Reklám
A vizsgaidőszak lezárása sok egyetemista számára felszabadító, ugyanakkor üresjárat is lehet, főleg azoknak, akik hetekig tankönyvek és szakirodalmak között éltek. Aki olvasással tanul, annak nem mindig természetes, hogy a szabadidejében is könyvhöz nyúljon, sőt, sokaknál épp a kötelező szövegek veszik el a kedvet a saját örömöt jelentő olvasástól. De hogyan lehet visszatalálni a feltöltődéshez, mi segít kilépni a mókuskerekes tanulásból? Erről beszélgettem a felsőpatonyi Mogrovics Zsuzsival és az érsekújvári Benyovszky Adéllal. Két egyetemista, akik teljesen más területet tanulnak, de mindketten ismerik az érzést, amikor végre leteheted a jegyzeteket, de még nem tudod, mihez is nyúlj először.
Benyovszky Adél vagyok, 22 éves, érsekújvári. Most fejeztem be a harmadik évemet a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán angol-magyar tanár szakon, emellett a Pozsonyi Magyar Szakkollégium diákja vagyok. Nemcsak az irodalom, de az írás úgy általában főszerepet játszik az életemben. Tagja vagyok az Alma Magazin szerkesztőségének, néhány könyv- és filmrecenzióm is megjelent már különböző újságokban, újabban pedig a copywritingban próbálom ki magam.
Mogrovics Zsuzsi vagyok Felsőpatonyból. Jelenleg a Konstantin Filozófus Egyetem hallgatója vagyok képzőművészet mesterképzésén, Nyitrán. Kiskorom óta szeretem a művészetet, sokat rajzoltam, mostanra pedig a grafikában találtam meg magam. Edzni és futni járok, imádok bulizni, természetben lenni.
Hogyan élted meg a vizsgaidőszakot?
B. A.: Mivel a harmadik egyetemi évemről van szó, ez a vizsgaidőszak nem volt éppen hagyományos. A szemeszterem nagy részét a bakalármunkám írásával töltöttem, kevés tantárgyam, és ezáltal kevés vizsgám volt. Bár szellős volt a május vége, illetve a június, a védés ott lebegett a fejem fölött, mint Damoklész kardja, csak akkor tudtam igazán fellélegezni, mikor azon is túlestem. Emellett a szakdolgozatírásból is visszamaradt stressz még igencsak dolgozott bennem, csak most kezdem úgy érezni, hogy nagyjából kipihentem a félév testi és lelki megpróbáltatásait.
Reklám
M. Zs.: Mivel képzőművészetet tanulok nemcsak vizsgákra kell készülnöm és tanulnom, de alkotnom is kell az adott gyakorlati órákra. A mostani vizsgaidőszakban két pedagógiával és egy képzőművészettel kapcsolatos vizsgám volt, valamint egy nap leadtuk a műveink. Mindig próbáltam befejezni ezeket még a vizsgaidőszak előtt, hogy aztán csak tanulni kelljen, de valóságban sosem jön össze. 😀 Amit pozitívumnak tudok tekinteni, hogy ha már azt éreztem fáradt az agyam a tanuláshoz, foglalkoztam az alkotással és így nem volt akkora a kiégés. Az eddigi vizsgaidőszakaimban nem szoktam dolgozni, most viszont igen. Talán ez jelentette a legnagyobb stresszt számomra, hogy vajon így is fogok-e tudni teljesíteni, ahogy azt elvárom magamtól. Összességében pozitívan éltem meg ezt az időszakot, a festményeimmel, grafikáimmal is elégedett vagyok, csak úgy, mint az értékelésekkel.
Milyen szokásaid vannak ilyenkor, amikor végre vége a vizsgaidőszaknak? Van valami bevált módod a feltöltődésre?
