóan használtuk ki az átmeneteket. Hátul pedig a néhány eladott labda ellenére nem tudott az ellenfél helyzeteket kialakítani, ezzel azért volt gondunk a ligában. A letámadásban is volt jópár kiváló fázisa a DAC-nak. Djukanović ezen a meccsen kevesebbszer találkozott a labdával, de labda nélküli játéka egyre jobban néz ki. Amikor Dunaszerdahelyre érkezett, akkor ebben óriási hiányosságai voltak. Remélem, hasonlóan pozitív lesz a folytatás. Van még miben fejlődni, de a felkészülés jelenlegi fázisában szerintem jól áll Fodrek csapata. Sérülésmentes edzőtábort kívánok a csapatnak. Hajrá, DAC!
