POÓR TIBOR: Mottó: A kenyér nem lesz olcsóbb, de éheznék én akár hetente két napig is, ha cserébe ilyen pillanatokat kapok!
Elsősorban megemlíteném a nézőszámot, ami nem meglepő, hiszen várható volt, hogy a helyenként destruktív és unalmas Gašparík-féle felfogás után már az is elég, ha egy kicsivel szebb lesz a játék ahhoz, hogy a nagyszombati hazai meccsekre visszatérjenek a nézők. Külön örülök annak, hogy ilyen hangulatban uraltuk a területet és a labdát. A hazaiak szórványos kísérletei inkább azt jelezték, hogy tudják – ez a DAC meccse, és ezt ma csak mi tudjuk elrontani. Príma hangulat volt a lelátókon, az első félidőben pedig szinte lubickoltak a játékosaink az ötletes megoldásokban. Már megszoktuk, hogy aktívabbak vagyunk a jobb oldalon, viszont Ramadan többször kihasználta, hogy szabad területen mozoghatott középen. Kompakt játékunkkal az első félidőben kialakítottunk még két-három óriási helyzetet, és mondhatom: végig teljesen kontrolláltuk a mérkőzést. A második félidőben nem tartott sokáig a nagyszombati nyomás, mi pedig tartottuk az eredményt. Bevallom, óriási érdeklődéssel vártam Ouro bemutatkozását. Úgy érzem, hogy az a könnyed mozdulatsor, amellyel helyet csinált magának egy remekbe szabott centerezéshez, pontosan jelzi, mit kaptunk az ő személyével. Hm… gyakorlatilag a közegünk nagy kínokon ment keresztül az utóbbi évben, és csak az utolsó pillanatban sikerült – izzadva ugyan, de – pofásabban megerősíteni a csapatot (egy-két poszton még lehet folytatni). De azt hiszem, hogy az ilyen újonnan érzékelhető katartikus pillanatokat már nagyon vártuk – a klub és a vezetőség is. Megengedett ma egy kis túlzott optimizmus is – csak ne basszuk már el ezt a történetet! Térjen vissza még nagyobb katarzis, hadd bolonduljon meg újra a kollégám a DAC focijától – és akkor én fogom neki elkérni egy DAC-játékos mezét, sorozatban a hetediket… A mezes történetről bővebben csütörtökön Roberto rovatában, minden másról és fontosról pedig holnap Mátéval beszélünk a SzerdaHelyzet reggeli forgatásán. Gratula srácok, gratula Braňo!
KOVÁCS MÁTÉ: Az elmúlt fordulók alapján az egyik legnehezebb ellenfél otthonában lépett pályára a DAC. Ennek ellenére az első percektől érzékelhető volt, hogy a DAC terve jobban működik. A két szélsőhátvéd gyakrabban támogatta a támadásokat. Kapanadze pedig sokszor forgott be a belsőbb területekbe, ezzel nagyobb teret nyitva a szélen. Tuboly pedig gyakran lépett vissza a védők közé, ezzel is segítve az építkezést. A Nagyszombat – kisebb meglepetésre – nem volt kellően intenzív a középmagas blokkban sem. A DAC ennek ellenére így is sokszor tudott átjutni a vonalak között. Ramadan szinte az egész meccs folyamán centrálisan mozgott, ahol a legjobbat tudja kihozni magából. Az első félidőben nagyon fontos volt, hogy a párharcokat megnyerjék és begyűjtsék a második labdákat. A DAC ismét 4-2-4-ben hozta ki a labdát, de sok hosszú labdára építve. Az első félidőben 32-68 százalék arányban a DAC nyerte meg a földi párharcokat. A második félidő elején ez az arány megfordult. Fodrek pedig kiválóan nyúlt bele a meccsbe és érkezett Ouro. Ezután kiegyenlítődtek a párharcok aránya. Samsidin Ouro pedig kiválóan szállt be, öt perc alatt kiosztott egy gólpasszt is. Több játékost is ki lehet emelni, egy játékos viszont nagyon sokszor akadályozta meg az ellenfél támadásait és az elmúlt meccseken is kiegyensúlyozott volt a teljesítménye. Klemen Nemanićra gondolok, aki hihetetlen agresszíven ugrált ki, és ma minden párharcát megnyerte. A meccs második felében pedig öröm volt hallani, hogy többször hangosabb volt a vendégszektor. Le a kalappal a csapat, az edzői stáb és a DAC-szurkolók előtt is. Megérdemelten győzött a DAC Nagyszombatban. Bővebben a SzerdaHelyzetben. Sok érdekes téma lesz. Hajrá, DAC!