B. A.: A saját rutinok és rituálék megnyugvást adnak, mindenképpen vannak bevált dolgok, amikhez visszatérek a vizsgaidőszak után. Örülök, ha végre több minőségi időt tölthetek a barátaimmal és a családommal, a legjobban viszont a háborítatlan egyedüllét tölt fel. Így nyaranta alig várom, hogy kiülhessek a kertbe egy könnyvel és valami finomsággal, a telefonom tisztes távolságban. Szeretek képzeletbeli világokba merülni, vigyázok viszont arra, hogy azért ne vigyem túlzásba az eszképizmust. Tanulás közben is igyekszem mindennap legalább egy sétát beiktatni, a vizsgaidőszak után pedig különösen élvezem, hogy annyit bóklászhatok a természetben vagy a városban, amennyit csak szeretnék és persze azt is, hogy olykor megengedhetem magamnak, hogy sokáig aludjak.
M. Zs.: Eddig sajnos nem voltak ilyen módszereim. Azt gondoltam, hogy ezek csak kis mérföldkövek és hogy nem érdemelnek akkora figyelmet. Pont ez miatt sokat voltam fáradt a szemeszterek között is, nem pihentem ki, nem zártam le az aktuális vizsgaidőszakot. Ebben az évben viszont kerestem a lezárás – feltöltődés – újrakezdés módszerét. Igyekeztem kijárni a természetbe és csak arra koncentrálni, amit ott látok és hallok, egyedül lenni, valamint átgondolni mi történt, hogy éreztem magam a vizsgákon és a vizsgákra készülve. Ez után persze meg is ünnepeltem még egy sikeres év lezárását. 😀
A rengeteg kötelező olvasmány és jegyzet után mennyire van kedved önszántadból is könyvet venni a kezedbe?
B.A.: Szerencsére az egyetemi irodalomóráim nem eredményezték azt, hogy minden könyvet ki akarjak dobni az ablakon, pedig könnyen alakulhatott volna így, ha a tanáraim kevésbé rugalmasak. Az olvasás élvezeti értéke megmaradt, de manapság ritkán veszek el teljesen a történetben, szinte mindig egy kicsit kritikusan tekintek arra, amit olvasok. Ezt viszont nem élem meg negatívumnak. Előfordul, hogy szükségem van egy kis szünetre, amikor semmilyen betűt nem látok, helyette mondjuk ledarálok egy sorozatot. Aztán viszont szépen lassan visszatalálok az olvasáshoz, akkor is, ha nem is kebelezek be már annyi könyvet, mint anno tizenkét-tizenhárom éves koromban.
M. Zs.: Sajnos teljesen leálltam az olvasással a vizsgaidőszak alatt. Nem éreztem azt, hogy még a könyvekben lévő sok információval is kéne terhelnem az agyam. Viszont időm sem volt az olvasásra, minden alkalmat próbáltam kihasználni a vizsgákra való készülődésre.
Most, hogy több szabadidőd van, mit olvasol szívesen?
B. A.: A vizsgaidőszak után általában könnyedebb olvasmánnyal kezdek, olyasmit próbálok választani, ami szívmelengető és pozitív, afféle „comfort read”. Ez általában valamilyen young adult vagy new adult regény, Alice Oseman könyvei például sosem okoznak csalódást, gyógyír minden egyes történet. Miután megpihentettem az agyamat, és egy kis kihívásra vágyom, szeretek belevágni egy klasszikusba. Azt hiszem, idén nyáron E. M. Forster Howards End (Szellem a házban) és Virginia Woolf Orlando című regényei lesznek terítéken, nem is értem, hogy nem olvastam még őket. Szintén tervben valamilyen kortárs magyar prózamű olvasása, ezen a téren sajnos nagyon le vagyok maradva.
M. Zs.: Főleg pszichológia és életmód témában olvasok. Vizsgaidőszak előtt kezdtem el olvasni Orvos – Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét, amivel már akkor elég lassan haladtam, viszont az eddig olvasottak alapján mindenkinek szívből ajánlom.
Mi volt az első dolog, amit csináltál, miután meglett az utolsó vizsgád?
B. A.: Ha jól emlékszem, elvittem magamat egy finom sütire és kávéra. Ez már hagyomány, tetszés szerint egy új könyvvel is kiegészíthető a képlet, de néha jólesik csak úgy „kinézni a fejemből”.
M. Zs.: Kivágtam az első kukába a jegyzeteim. 😀
